Piazza Navona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Róma történelmi központja
Világörökség
Piazza Navona 1.jpg
Piazza Navona
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, VI
Elhelyezkedése
Piazza Navona (Olaszország)
Piazza Navona
Piazza Navona
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 53′ 56″, k. h. 12° 28′ 23″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 56″, k. h. 12° 28′ 23″

A Piazza Navona Róma történelmi központjának egyik tere, amelyet három barokk szökőkút díszít. A tér helyén egykor római aréna állt. 1520-ban a téren hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet, és itt égették el műveit is.[1] A Piazza Navona ma az olasz főváros egyik legnyüzsgőbb tere, amelyet kávéházak és éttermek szegélyeznek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér helyén 86-ban nagy vízi ütközettel nyílt meg Titus Flavius Domitianus római császár stadionja, a Circo Agonale.[1] Az aréna nagyobb volt, mint a Colosseum: 270 méter hosszú és 55 méter széles; nagyjából 33 ezer ember fért el benne. Elsősorban ünnepségekre és sporteseményekre használták. A mai tér neve valószínűleg az ókori stadion nevének fokozatos torzulásából származik. Az agone görög kifejezés a közönség előtt rendezett játékot, a küzdőteret jelentette.[2][1] A középkorban a stadionban lovas versenyeket rendeztek, az árkádok alatt pedig boltok, műhelyek működtek. [3][4]

A stadion helyét a 15. században lekövezték, de az így kialakuló tér megőrizte a korábbi aréna hosszú, ovális alakját.[3] A reneszánsz idején karneválokat, ünnepségeket tartottak, IV. Szixtusz pápa pedig 1477-ben ide helyeztette a piacot a Capitoliumról.[5] 1653-ban X. Ince pápa bevezette a Festa del Lagót, az ókori Róma vízi játékainak utódját. Augusztus szombatjain és vasárnapjain a teret elárasztották a szökőkutak vízével, amelyben játszani és hűsölni lehetett.

Szökőkutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Piazza Navonán ma három barokk szökőkút áll. A középső és legnagyobb kút, a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja. 1647 és 1650 között épült X. Ince pápa megrendelésére. Először Francesco Borrominit bízták meg a tervek elkészítésével, végül azonban Giovanni Lorenzo Berninié lett a megbízás. A kút négy férfi alakja négy kontinens folyóit jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát. A Nílust jelképező alak fejét lepel borítja, mivel a folyó forrását még nem ismerték akkoriban.[6] A szobor közepén egy egyiptomi obeliszk emelkedik sziklatalapzatról, amely eredetileg Maxentius római császár arénájánál állt.

A tér északi felén található a Neptun-kút (Fontana di Nettuno), a délin a Mór-kút (Fontana del Moro). Mindkettőt Giacomo della Porta építette, az előbbit 1576-ban. A Neptun szobrát körbevevő tengeri nimfákkal a 19. században egészítették ki a szökőkutat. A másik kút közepén álló Mór egy delfint tart a kezében; ez Bernini munkája, amelyet a 17. században helyeztek el. A tritónok szintén későbbi, 19. századi alkotások.[3]

Épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téren áll a Sant'Agnese in Agone templom, amelyet 1652-ben X. Ince pápa rendelt meg. Az épület azon a helyen áll, ahol a 4. században, Domitianus arénájában a legenda szerint a 13 éves Szent Ágnest meztelenre vetkőztették, de a haja csodálatos gyorsasággal megnőtt, és eltakarta a testét. A lányt ezután lefejezték.[1] A barokk templom homlokzatát Borromini tervezte. Az építkezés 1652-ben kezdődött, és 18 év múlva fejeződött be.[3] A főoltár alá temették X. Ince pápát.[1]

A templom mellett áll a Pamphilj család palotája, amelyet Girolamo Rainaldi tervezett. Ebből a családból származott X. Ince pápa is.[5] A palotában, amely 1644 és 1650 között épült fel,[2] egy Pietro de Cortona-freskó van.[7] Az épületben ma a brazil nagykövetség működik.

A tér keleti felén áll a San Giacomo degli Spagnuoli, a spanyolok nemzeti temploma, amely előtt 1520-ban elégették Luther Márton írásait. Fontos épület még a téren a Santa Maria dell' Anima és a Santa Maria della Pace templom.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Ürögdi György: Róma, 129. oldal ISBN 963-2430-40-9
  2. ^ a b Lonely Planet: Rome (5. kiadás), 78. oldal
  3. ^ a b c d A view on cities: Piazza Navona. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  4. RomaViva.com : Piazza Navona Roma. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  5. ^ a b c Róma-szenvedély: Piazza Navona. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  6. Reid Bramblett és Jeffrey Kennedy: Top 10 Róma, 83. oldal, ISBN 978-963982590-1
  7. Reid Bramblett és Jeffrey Kennedy: Top 10 Róma, 86. oldal, ISBN 978-963982590-1