Giambattista Marino
Giambattista Marino, másként: Giovan(ni) Battista Marino ill. Marini (Nápoly, 1569. október 18. – Posillipo, 1625. március 25.) olasz költő.
Életútja [szerkesztés]
Atyja jogtanulásra kényszerítette, de Marino már korán a költészettel kezdett foglalkozni, s első költeményeivel Bovino és Conca hercegek barátságát is megnyerte. Miután ezutóbbi szolgálatába fogadta, Marino kicsapongó és ledér éltet élt Nápoly előkelő köreiben, és Tassoval is megismerkedett; de 1592-ben, mivel egy főrangú hölgy elrablásában részt vett, Rómába szökött, ahol Aldobrandini kardinális fogadta pártfogásába, akivel Torinóba is elment. Ott II. Ritratto c. költeményével behízelegte magát a szavójai herceghez, aki megtette őt titkárának; de nemsokára összeveszett ottani irodalmi barátaival (köztük a hatalmas Murtolával), akik 1612-ben azt is kivitték, hogy Marinot elfogták és börtönbe zárták. Kiszabadulva, Valois Margit meghívására 1615-ben Párizsba ment, s ennek halála után Medici Mária kegyence lett. 1622-ben gazdagon tért vissza Olaszországba, és rövid ideig Rómában tartózkodván, egészen elvonult (1623) posillipói villájába. Leghíresebb műve az Adone (legjobb kiadás London, 1789), nyílt támadás a költészet és a tiszta erkölcs ellen; a 20 énekre osztott eposzban a legképtelenebb és legnevetségesebb metaforák gyakran igen sikamlós képeket trágár jeleneteket és helyzeteket palástolnak el; ez a dagályos, sokszor érthetetlen stílus elragadta Marini korát, megrontotta az irodalom tisztaságát és a káros irány marinizmus néven sokáig kisértett az olasz irodalomban. Összegyűjtött munkáit (Opere di G. M.) Zirardini adta ki (Nápoly, 1862).
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
