Przsevalszkij-ló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Przsevalszkij-ló
Przsevalszkij-ló a varsói állatkertben
Przsevalszkij-ló a varsói állatkertben
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: E. ferus
(Poliakov, 1881)
Alfaj: E. f. przewalskii
Tudományos név
Equus ferus przewalskii
(Poliakov, 1881)
Szinonimák

Equus przewalskii

Elterjedés
Leefgebied przewalskipaard.JPG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Przsevalszkij-ló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Przsevalszkij-ló témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Przsevalszkij-ló témájú kategóriát.

Przsevalszkij-ló
Przewalskipferd cologne.jpg
Przsevalszkij-ló
Származási hely  Mongólia,  Kína, Kazahsztán, Ázsia
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Fakó színben található meg
Testfelépítés Zömök testfelépítésű. Szárai rövidek, fara csapott, a paták kemények, nagyok.
Jellemzők Tüzes és kitartó fajta.
Marmagasság 125 cm körüli
Fejforma Feje egyenes, vagy kosfej
Eredete Történelem előtti idők
Élettere Hegyvidéki síkságok
Jegyzet
Vadló

A Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii vagy Equus caballus przewalskii), más néven ázsiai vadló vagy mongol vadló, illetve takhi a vadló egyetlen máig élő alfaja, a háziló legközelebbi vadon élő rokona. Napjaink „legvadabb” lova, mivel az amerikai musztángok elvadult állatok, olyan lovak, melyeket már egyszer háziasítottak, de elszöktek és így nyerték vissza jelenlegi vad állapotukat. A Przsevalszkij-lovat viszont soha nem háziasították sikeresen és napjainkban is megmaradt igazi vadlónak. Valaha számtalan olyan lóféle élt, melyeket nem sikerült háziasítani, ideértve a tarpánt, az onagert és más fajokat. De legtöbbjük mára kihalt és a Przsevalszkij-ló az egyetlen igazi vadló a világon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét egy orosz tábornokról, Nyikolaj Przsevalszkijról kapta, aki 1881-ben elsőként írta le ezt az állatot a természettudomány számára. Ivan Szemjonovics Poljakov, aki megállapította, hogy az állat ténylegesen egy vadlófaj, adta a hivatalos nevet, az Equus przewalskii-t (Poljakov, 1881.). Azonban a szakemberek véleménye megoszlik a faj besorolásáról. Néhányan úgy tartják, hogy különálló fajról, az utolsó vadlóról, Equus ferus van szó, mások szerint ez az Equus caballus egy alfaja. A kérdésre akkor találjuk meg a választ, ha megleljük a házi és a Przsevalszkij-lovak közös ősét.[1] Habár a Przsevalszkij-lónak 66 kromoszómája van, amíg a házi lónak csak 64, a Przsevalszkij-ló és a házi ló keresztezhető, melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra.[2]

Egy 2005-ben végzett egyedszámlálás szerint ezen lovak populációja a világon körülbelül 1500 egyedet számlál, mindegyik attól a 31 lótól származik, mely 1945-ben már fogságban élt, melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött vállalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeres visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma már elérte a 248-at. 2001-től kezdve Kína Xinjiang tartományába is megkezdték a visszatelepítésüket.

A ló nevét az orosz tábornokról, Nyikolaj Przsevalszkij-ról kapta (18391888), aki felfedező és természettudós is volt (Przewalski a lengyel megfelelője). A lovat 1881-ben írta le, miután egy expedíció során rátalált a létezéséről szóló beszámolók alapján. Sok lovat fogott be Carl Hagenbeck 1900 körül, melyeket azután állatkertekbe szállítottak. A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét – tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció.

A természetes populáció a 20. században kezdett csökkenni a rengeteg gyár megépülése miatt, míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult ki. Az utolsó ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig 1969-ben. Az ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a "vadonból kihaltnak" tekintették. 1945 után már csak két fogságban tartott populáció maradt az állatkertekben: München-ben és a Prágai Állatkertben. A legértékesebb csoportot Askania Nova-ban német katonák lőtték le és az USA-ban tartott csapat is kipusztult mára. 1977-ben Jan és Inge Bouman megalapította a Przsevalszkij-ló visszatelepítési és megóvási programot, mely a világ állatkertjeiben fogságban élő populációk közötti cserére szerveződött, a belszaporulat csökkentése érdekében és később maga a szaporítóprogram is megkezdődött. 1992-ben tizenhat lovat engedtek szabadon Mongólia vadvidékein, melyeket később további állatok követtek. Ezek a visszatelepített lovak sikeresen szaporodtak és így az állatok státusza a "vadonból kihaltról" "veszélyeztetetté" vált 2005-re.

A visszatelepítési terület helyén 1998-ban megalakult a Hustai Nemzeti Park, amely a honlapjuk tanúsága szerint 2008-ban - a nemzetközi visszatelepítési programnak köszönhetően - már 220 példánnyal dicsekedhetett.[3]

Egyéb próbálkozások a Przsevalszkij-ló feltámasztására[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Przewalski horse Warsaw zoo.JPG

A világ legnagyobb Przsevalszkij-ló szaporítóprogramja Ukrajnában, Askania Nova-ban folyik. Több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon a csernobili atomkatasztrófa során kiürült területre. A Wormwood Forest: A Natural History of Chernobyl egy egész fejezetet szentel Csernobil Przsevalszkij-lovainak. A BBC 2011. július végi tudósítása azonban arról számol be, hogy az orvvadászok miatt jelentősen fogyatkozik a számuk.[4][5]

Szabadon élő állatok populációjának kutatása folyik a Hortobágyi Nemzeti Park-ban, Magyarországon; ezen állatok társadalmi rendszerének, viselkedésének, betegségeinek stb. kutatása segíti a mongol kutatók a lovak fennmaradásra tett erőfeszítéseit.

