Klazomenai Anaxagorasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Preszókratikus filozófia Ókor
Név:	Klazomenai Anaxagorasz
Született:	Kb. Kr. e. 500
Meghalt:	Kr. e. 428
Iskola/irányzat:	Preszókratikus filozófia, Posztparmenideánus filozófia
Érdeklődés:	Természetfilozófia, Csillagászat
Befolyásolta:	athéni Arkhelaosz, Démokritosz és nagyon sok mindenki mást.
Befolyásolták:	Parmenidész, Anaximenész
Fontosabb nézetei:	Pluralista tanítás: „magok” és „részek”; Mindenben mindenből van egy rész

Klazomenai Anaxagorasz (görögül Αναξαγόρας) (kb. Kr. e. 500 – kb. Kr. e. 428) preszókratikus természetfilozófus és csillagász.

Diogenész Laertiosz úgy jellemezte, hogy ő volt az első olyan ember, aki az anyag mellé állította az értelmet.^[1]

Tartalomjegyzék 1 Datálása 2 Élete és munkássága 2.1 Művei 2.2 Pere 3 Anaxagorasz természetfilozófiája 3.1 Az ősmassza 3.2 A magok 3.3 Az Ész 4 A dolgok keletkezéséről és pusztulásáról 5 A világ szerkezete és működése 5.1 Számtalan világok 5.2 Az érzékelésről 6 Lásd még 7 Jegyzetek 8 Irodalom 9 Anaxagorászról azt Interneten

[szerkesztés] Datálása

Anaxagorasz születésének és halálának évét is csak hozzávetőlegesen tudjuk behatárolni. Diogenész Laertiosz főművében, Apollodórosz Krónikáját idézve azt állította, hogy Anaxagorasz a 70. olümpiász idején (Kr. e. 500–497 között) született és a 88. olümpiász első évében (Kr. e. 428–427-ben) halt meg. Kr. e. 480/479 táján érkezett Athénba, ezután kezdett el filozófiával foglalkozni. Arisztotelész szerint fiatalabb volt Empedoklésznál, de munkássága alapján későbbre tehető.^[2] Arisztotelész feljegyzése pontosíthatna Anaxagorasz datálásán, ha pontosan tudnánk Empedoklész születésének évét, de az ő pontos dátumait sem ismerjük. Jelenleg (olyan kutatóknak köszönhetően, mint Diels) ez kormeghatározás a legelfogadottabb.

A. E. Tylor, Anaxagorasz perének dátumáról (On the Date of the Trial of Anaxagoras) című esszéjében i. e. 500–428 közé teszi Anaxagorasz életét, az ellene indított pert pedig 450-re. Állítását több különböző érvel támasztotta alá.^[3]

A harmadik elméletet Georg Fridrich Unger^[4] állította fel. Eszerint Anaxagorasz i. e. 533-ban született, 494-ben (Milétosz eleste után) érkezett Athénba, és ott élt az elkövetkező harminc évben. Ismertebb tanítványai Themisztokész, Periklész és Euripidész voltak. Aigoszpotamoi meteor becsapódása után (467/6) Anaxagorasz úgy döntött, hogy az égitestekről alkotott elméletét könyvben foglalja össze. Miután megjelentette könyvét, az athéniak istentagadással vádolták meg és bebörtönözték, de tanítványa, Periklész segítségével sikerült a perzsa uralom alatt álló Lampszakoszba menekülnie, és ott halt meg i. e. 462-ben vagy 461-ben. Unger elméletét sokrétűen alátámasztotta. Egyik legfigyelemreméltóbb állítása a következő: Platón dialógusaiban (amelyek Szókratész életének idejében játszódnak le), soha nem élő, jelenlévő emberként szerepelteti Anaxagoraszt, hanem tanításait közvetítőkkel, mint például Arkhelaosszal mondatja el.

