Giambattista Marino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giambattista Marino
Portrait of Giovanni Baglione by Ottavio Leoni.jpg
Élete
Született 1569. október 18.
Nápoly
Elhunyt 1625. március 25. (55 évesen)
Posillipo
Pályafutása
Jellemző műfajok vers

Giambattista Marino, másként: Giovan(ni) Battista Marino ill. Marini (Nápoly, 1569. október 18.Posillipo, 1625. március 25.) olasz költő.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja jogtanulásra kényszerítette, de Marino már korán a költészettel kezdett foglalkozni, s első költeményeivel Bovino és Conca hercegek barátságát is megnyerte. Miután ez utóbbi szolgálatába fogadta, Marino kicsapongó és ledér éltet élt Nápoly előkelő köreiben, és Tassoval is megismerkedett; de 1592-ben, mivel egy főrangú hölgy elrablásában részt vett, Rómába szökött, ahol Aldobrandini kardinális fogadta pártfogásába, akivel Torinóba is elment. Ott II. Ritratto c. költeményével behízelegte magát a szavójai herceghez, aki megtette őt titkárának; de nemsokára összeveszett ottani irodalmi barátaival (köztük a hatalmas Murtolával), akik 1612-ben azt is kivitték, hogy Marinot elfogták és börtönbe zárták. Kiszabadulva, Valois Margit meghívására 1615-ben Párizsba ment, s ennek halála után Medici Mária kegyence lett. 1622-ben gazdagon tért vissza Olaszországba, és rövid ideig Rómában tartózkodván, egészen elvonult (1623) posillipói villájába. Leghíresebb műve az Adone (legjobb kiadás London, 1789), nyílt támadás a költészet és a tiszta erkölcs ellen; a 20 énekre osztott eposzban a legképtelenebb és legnevetségesebb metaforák gyakran igen sikamlós képeket trágár jeleneteket és helyzeteket palástolnak el; ez a dagályos, sokszor érthetetlen stílus elragadta Marini korát, megrontotta az irodalom tisztaságát és a káros irány marinizmus néven sokáig kísértett az olasz irodalomban. Összegyűjtött munkáit (Opere di G. M.) Zirardini adta ki (Nápoly, 1862).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]