Giovanni Lorenzo Bernini
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. |
Giovanni Lorenzo Bernini (Gian Lorenzo Bernini), olasz építész és szobrász (Nápoly 1598. december 7. – 1680. november 28.)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tanulóévek
Bernininek az apja volt a tanítómestere. 1605 körül Rómába költözött, itt keletkeztek fiatalkori művei. Mellszobrokon kívül márványból faragott szoborcsoportokat, melyeket pártfogója, Scipione Borghese bíboros megrendelésére készített: Proserpina elrablása, Dávid, Apollo és Daphné (valamennyi a római villa Borghesében). Mindezen alkotások korán érett tudásról tanúskodó természetességgel és mozgalmasságukkal megkapó művek.
[szerkesztés] Bernini mint építész
VIII. Orbán pápa uralkodása alatt Bernini Róma legtekintélyesebb művésze lett építészeti téren is. Mint 1629 - Maderna halála - óta a római Szt. Péter templom építésze, 1633-ban fejezte be a Szent Péter templom kupolája alatt emelkedő hatalmas, közel 30 méter magas bronztabernákulumot, mely csavart oszlopokon emelkedő tömegével megkapó módon élénkíti az óriási belső teret. A templom fő homlokzatára két harangtornyot tervezett; ezek egyike föl is épült, de lebontották, amint azt a két tornyot is, melyekkel már korábban a Pantheont látta el, 1882-ben eltávolították.
[szerkesztés] Bernini mint szobrász
Szobrászati műveinek hosszú sora keletkezett ez időben: VIII. Orbán pápa sok képmásán kívül egyéb, rendkívül eleven mellszobrok sokasága: Borghese bíborosé (Róma, Villa Borghese), Costanza Buonarellié (Firenze, Museo Nationale) és sok más. Legnagyszerűbb szobrászati műve ez időből (melyet 1647–ben fejezett be) VIII. Orbán pápa síremléke a római Szent Péter templomban. Kompozícióban, felfogásban újszerű mű, a barokk szobrászat legfontosabb alkotásainak egyike. Híres részlete a csontváz képében ábrázolt Halál, melyet B. Alessandro Valtrini síremlékén (Róma, S. Lorenzo in, Damaso) is alkalmazott. Pompás dekorációk hosszú sorát állította elő a mester, a barokk művészet erős hatásokra törekvő módján: a leghíresebb közöttük a római Sta Maria della Vittoria templom Cornaro kápolnájának kiképzése, az oltáron Bernini legjellemzőbb szobrászati műveinek egyike, a Szt. Teréz extázisban szoborcsoport.
[szerkesztés] Köztéri alkotások, épületek
X. Ince pápa kegyét a Piazza Navona (tér) obeliszkkel és a világ négy legnagyobb folyamát személyesítő alakokkal díszített díszkútjának tervével nyerte el. Ezzel (1652), valamint már előbb (1640) a Triton kútjával új -architektonikus helyett naturalisztikus alapeszmét vitt bele az ilynemű művekbe. Bernini tervei alapján készült el a 18. században a híres Trevi-kút (Fontana di Trevi) is. A palotaépítésre is nagy befolyást gyakorolt Bernini, kivált a római Palazzo Barberini erősen tagolt elrendezésével, míg a Palazzo Ludovisi (ma Palazzo di Monte Citorio) és Palazzo Odescalchi egyszerűbb, előkelő nyugalmú művek. X. Ince pápa, majd VII. Sándor pápa idejére esik Bernini nagy tevékenysége a Szent Péter-bazilika számára. Az ő vezetése alatt folyik a templom belsejének színes kiképzése; segédjeivel együtt alkotja meg a templom óriási szobrait és 1656-65-ben készül el Szent Péter katedrája, a négy egyházatya óriási alakjaitól hordott pompás trón, bronzból öntve, a templom szentélyében. Ugyanebben az időben keletkezett leghíresebb építészeti műve, a Szent Péter templom előtti nagy tér kiképzése, a kétoldalt a homlokzat felé húzódó oszlopcsarnokokkal (kolonnádok), melyek oly nagy mértékben emelik annak hatását. 1663-66-ig képezi ki a Vatikán pompás Scala Regiáját.
1665-ben Párizsban járt, szinte fejedelmi tisztességben volt része, de a Louvre-hoz készített terve nem valósult meg. Elkészítette XIV. Lajos mellszobrát, amely jelenleg a versailles-i múzeumban található.
[szerkesztés] Utolsó évek
Bernini hazatérése után, idős korában is sokat dolgozott. Különösen kiemelendő művei: a római Ponte S. Angelo újjáépítése, Bernini vázlatai után segédjei által faragott 10 angyalalakkal (1669-70); az ovális alaprajzú S. Andrea a Montecavallo templom (1679). 1678-ban készült el VII. Sándor síremléke a Szent Péter templomban.
[szerkesztés] Jelentősége
Bernini roppant tevékenysége teljesen kifejlesztette, diadalra juttatta a Michelangelótól kiinduló barokk művészet eszméit, célzatát, eszközeit. Minden téren a tudatosan alkalmazott, olykor halmozott eszközök erős, egységes összhatást idéznek elő. E tekintetben Bernini döntő jelentőségű római mester volt a 17. században. Tanítványai és követői nagy serege világszerte terjesztették az ő nagy vívmányait. Régi vázlataiból van egy sorozat a budapesti képzőművészeti múzeumban is.
[szerkesztés] Lásd még
