Éliszi Hippiasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Eliszből való Hippiasz (*i. e. 460. körül,† i. e. 360. körül) ókori görög szofista filozófus és matematikus volt Athénben. A szintén szofista Prótagorasz fiatalabb kortársa, akit Platón három művében is Szókratész vitapartnereként szerepeltet. (A kisebbik Hippiász, A nagyobbik Hippiász, Prótagorasz). Filozófiájában a törvényeket a hatalom elnyomó eszközeinek tartotta, azokat természetellenesnek tekintette. Platón kigúnyolta hiúsága és a szofisták Hippiászban megtestesülő „mindenhez értése“ miatt. A filozófia és a matematika mellett retorikát, politikát, költészetet, zenét, festészetet, szobrászatot és csillagászatot is tanított. Hippiasz fedezte fel a matematikában a triszektrix görbét, melynek segítségével nem euklideszi szerkesztéssel megoldotta a szögharmadolás problémáját. I. e. 300 táján Deinosztratosz rájött, hogy e görbe felhasználásával megoldható a déloszi probléma, azaz a kockakettőzés is. Innen ered a görbe kvadratrix elnevezése.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Nagylexikon. Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó.
  • A német Wikipédia Hippias von Elis szócikke.