Piazza Navona
| Róma történelmi központja | |
| Világörökség | |
 |
|
| Piazza Navona | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
A Piazza Navona Róma történelmi központjának egyik tere, amelyet három barokk szökőkút díszít. A tér helyén egykor római aréna állt. 1520-ban a téren hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet, és itt égették el műveit is.[1] A Piazza Navona ma az olasz főváros egyik legnyüzsgőbb tere, amelyet kávéházak és éttermek szegélyeznek.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A tér helyén 86-ban nagy vízi ütközettel nyílt meg Titus Flavius Domitianus római császár stadionja, a Circo Agonale.[1] Az aréna nagyobb volt, mint a Colosseum: 270 méter hosszú és 55 méter széles; nagyjából 33 ezer ember fért el benne. Elsősorban ünnepségekre és sporteseményekre használták. A mai tér neve valószínűleg az ókori stadion nevének fokozatos torzulásából származik. Az agone görög kifejezés a közönség előtt rendezett játékot, a küzdőteret jelentette.[2][1] A középkorban a stadionban lovas versenyeket rendeztek, az árkádok alatt pedig boltok, műhelyek működtek. [3][4]
A stadion helyét a 15. században lekövezték, de az így kialakuló tér megőrizte a korábbi aréna hosszú, ovális alakját.[3] A reneszánsz idején karneválokat, ünnepségeket tartottak, IV. Szixtusz pápa pedig 1477-ben ide helyeztette a piacot a Capitoliumról.[5] 1653-ban X. Ince pápa bevezette a Festa del Lagót, az ókori Róma vízi játékainak utódját. Augusztus szombatjain és vasárnapjain a teret elárasztották a szökőkutak vízével, amelyben játszani és hűsölni lehetett.
Szökőkutak [szerkesztés]
A Piazza Navonán ma három barokk szökőkút áll. A középső és legnagyobb kút, a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja. 1647 és 1650 között épült X. Ince pápa megrendelésére. Először Francesco Borrominit bízták meg a tervek elkészítésével, végül azonban Giovanni Lorenzo Berninié lett a megbízás. A kút négy férfi alakja négy kontinens folyóit jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát. A Nílust jelképező alak fejét lepel borítja, mivel a folyó forrását még nem ismerték akkoriban.[6] A szobor közepén egy egyiptomi obeliszk emelkedik sziklatalapzatról, amely eredetileg Maxentius római császár arénájánál állt.
A tér északi felén található a Neptun-kút (Fontana di Nettuno), a délin a Mór-kút (Fontana del Moro). Mindkettőt Giacomo della Porta építette, az előbbit 1576-ban. A Neptun szobrát körbevevő tengeri nimfákkal a 19. században egészítették ki a szökőkutat. A másik kút közepén álló Mór egy delfint tart a kezében; ez Bernini munkája, amelyet a 17. században helyeztek el. A tritónok szintén későbbi, 19. századi alkotások.[3]
Épületek [szerkesztés]
A téren áll a Sant'Agnese in Agone templom, amelyet 1652-ben X. Ince pápa rendelt meg. Az épület azon a helyen áll, ahol a 4. században, Domitianus arénájában a legenda szerint a 13 éves Szent Ágnest meztelenre vetkőztették, de a haja csodálatos gyorsasággal megnőtt, és eltakarta a testét. A lányt ezután lefejezték.[1] A barokk templom homlokzatát Borromini tervezte. Az építkezés 1652-ben kezdődött, és 18 év múlva fejeződött be.[3] A főoltár alá temették X. Ince pápát.[1]
A templom mellett áll a Pamphilj család palotája, amelyet Girolamo Rainaldi tervezett. Ebből a családból származott X. Ince pápa is.[5] A palotában, amely 1644 és 1650 között épült fel,[2] egy Pietro de Cortona-freskó van.[7] Az épületben ma a brazil nagykövetség működik.
A tér keleti felén áll a San Giacomo degli Spagnuoli, a spanyolok nemzeti temploma, amely előtt 1520-ban elégették Luther Márton írásait. Fontos épület még a téren a Santa Maria dell' Anima és a Santa Maria della Pace templom.[5]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e Ürögdi György: Róma, 129. oldal ISBN 963-2430-40-9
- ^ a b Lonely Planet: Rome (5. kiadás), 78. oldal
- ^ a b c d A view on cities: Piazza Navona. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
- ↑ RomaViva.com : Piazza Navona Roma. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
- ^ a b c Róma-szenvedély: Piazza Navona. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
- ↑ Reid Bramblett és Jeffrey Kennedy: Top 10 Róma, 83. oldal, ISBN 978-963982590-1
- ↑ Reid Bramblett és Jeffrey Kennedy: Top 10 Róma, 86. oldal, ISBN 978-963982590-1
