Ainuk (nép)
Az ainuk (アイヌ, 'emberek') az észak-japán részek, főleg Hokkaidó őslakói, bár mind ez, mind faji és nyelvi hovatartozásuk vitatott (írásbeliségük máig nincs). Általában a korai krónikákban felbukkanó ezókkal azonosítják őket, akik nem hódoltak be az első japán államhatalomnak, a Jamato-udvarnak. A Kuril-szigeteken és Dél-Szahalinon is megtalálható, fizikai jellegzetességei alapján (dús szőrzet, világos bőr, világosbarna, sőt gyakran aranyszínű szem) sokszor kaukazoidnak vagy ausztraloidnak tartott, de csont- és vérelemzések és más genetikai vizsgálatok alapján inkább tunguz vagy urál-altaji fajtának tetsző népcsoportot egészen a 20. század közepéig mindenféle hátrányos megkülönböztetések érték, számuk egyre csökkent. Japánban ma alig több mint húszezren vallják magukat (általában vegyes házasságból származó) ainunak. Az ainu–japán frigyből született leányok sok esetben olyan szépek, hogy (elsősorban az 1950-es és 60-as években) számos mozicsillag és manöken került ki közülük. 1983 óta újra megülik 75 éven át tiltott, háromnapos novemberi bagolyistenünnepüket, de legfontosabb rítusuk az iomante.
Az iomante vagyis medveünnep során a közösség által felnevelt (sőt állítólag egy ainu asszony emlőin táplált) állatot mint az istenség megtestesülését három napon át különféle hálaadó szertartásokkal illetik mint prém- és húsforrást, majd rituálisan levágják, hogy eredeti istenalakjába visszatérhessen. Manapság sokfelé turistacsalogató, profanizált esemény.
Az ainu nyelvet és kultúrát először John Batchelor (1854–1944) misszionárius tárta fel tudományos alapossággal. Tanulmányaiban Walter Dening és Kuroda Kiotaka (1840–1900), Hokkaidó kormányzója támogatta. Ainu–japán–angol – részben tematikus – szótára (1889) alapműnek számít.
2008 júniusában a japán országgyűlés egyhangú döntésben szólította fel a kormányt, hogy deklarálja őshonos népnek az ainukat, amelynek megvan a maga külön nyelve, vallása és kultúrája – vagyis vessen véget a századok óta tartó hátrányos megkülönböztetéseknek.[1]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Diet officially declares Ainu indigenous (Hozzáférés: 2010. november 21.)
[szerkesztés] Forrás
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 963-13-4756-7
- [1] - Fodor György: Az ainu miatyánk és John Batchelor, Partium 2008/09
