Apollóniai Diogenész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Apollóniai Diogenész (görögül: Διογένης Απολλωνιάτης, kb. Kr. e. 499 – 428 között élt görög természetfilozófus. Egyes elemzők szerint a krétai Apollóniából, mások szerint a Fekete-tenger partján álló milétoszi alapítású Apollóniából származott.[1]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveinek számát tekintve eltérő feljegyzések maradtak fenn: egyesek szerint csak egy könyvet írt (Diogenész Laertiosz), mások szerint (Szimplikiosz) legalább négy könyvet is írt. Szimplikiosz szerint Diogenész a következő műveket írta: A szofisták ellen, Meteorológia, Az emberi természetről és a Természetről-t. Az utolsó művet állítolag maga Szimplikiosz is olvasta és majdnem minden töredék ebből a műből maradt fenn.

Modern kori elemzések szerint (pl. Diels), Szimplikiosz tévedett a művek számát illetőleg, a tévedés pedig a könyv fejezetekre való felosztásából eredhetett. Burnet szerint azonban valószínűtlen, hogy Szimplikiosz tévedett volna.[2]

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Theophrasztosz elmondása szerint[3] Diogenész eklektikus módon írt: némely dolgokban Anaxagorászt, másokban Leukipposzt követve nyilatkozott. Az örök anyagnak, amit minden más alapjának tekintett, a levegőt nevezte, aminek tulajdonságai a ritkulástól illetve a sűrűsödéstől függenek.

Diogenész szembeszáll Anaxagorasz és Empedoklész pluralizmusával, megkísérelvén visszaállítani jogaiba a monizmust. Diogenész az anaxagoraszi "Észt" saját monista koncepciójához igazította, evvel azt szerette volna bizonyítani, hogy az alapvető szubsztancia nem más, mint az értelem, és ez irányítja a természetben végbemenő dolgokat. A dolgok pedig mind ugyanabból az őselemből épülnek fel, ugyanabból differenciálódnak. Szerinte csak ez lehet a magyarázat arra, hogy a dolgok keveredni képesek egymással, ugyanis az ellentétes elemek nem keveredhetnek, "nem lehetnének egymás kárára, vagy hasznára".

Az alapvető szubsztancia, amit a levegővel azonosított, isteni értelemmel kell, hogy bírjon. Ez az értelem tereli a dolgokat a legjobb út felé. Az értelem révén oszlik szét minden, hogy mértékkel rendelkezzen (például tél, nyár, szél stb.).

Kozmogónia és kozmológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diogenész kozmogóniája részint Anaxagorasz kozmogóniáján (az örvényt indító értelmes szubsztancia gondolatát veszi át tőle), részint a milétoszi tanításon alapul (középütt összeálló sűrűből alakul a Föld).

Pszeudo-Plutarkhosz elmondása szerint[4] Diogenész számtalan kozmosz létezését feltételezte, amelyek állandó mozgásban vannak. A sűrűbb dolgok (az örvény) középpontjában tömörültek, létrehozván a Földet, a ritkább természetű dolgok a szélső részek fele sodródtak (felfelé), és létrehozták a Napot.

Aetiosz állítása szerint[5] Diogenész az égitesteket habkőhöz hasonlította, "a kozmosz légzőnyílásainak" nevezte.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alianosz a Varia historia II. 31 (DK 64 A 3) művében azt állította, hogy a Fekete-tenger parti Apollóniából származott, ő az ateisták felsorolásában említi a "phrüg Diogenészt". A bizánci Sztephanosz ellenben, "Diogenészt a természetkutatót" a krétai városhoz, a korábbi Eleuthernához kapcsolja (DK 64 A 3).
  2. Burnet: Early greek philosophy 353.
  3. Theophrasztosz: Physicorum optiones fr.2, idézi Szimplikiosz in. Aristotelis Physica commentaria p. 25,1 Diels (DK 64 A 5)
  4. Pszeudo-Plutarkhosz: Stromata 12.
  5. Aetiosz II. 13, 5–6