A Smithsonian Conservation Biology Institute szerint a Przsevalszkij-ló mintegy 1500 példánya él a világ állatkertjeiben és vadasparkjaiban [6]: Egy kisebb populáció él a Monartói Állatkertben, Murray Bridge-ben, Dél-Ausztráliában. Ezen lovak közül három legelészik jelenleg egy 12 holdnyi (5 hektáros) területen a Clocaenog-erdőben, Észak-Walesben, Angliában, mely egy ősi kőkori vagy vaskori település helyén fekszik. A lovak 2004-ben kerültek oda. Az Erdészeti Hivatal azt reméli, hogy segíthet a vaskori tájkép újjáélesztésében, amikor ezek az állatok egész Britannia területén szabadon kószáltak.[7]

A Przsevalszkij-ló kilencfős csoportja él a Zürich melletti Langenberg vadasparkjában.[8] Szintén él néhány példány a San Diego-i Állatkert vadasparkjában[9], a chicagói Brookfield Állatkertben[10], s a Prágai Állatkertben[11] is.

2011. június közepén a Prágai Állatkert négy lovat (egy mént és három kancát) szállított Mongólia nyugati részére. A programban szerepel a vadőrállomás megépítése és a helyi kórház felszerelése is. Az állatkert 3,5 millió koronát (39 millió forintot) kapott a Cseh Fejlesztési Ügynökségtől a visszatelepítés költségeire.[12]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Przsevalszkij-lovak
Przsevalszkij-ló

A Przsevalszkij-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű és rövid lábai vannak. Általában 1,3 méter magas és 2,1 m hosszú, a farok hossza 90 cm. Súlya kb. 350 kg. A szőrzet színe fakó. A sörény (mely felfelé mered) körüli rész sötétbarna, a horpasz fakóbarna, a hastájék pedig sárgásfehér színű. A Przsevalszkij-ló lábai gyakran halványan csíkozottak. A háton hátszíj található.[13]

A vadonban a Przsevalszkij-lovak csoportokban élnek, melyek egy domináns ménből, néhány kancából és azok csikóiból állnak. Minden csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik; ezen a területen belül a ménes naponta három-hat mérföldet tesz meg, eközben az állatok legelnek, isznak, sót nyalnak, alszanak és sárfürdőznek. Éjszaka a ménes összegyűlik és kb. négy órát alszik. Érdekes, hogy a csoportokat, az úgy nevezett "háremeket", a domináns kanca vezeti. A domináns mén a hárem "sereg hajtója". Meneküléskor két lehetőség van: az egyik: ha a mén kancáinak nincsenek csikói, akkor veszély esetén a csődör megy elől, a kancái, csak utána libasorban haladhatnak.A másik lehetőség, ha a kancának csikói vannak: akkor a domináns kanca megy legelöl, utána a többi kanca. Mögöttük a csikók, és a végén a domináns mén menekül. A csődör figyeli, illetve ösztökéli őket a menekülésre, ha azok elfáradnak. A Przsevalszkij-lovak kizárólag libasorban menekülnek el.

A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot, amikor elérik az ivarérett kort. Gyakran a domináns mén űzi el őket. A kancacsikók általában új ménest keresnek, melyhez csatlakozhatnak és amelyben ezt követően szaporodhatnak. A méncsikók általában összeállnak és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el. Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre, megküzdve a domináns ménnel, vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyűjtik maguk köré.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ló sajátossága különösen értékes a vadászok számára. A ló megeszi a füvet és a klorofill felszabadul a szájukban lévő kloroplasztból, létrehozva ezzel egy vastag zöld nyálkahártyát, mely a torok hátsó részén található. A vadászok ezért a nyálkahártyáért vadásztak a lovakra, melyről úgy gondolták, hogy megóv a vírusoktól, melyek akkoriban gyorsan terjedtek a fajok között.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Equid Specialist Group 1996. Equus ferus. In: IUCN 2004. 2004 IUCN Red List of Threatened Species. <www.iucnredlist.org>. Downloaded on 24. December 2005. [4]
  • Equid Specialist Group 1996. Equus ferus ssp. przewalskii. In: IUCN 2004. 2004 IUCN Red List of Threatened Species. <www.iucnredlist.org>. Downloaded on 16 February 2006. [5]
  • Forestry Commission. 2004. FC Wales turns clock back thousands of years with 'wild' solution to looking after ancient forest site. News release, No: 7001, 16 September 2004. [6]
  • International Commission on Zoological Nomenclature. 2003. Opinion 2027 (Case 3010). Usage of 17 specific names based on wild species which are pre-dated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved. Bull.Zool.Nomencl., 60:81-84. [7].
  • Ishida, N., Oyunsuren, T., Mashima, S., Mukoyama, H., and Saitou, N. J Mol Evol. 1995. Mitochondrial DNA sequences of various species of the genus Equus with special reference to the phylogenetic relationship between Przewalskii's wild horse and domestic horse. Journal of molecular evolution; 41(2): 180–188. [8]
  • Jansen, T., Forster, P., Levine, M.A., Oelke, H., Hurles, M., Renfrew, C., Weber, J., and Olek, K. 2002. Mitochondrial DNA and the origins of the domestic horse. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America; 99(16): 10905–10910. [9]
  • Wakefield, S., Knowles, J., Zimmermann, W. and Van Dierendonck, M. 2002. Status and action plan for the Przewalski's Horse (Equus ferus przewalski). In: P.D. Moehlman (ed.) Equids: Zebras, Asses and Horses. Status Survey and Conservation Action Plan, pp. 82–92. IUCN/SSC Equid Specialist Group. IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK. [10]
  • NYT/AP story: [11] (population figures)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap