Fehértorkú halkapó
|
|
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Halcyon smyrnensis Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú halkapó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú halkapó témájú médiaállományokat. |
A fehértorkú halkapó (Halcyon smyrnensis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Afganisztán, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, Egyiptom, Hongkong, India, Indonézia, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Libanon, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Szíria, Thaiföld, Törökország és Vietnam területén honos. Többnyire nyílt területeken, síkságon, fákkal, vezetékekkel és más ülőrudakkal rendelkező helyeken figyelhető meg.
Alfajai [szerkesztés]
- Halcyon smyrnensis fokiensis Laubmann & Gotz, 1926
- Halcyon smyrnensis fusca (Boddaert, 1783)
- Halcyon smyrnensis gularis (Kuhl, 1820)
- Halcyon smyrnensis perpulchra Madarasz, 1904
- Halcyon smyrnensis saturatior Hume, 1874
- Halcyon smyrnensis smyrnensis (Linnaeus, 1758)
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 28 centiméter. A felnőtt példány háta, szárnyai és farka fényes kék színű. Feje, válla, oldala és a hasa gesztenye barna, torka pedig fehér. Nagy csőre és lába élénkvörös. A repülése gyors, rövid ideig tartó, és lekerekített szárnyával zizegő hangot hallat repülés közben. A nemek hasonlóak, de a fiatal madár tollazata unalmasabb.
Életmódja [szerkesztés]
Kedveli a szembetűnő ülőrudakat, vezetékeket ülőhelynek. Ez a faj elsősorban nagy rákokra, rovarokra, földigilisztára, rágcsálókra, kígyókra, halakra és békákra vadászik. A fiókákat többnyire gerinctelenekkel eteti. Fogságban megfigyelték, hogy bár ritkán iszik vizet, de fürdésre rendszerint használja.
Szaporodása [szerkesztés]
A faj szaporodási ideje a monszun szél szakaszában veszi kezdetet. A hím a szárny kitárásával és a torokon lévő fehér folt mutogatásával jelzi párzási szándékát. A fészek egy alagút, amely 50 centiméter hosszú. Fészekalja 4–7 fehér tojásból áll, melyen 20–22 napot kotlik. A fiókák tollazata 19 nap után alakul ki teljesen.
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
Ez a faj széles körben elterjedt. Számon tartott ragadozó ellenségei a barna kánya és a dzsungelvarjú.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
- Ez a szócikk részben vagy egészben a White-throated Kingfisher című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Jégmadárfélék
- Madárfajok
- Afganisztán madarai
- Banglades madarai
- Bhután madarai
- Kambodzsa madarai
- Kína madarai
- Egyiptom madarai
- India madarai
- Indonézia madarai
- Irán madarai
- Irak madarai
- Izrael madarai
- Jordánia madarai
- Libanon madarai
- Malajzia madarai
- Mianmar madarai
- Nepál madarai
- Pakisztán madarai
- A Fülöp-szigetek madarai
- Szingapúr madarai
- Srí Lanka madarai
- Szíria madarai
- Thaiföld madarai
- Törökország madarai
- Vietnam madarai