[szerkesztés] Élete és munkássága

Diogenész Laertiosztól tudjuk, hogy Anaxagorasz Hégébiszulosz vagy Eubolosz fia volt és Klazomenéből, előkelő családból származott. Örökségéről azonban lemondott, és a természettudománynak szentelte életét.^[5] Theophrasztosz szerint Anaxagorasz Hégébiszulosz fia volt, és nem sokkal Empedoklész előtt született.^[6]

Főként csillagászattal foglalkozott, és csillagászati ismeretei alapján előre jelzett számos természeti jelenséget. Állítólag megjövendölte egy meteor becsapódását, de földrengéseket is előrejelzett.

Körülbelül húsz éves volt amikor Athénba érkezett, itt később filozófiai iskolát alapított. Athénba való érkezésének ideje és körülménye ugyancsak vitatott: egyes feljegyzések szerint Periklész apja hívta Athénba, hogy fiának a nevelője legyen. Más feljegyzések szerint Xerxész csapatával érkezett Görögországba. Ez a feltételezés igazolná a „médizmus” vádat, amellyel harminc évvel később Periklész ellenségei megvádolták.^[7]

A doxográfusok^[8] szerint Anaximenész tanítványa volt. Ez azonban elég kétséges, ugyanis amikor Anaxagorasz született, Anaximenész már halott volt. Nem zárható ki, hogy közvetve hallgatta Anaximenész tanításait annak egyik tanítványától, ugyanis Theophrasztosz azt mondta róla: „Anaximenészhez hasonlóan gondolkodott.”^{[9] [10]}

[szerkesztés] Művei

Diogenész Laertiosz Anaxagoraszt az egyetlen művet írt szerzők közé sorolja, az egész könyv azonban nem maradt fenn. Anaxagorasz töredékei Szimplikiosznál olvashatók. Szimplikiosz azon állításából, hogy Anaxagorász könyve csupán egy drachmáért megvásárolható volt, a filozófiatörténészek arra következtetnek, hogy nem lehetett túl hosszú. A Szimplikiosz-féle szöveg (in. phys. p.34) arra is utal, hogy Anaxagorasz műve több részből állt.

Diogenész Laertiosz feljegyzése szerint Anaxagorasz könyvének az eső sora a következő volt: „Minden dolog együtt volt; akkor hozzájárult az értelem és elrendezte.” ^[11]

[szerkesztés] Pere

Anaxagorasz peréről ellentmondásos feljegyzések maradtak fenn. Ha elfogadjuk phaleroni Demetriosz kronológiáját, akkor Anaxagorasz pere Periklész politikai karriere előtt volt.^[12]Szatürosz beszámolója szerint szerint a vádló Thuküdidész volt, a vád pedig istentagadás és a perzsákkal szimpatizálás volt. Plutarkhosz beszámolója szerint Kr. e. 433-ban, egy bizonyos Diopeithész nevű ember a népgyűlés elé terjesztett egy olyan javaslatot (amit később el is fogadtak), hogy az istentagadókat és azokat, akik elméleteket alkotnak az égboltról, idézzék törvényszék elé. ^[13] Ezzel ellentétben Szatürosz a pert Periklész politikai pályafutásának elejére (Kr. e. 450) helyezi.

Diogenész Laertiosz Sótion Diadokhai művét idézve azt állította, hogy Anaxagoraszt Kleón ítélte el. A vád istentagadás volt, ugyanis Anaxagorasz azt állította, hogy a Nap izzó anyag. Anaxagorasz ügyvédje Periklész volt, a büntetése pedig öt talentum fizetése és száműzetés. Ugyancsak Diogenész idézi Szatürosz Életrajzok című művét, ahol az állt, hogy Thuküdidész mint Periklész ellenfelét vádolta be: nemcsak istentagadással, hanem azzal is, hogy kapcsolatot tartott fenn a médekkel ("médeskedett"). Távollétében halálra ítélték.

Más feljegyzések szerint^[14] a törvénybírák halálra ítéltek. A haláltól azonban megszabadította Periklész, az akkori Athén leghatalmasabb embere, aki tanítványa és barátja volt: megvesztegette a börtönöröket, és így kiszabadította. Ezután követően Anaxagorasz száműzetésbe kényszerült.

