Dervarics Kálmán
| egyházasbükki Dervarics Kálmán | |
 | |
| Született | 1827. június 5. Gutorfölde, Zala vármegye, |
| Elhunyt | 1904. március 30. (76 évesen) Alsólendva, Zala vármegye, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász, helytörténész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz egyházasbükki Dervarics Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Egyházasbükki Dervarics Kálmán Elek (Gutorfölde, Zala vármegye, 1827. június 5. – Alsólendva, Zala vármegye, 1904. március 30.) aljárásbíró, helytörténész, 1848-as nemzetőri főhadnagy.[1]
Élete[szerkesztés]
A zalai nemesi származású egyházasbükki Dervarics család sarja. Apja egyházasbükki Dervarics Lajos (1795-1841), alsólendvai postamester, gutorföldi és zágorhidai pusztai birtokos, anyja zalalövői Sinkovits Anna volt.[2] Az apja megszerezte az alsólendvai postamesteri jogot és a vele járó birtokot, és 1831-ben költözött oda családjával együtt. Dervarics Kálmán a gimnáziumot Varasdon végezte, majd a győri jogakadémiára járt, ahol 1846-ban bölcsészetet végzett.[3] 1847-ben megyei tiszteletbeli esküdtté nevezték ki. 1848-ban a Zala megyei mozgó nemzetőrség főhadnagyává választották, és aktívan vett részt a horvát csapatok betörését akadályozó különböző hadműveletben Zalában. 1848. december 13.-án bonyhádi Perczel Mór utasításai szerint, a 21 éves Dervarics Kálmán nemzetőr főhadnagy honvédek segítségével elsüllyesztette a hotticai kompot a Murán, így megakadályozva az ellenség átkelését Alsólendva felé.[4] A szabadságharc leverése után, 1854-ig az alsólendvai főszolgabírói hivatalban dolgozott írnokként is. Az alsolendvai járásban nélkülözhetetlenné vált az egyik napidíjas írnok, Dervarics Kálmán, az egyedüli a hivatalban, aki anyanyelvi szinten beszélte az ott élő horvátok és szlovének nyelvét is. 1855-től céhbiztosi feladatokat látott el. Eközben több írása is megjelent a Divatcsarnokban és a Vasárnapi Újságban. 1861-ben Alsólendva jegyzőjévé nevezték ki.
1865 novemberétől a lövői járásbeli alszolgabírói tisztséget töltötte be egészen 1867. május 6.-áig.[5] 1868-tól az alsólendvai városbírói tisztséget töltötte be. 1872-től a helyi járásbíróságnál aljárásbíróként tevékenykedett. 1893-ban nyugdíjba vonult. Az 1890-es évek végétől haláláig ugyanitt vend nyelven működött tolmácsként. Emellett rendszeresen publikált az 1862-től meginduló Zala-Somogyi Közlönyben és az 1896-tól megjelenő Alsólendvai Híradóban. Cikkeiben főként Alsólendva és környékének múltjával foglalkozott. Alsólendva és vidéke történetéről, a lendvai várról készült terjedelmes munkáját kéziratként hagyta az utókorra.[6] Egyik leghíresebb művében - Gróf Zrínyi Miklósa költő halála 1664-ben (1881) - „minden kételyt kizáró adatok” nyomán állította, hogy Póka István vadász, a bécsi kormány megbízásából követett el merényletet Zrínyi ellen, de vadászbalesetnek álcázta tettét.[7]
Házassága és gyermekei[szerkesztés]
Egyházasbükki Dervarics Kálmán felesége Vargha Katalin volt, aki 5 gyermekkel áldotta meg őt:
- Dervarics Ilona (Szül: 1873 IV/16)
- Dervarics Kálmán (Szül: 1875 XII/13)
- Dervarics Elemér (Szül: 1878 I/14)
- Dervarics Jenő (Szül: 1880 IX/25)
- Dervarics Melinda (Szül: 1882 XI/10)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ familysearch.org Dervarics Kálmán keresztelői adatlapja
- ↑ Dervarics család. (Egyházas-bükki). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
- ↑ Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009) Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
- ↑ A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
- ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)Zala megye tisztikara 1861-1872. 322. o.
- ↑ DEÁK FERENC MEGYEI KÖNYVTÁR. ZALAI ÉLETRAJZI KISLEXIKON. DERVARICS KÁLMÁN, EGYHÁZASBÜKKI
- ↑ Zágorec-Csuka Judit. „Zrínyi Miklós titokzatos halála”. Pannon Tükör 2014. 6. szám 54. o..