[szerkesztés] Anaxagorasz természetfilozófiája

Anaxagorasz átfogalmazta Parmenidész azon mondását, miszerint: „nem volt és nem lesz, mivel most van minden együtt, egy, folytonos”, a ‘minden együtt, egy, folytonost’ azzal helyettesíti, hogy ‘minden dolog együtt’, majd hozzáteszi a letiltott „volt” szót, végül a „határtalanok… kicsinységükre nézve” kifejezéssel tagadja a parmenidészi „folytonos” azon implikációját, hogy a szóban forgó dolog oszthatatlan. Anaxagorasz ugyanis azt állította, hogy a világ a később kialakuló egyes dolgok összességének egyetemes keverékéből keletkezett, és így ki tudta küszöbölni a keletkezés és a pusztulás lehetőségét. Empedoklésszal ellentétben az őselemek számát nem redukálta négyre, hanem végtelen sokaságúnak gondolta. Szerinte nem csupán föld, víz, levegő és tűz létezik, hanem ugyanígy elemi létező a vér, arany, haj, csont stb., azaz minden létező dolog. És ezek a létezők, melyek minden dolog alkotóelemei, nem bonthatók további elemibb részecskékre.

Anaxagorasz szerint az addigi pluralizmus egyik típusa sem ment elég messzire, az ő eredeti keverékének nem elég csak a hagyományos ellentétpárokat, vagy csak az empedoklészi elemeket tartalmaznia, hanem tartalmaznia kellett határtalanul sok olyan magot, amelyek semmiben sem hasonlítottak egymásra.

”Minden dolog együtt volt, határtalanok mind sokaságukra, mind kicsinységükre nézve; mert a kicsiny is határtalan volt. És mialatt minden együtt volt, semmi sem volt közülük világosan fölismerhető a kicsinységük miatt. Mindent birtokában tartott a levegő és az aithér, mindkettő határtalan lévén; ezek ugyanis a legnagyobbak, amik benne vannak a dolgok együttes összességében, mind sokaságuk, mind nagyságuk révén.

De mielőtt ezek a dolgok szétváltak, és mialatt minden együtt volt, az alatt még csak egyetlen szín sem volt világosan felismerhető; ugyanis megakadályozta ezt az összes dolgoknak – a nedvesnek és a száraznak, a melegnek és a hidegnek, a fénylőnek és a sötétnek – a keveréke, mivel sok föld volt benne és határtalan sokaságú mag, amelyek semmiben sem hasonlítottak egymásra. Ugyanis más-más dolgok semelyike sem hasonlít a másikra. Mivel pedig ez a helyzet, úgy kell vélnünk, hogy minden dolog benne volt az együttes összességében.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár)

Szimplikiosz, akinek majdnem valamennyi töredék megőrzését köszönhetjük, azt mondja, ez volt Anaxagorasz könyvének kezdete. Anaxagorasz részecskéi végtelenül számosak és végtelenül aprók: leszögezi, hogy nincs olyan „legkisebb” rész, aminél ne lenne még kisebb. Ugyanez mondható el a „legnagyobbról”, aminél mindig van egy még nagyobb. A dolgok száma azonban állandó. bármi is változzon is, a létezők közül a világban nem keletkezik és nem pusztul el egy sem.

Mint láthatjuk, Anaxagorasz elfogadta Parmenidésznek azt a tanítását, hogy a semmiből nem keletkezik semmi. Ezért első létezőnek valamilyen, magokkal telt ősmasszát képzelt el, amelyben minden dolog összekeveredett, minden létező együtt volt. A keveredés miatt az ősmasszában semmi sem volt felismerhető, de a fennmaradt szövegrészből megtudhatjuk, hogy sok föld és sok különböző formájú, színű és ízű mag volt benne. A keverékben a levegő és az aithér (amit Arisztotelész a tűzzel azonosít) volt a legtöbb: ezek határozták meg a keveréket.

„Mivel pedig ez a helyzet, föl kell tételeznünk, hogy mindenben, ami összetevődött, sok és mindenféle dolog van benne: minden dolog magjai, amelyek mindenféle alakúak, színűek és ízűek.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár

A minden létezőt tartalmazó ősmassza feltételezésével Empedoklész azon elméletét akarta helyettesítette, hogy minden létező dolog a négy gyökér különböző arányú keveredéséből jönne létre. Úgy gondolta ugyanis, hogy Empedoklésznek ezzel nem sikerült kiküszöbölnie azt, hogy valami új keletkezzék, hogy létező legyen a nem létezőből: „Hogyan lehetne haj abból, ami nem haj és hús abból, ami nem hús”.^[15]. Ezt a problémát, csak egy módon lehet megoldani, ha feltételezzük, hogy minden dologban eleve benne van minden, ami majd belőle ki fog alakulni. És mivel a világban azt látjuk, hogy például a melegből hideg lesz és hidegből meleg, azaz az ellentétek egymásból keletkeznek, fel kell tételezzük, hogy a dologban mindkettő megvan. Továbbá a világban láthatunk olyan dolgokat is, hogy például a csirke búzát eszik és vizet iszik, amiből hús és toll lesz, ebből azt a következtetést vonja le Anaxagorasz, hogy a búzában és a vízben is benne kellett, hogy legyenek a hús és a toll részei. Következésképpen azt állítja, hogy minden dologban benne van minden, tehát nemcsak az eredeti keverékben, mint egészben, hanem annak minden összetevő „magjában” is kell lenniük „részeknek” nemcsak az ellentétekből, hanem minden természeti szubsztanciából is, és a létező dolgok valójában nem különböztethetőek meg egymástól.

[szerkesztés] Az ősmassza

Az ősmassza Anaxagorasznál az az állapot, amikor minden dolog együtt volt, és a dolgok magjainak végtelen részecskéi teljesen összekeveredtek. Az elemek teljes keveredése miatt nem volt elkülöníthető semmilyen szag vagy más minőség. Egyetlenegy színt sem lehetett jól és világosan megismerni: megakadályozta ezt minden dolog egybevegyülése – a nedvesé és a szárazé, a melegé és a hidegé, a világosé és a sötété, mivel még végtelenül sok föld volt benne és végtelen száma a csíráknak és magoknak. Az ősmasszából különböző részek váltak ki, különültek el. Abból, hogy az ősmasszában már minden benne volt, az következik, hogy a részek kiválása a mindenséget (panta) nem csökkenti és nem is növeli. Nem lehet ugyan soha sem több a „mindennél”, de nem lehet kevesebb sem lehet: minden mindig egyenlő marad.

A massza végtelenül nagy volt, végtelenül sok részből állt és valószínűleg öröktől létezett. Az ősanyaggal telt világ maga is végtelen. Nincs benne üres tér, hanem az ősmassza mindenütt ott van.

[szerkesztés] A magok

Anaxagorasz leginkább a „magok” feltételezésében különbözött Empedoklésztól. Míg Empedoklész azt állította, hogy a dolgok addig oszthatók, amíg a négy gyökeret: tűz, víz, levegő, föld, el nem érik, Anaxagorasz azt állította, hogy bármeddig is oszthatnánk a dolgokat, soha nem fogunk találni egy olyan végső részecskét, amely ne lenne még tovább osztani, mivel végtelen sok részre oszthatók. A magoknak köszönhetően lehetséges az, hogy bármely dolog átalakulhat bármi mássá, ugyanis a maguk tartalmazzák a mindenség minden tulajdonságát, mindenből van bennük egy rész. Burnet szerint, ha ezeket a magokat „elemeknek” neveznénk, akkor azt lehetne mondani, hogy ezek Anaxagorasz rendszerének az elemei.^[16]Arisztotelész, egy későbbi művében,^[17] ezeket az anaxagoraszi „magokat”: homoiomereiáknak, (gör. όμοιομέρειεια) azaz hasonrészűeknek nevezi és valamilyen köztes állapotnak gondolja, azon elemek között, amelyekből felépül és a dolgok között, amelyek belőle épülnek fel.

A magok, miután kiváltak a keverékből, továbbra is tartalmazzák magukban az összes ellentétet és természeti szubsztanciát, ami a keverékben is benne volt. Hogy melyik ellentétből van több egy magban, az határozza meg annak alakját, színét és ízét.

[szerkesztés] Az Ész

Anaxagorasz megkülönböztet még egy létezőt, ami a többitől független, és nincs keveredve semmi mással. Ezt a keveredetlen létezőt Nousznak, (Észnek, Értelemnek) nevezi.

„Minden dolog részeleme benne van a többi dologban, az értelem azonban végtelen, önálló és semmilyen dologgal sem keveredik, hanem egyedül van, önmagában. Ha ugyanis nem volna önmagában, hanem mással keverednék, – ha valamivel is keverednék – benne lenne minden dologban. Hisz, amint az előbbiekben már kifejtettem, mindennek a részeleme benne van már mindenben. Ha nem volna egyedül, önmagában, gátolnák őt az összekeveredett dolgok, s így egyetlen dolgon sem tudna uralkodni. [Az értelem] a legfinomabb és a legtisztább az összes dolgok közül, mindenről pontos tudomása van, és leginkább duzzad az erőtől. Az értelem kormányoz mindent, aminek lelke van, akár nagy akár kicsi”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 164.14; 176.32)

A vegyületlen ész minden dolog felett uralkodik, ő hoz rendet a káoszba, ő rendezi el a dolgokat. Anaxagorasz azzal, hogy különválasztja a szellemi jellegű Észt a többi dologtól, ami a leírásból következően anyagi jellegű, dualista gondolkodónak számít, aki az egy Szellem elsőbbségét hirdeti a végtelen számú anyaggal szemben.

Magát az anyagot, Parmenidészhez hasonlóan Anaxagorasz is mozdulatlannak gondolta, azt, hogy mégis mozgásban van, azaz átalakulni képes valami másnak kell azt mozgatnia. Akárcsak Empedoklész, Anaxagorasz is egy külső okkal magyarázza a mozgás kezdetét, ez a külső ok nála az Ész lesz. Burnet szerint, Anaxagorasz által állított Ész, valójában ugyanaz a természettel bír, mint Empedoklésznál a Szeretet és a Viszály. Ugyanis ez az Ész sem nem teremtője, sőt megformálója sem az anyagnak, egyszerűen csak valamilyen külső erő, amely felette áll minden másnak de nem birtokolja azt, nem teremtő, hanem rendező hatalom.

Bár maga az Ész nem vegyült semmi mással, állítja Anaxagorasz, némely dolgokban azonban Ész is van jelen, mégpedig némely dolgokban több, másokban kevesebb részben.

[szerkesztés] A dolgok keletkezéséről és pusztulásáról

Anaxagorász gondolatát, a világ keletkezéséről, a következő fennmaradt töredékben olvashatjuk:

„A görögök helytelenül hisznek a keletkezésben és a pusztulásban; ugyanis egyetlen dolog sem keletkezik, vagy pusztul el, hanem létező dolgokból keveredik össze és válik szét. Így helyesen a keletkezést összekeveredésnek, a pusztulást pedig szétválásnak lehet nevezni."

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár, 163 o., 20 Diels. In KRS 511 o. [469])

Anaxagorasz osztja az a parmenidészi állítást, hogy semmiből nem keletkezett semmi, így a világ eredetét az ősmasszából eredezteti. Minden, ami van ebből az ősmasszából van, semmi új dolog nem keletkezhet és nem is pusztul el, hanem a születésnek vélt folyamat valójában csak összekeveredése az elemeknek, pusztulása pedig ezen elemek szétválása. Egy dolog attól az, ami, hogy azonos tulajdonságú részecskék többségben vannak a keverékben. A világ dolgai ebből az ősmasszából jöttek létre, mégpedig a következő módón:

„Amikor az értelem mozogni kezdett, elvált minden megmozgatott dologtól. És bármit is megmozgatott az értelem, az mind elkülönült. Miközben [a dolgok] mozogtak és elkülönültek, a körforgás még nagyobb elkülönülést hozott létre.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár)

A kozmogónia kezdetén az Ész valamiképpen különvált az ősmasszából, és elindította a mozgást, aminek hatására dolgok kezdtek elkülönülni, különválni. Maguk az értelem által mozgásba hozott dolgok, elkülönülésük után egyre nagyobb körforgásba kezdtek, aminek következményeként még több elkülönülések jöttek létre. Anaxagorasz kettős kozmogóniát tanít, mint ahogyan a létezőknek is kettős természetét feltételezi, egy szellemi létezőt, az Észt és egy fizikai létezőt, miden más létező dolgot. A kozmogónia az Ész leválásával kezdődik, ami ezzel jelzi annak nemcsak elsőbbségét, de felsőbb rendűségét az anyagi létezőkkel szemben, ugyanis azok kizárólagosan az ő hatására kezdték el mozgásukat. A Föld keletkezéséről a következőt olvashatjuk:

„A sűrű, a nedves, a hideg és a homályos itt egyesültek, ahol most [a Föld van]. A ritka, a meleg és a száraz pedig az éter messzeségében széledtek el.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 179. 3.)

Az anyagok közül a súlyosabbak: a sűrű, a nedves, hideg és homályos, egy kötelékbe tömörültek, amelyből később a Föld alakult ki. A könnyebb természetű dolgok pedig felemelkedtek. Az okot, hogy ez miért történt így, Anaxagorasz valószínűleg abból a megfigyelésből eredeztette, hogy a nehéz dolgok az örvény közepe felé igyekeznek, míg a könnyebbek az örvény széle fele. A kozmogónia e fázisa tehát az ellentétek egymástól való elkülönülését írja le, az, hogy hogyan különül el a hideg a melegtől, a nedves a száraztól, a könnyű a nehéztől, és így tovább.

„... a dolgok létezőkből, és már eleve a dolgokban bennelevőkből keletkeznek, melyek tömegük kicsinysége miatt érzékelhetetlenek számunkra. Ezért mondják azt, hogy mindenbe belekeveredett, ugyanis látták, hogy minden mindenből keletkezik. De a dolgok – mondják – különböznek egymástól, és más-más neveket viselnek aszerint, hogy a határtalan sok összetevő keverékében mi az, ami számosság szerint túlsúlyba került. Hiszen nincs, ami tisztán és teljes egészében fehér vagy fekete vagy, édes vagy hús, illetve csont lenne, hanem minden egyes dolog természete annak látszik, amiből a legtöbbet tartalmazza.”

(Arisztotelész: Fizika I. 4: 187 a 23)

A kozmogónia következő fázisában, az elkülönült ellentétek tovább különülnek és tömörülnek, a hasonló a hasonlóhoz húz elv alapján:

„Ezekből a levált dolgokból szilárdult együvé a föld, a földből kövek szilárdultak meg a hideg hatására; a kövek azonban még inkább kifele törekszenek, mint a víz.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár; 155 o)

Miután a kialakult a Föld, a lent és a fent, kialakulnak az élőlények, amelyek a táplálkozás során jutnak a növekedés és fejlődéshez szükséges anyaghoz. Anaxagorasz ugyanis azt állította, hogy mivel minden egyes dologban minden benne van, ezért táplálkozás során, valójában a testbe került élelem, rágás és emésztés során, felbomlik részeire, és azok a részecskék, amelyekben a hús, haj, vér van túlsúlyban, beépülnek a szervezetbe. De mivel a táplálékkal együtt nemcsak olyan részecskék, magok kerülnek be a szervezetbe, amelyek beépülhetnek, hanem olyanok is, amelyek nem illenek a test egy részéhez sem, mert mondjuk föld vagy fa, azok kiürülnek a testből.

Zénón paradoxonjaira azt válaszolta: "Mikor a dolgok szétváltak, tudni kell, hogy az összes dolgok semmivel sincsenek többen, sem kevesebben...az összes az mindig ugyanannyi". A lényeg az, hogy bármilyen változások mennek is végbe a világban a dolgok száma nem lesz se több se kevesebb.

[szerkesztés] A világ szerkezete és működése

Anaxagorasz Földet laposnak gondolta, a belsejében vízzel telt üregekkel. Mivel tagadta az űr létezését, Empedoklészhez hasonlóan azt állította, hogy hogy a Föld mindenféle alátámasztás nélkül a levegőben lebeg. A levegő összepréselődik a Föld súlya alatt, ezért a Föld alatt a levegőnek „keménynek” kell lennie.

A szél a levegő ritkulása és a tűző Nap hatására keletkezik, földrengés pedig akkor, amikor a felső ritkább levegő lezuhan az alul levő, sűrűbb, kemény levegőre. Utóbbi az ütés hatására megmozdul, és megmozdítván a rajta fekvő Földet is.

Az égitesteket – a Napot, a Holdat, és az összes csillagot – áttüzesedett, illetve hideg köveknek írta le: a Nap egy Attikánál nagyobb, izzó kődarab, a Hold pedig földből van. A Holdról azt állította, hogy vannak rajta lakóhelyek, és domborzata a Földéhez hasonló (Diogenész Laertiosz II. 3.) – ezért idézték törvényszék elé és ítélték el (lásd a Pere fejezetben).

A csillagok és a Föld között is keringenek testek (bolygók?), de ezeket a Földről nem látni. E testek keringő mozgását a Nap és a Hold idézi elő. A csillagok, akár a Nap, kibocsátanak valamicske, a Napénál gyengébb meleget, de mivel nagyon távol vannak tőlünk, azt érzékeljük. Az égitestek közül a Hold van a legközelebb a Földhöz. A holdfogyatkozás oka, hogy a Föld a Hold és a Nap közé kerül. A Tejút egyfajta tükörkép: azoknak a csillagoknak a visszatükröződése, amelyeket a Nap nem világít meg. Az üstökösök olyan bolygók, amelyek valamiért tűzcsóvát bocsátanak ki, a hullócsillagok pedig szikrák.

[szerkesztés] Számtalan világok

Szimplikiosz azt állítja, hogy Anaxagorasz feltehetően több világ létezését is lehetségesnek tartotta. Mivel az ősmassza végtelenül nagy és részei végtelenül számosak, az örvény akár több világot is összesodorhat.

„(Föl kell tételeznünk, hogy) szilárd alakot öltöttek az emberek és az összes többi élőlények, ahánynak csak lelke van. És hogy az embereknek népes városaik és megművelt földjeik vannak, épp úgy, mint nálunk; és Napjuk is van, meg Holdjuk, meg minden egyéb, mint nálunk. A föld meg számos sokféle termést hoz nekik, amelyeknek a javát, miután betakarították otthonaikban, felhasználják. Így hát én a szétállásról azt állítom, hogy az nemcsak minálunk mehetett végbe, hanem másutt is.”

(Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 157)

Cornford szerint Anaxagorasz nem több különböző világ létezésére utal, hanem az egy világ számos más, távoli vidékeire.

[szerkesztés] Az érzékelésről

A többi posztparmediánus gondolkodóhoz hasonlóan Anaxagorasznak is kell adnia valamilyen magyarázatot arra, miért lehetséges az érzékelés.

Anaxagorasz szerint akkor beszélhetünk érzékelésről, amikor ellentétes dolgok találkoznak, ugyanis hasonló a hasonlóra nem hat. Ha egy meleg tárgyhoz egy hasonlóan meleg tárgy kerül, akkor semmi sem változik: azt nem melegíti fel és nem is hűti le. A minőségeket egymás ellentéteiből ismerjük meg: a fanyar ízt sem önmagunk révén ismerjük meg, hanem az édes révén. Mivel az ellentétes dolgok hatnak egymásra, ezért minden érzékelés fájdalommal jár. Ezt a fajta fájdalmat azonban voltaképpen nem észleljük: tudatunkba csak az jut el, hogy valami, velünk ellentéteshez értünk.

[szerkesztés] Lásd még

• Preszókratikus filozófia
• Posztparmenideánus filozófia
• Bibliográfia Anaxagorászhoz

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei II. 3.
2. ^ Arisztotelész: Metafizika I 3:984 a 11 (Halasy-Nagy József fordítása)
3. ^ The Classical Quartely, II. (1971), pp. 81-87.
4. ^ Die Zeitverhaltisse des Anaxagoras und Empedokles Anaxagoras; Philologus, IV. 1884 pp. 511-550
5. ^ Diogenész Laertiosz: A nevezetes filozófusok élete II. 3
6. ^ Theophrasztosz: Phisicorum opiniones. Dox. 477-478 o.
7. ^ Diogenész Laertiosz: A nevezetes filozófusok élete II. 3
8. ^ Cicero, De nat. d. i. 26 (Philodémosz után), "Anaxagoras qui accepit ab Anaximene disciplinam (i. e. διήκουσε); Diog. i. 13 (R. P. 4) és ii. 6; Sztrabon, xiv. p. 645, Κλαζομένιος δ' ἦν ἀνὴρ ἐπιφανὴς Ἀναχαγόρας ὁ φυσικός, Ἀναξιμένους ὁμιλητής; Euszébiosz. P.E. 504 o.; Hist. Phil. 3; Szent Ágoston, De civ. Dei, viii. 2.
9. ^ gör. Ἀναξαγόρας μὲν γὰρ Ἡγησιβούλου Κλαζομένιος κοινωνήσας τῆς Ἀναξιμένους φιλοσοφίας κτλ
10. ^ Theophrasztosz ezen feljegyzése igen fontos a filozófiatörténet szempontjából, ugyanis azt tudjuk meg belőle, hogy a ióniai ág, a milétoszi természetfilozófusok hagyatéka Milétosz pusztulása Kr. e. 494 után is tovább élt.
11. ^ Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei II. 3.
12. ^ Az általánosan elfogadott elmélet szerint Anaxagorasz pere a peloponnészoszi háború (431--404) előtt volt
13. ^ Plutarkhosz: Vita Periclis 32 (DK 59 A 17)
14. ^ Iosephus Flavius: Apión ellen II. 265.
15. ^ Görög Gondolkodók I. Thalésztól Anaxagoraszig; Kossuth Könyvkiadó, 1996. (116 o.), 76. [B 10.], 6-7-8 sor
16. ^ Burnet: EGP; Anaxagoras [130.]
17. ^ Arisztotelész: Fizika, I 4: 187 a 23.

[szerkesztés] Irodalom

• Burnet, John: Early Greek Philosophy, (3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920.
• Cleve, Felix: The Philosophy of Anaxagoras; King's Crown Prss, Columbia University, New York 1949.
• Furley, David: The Greek cosmologists. Cambridge University Press 1988. ISBN 0521333288*
• Görög Gondolkodók. V. Theophrasztosz: Az érzékekről, Jellemrajzok; Kossuth Könyvkiadó, 1995. ISBN 963093759X.
• Guthrie, W. K. C.: A History Of Greek Philosophy Volume II., Cambridge University Press, 1965;
• Kirk-Raven-Schofield: A preszókratikus filozófusok; Atlantisz Kiadó 1998.
• Zeller, Edward: Outlines of the History of Greek Philosophy, New York: Holt, 1889.

[szerkesztés] Anaxagorászról azt Interneten

• Anaxagoras in English and Greek, Select Online Resources(angol)
• Töredékek a műveiből
• Gondolkodó