Sziszek
| Sziszek | |||
 |
|||
| Sziszek vára | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország |
||
| Megye | Sziszek-Moslavina | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Dinko Pintarić | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 52 236 fő (2001) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 100 m | ||
| Terület | 42275 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Sziszek
Pozíció Horvátország térképén
|
|||
| é. sz. 45° 29′ 0″, k. h. 16° 22′ 0″ | |||
| Sziszek weboldala | |||
Sziszek (horvátul Sisak, latinul Siscia, németül Sisseg) város Horvátországban Sziszek-Moslavina megye székhelye.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Zágrábtól délkeletre a Száva, a Kulpa és az Odra folyók találkozásánál fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a kelta seg-sga (= sás, nád) szóból ered, ebből a görögben Sziszkia lett, innen vette át a latin Siscia alakban.
Története[szerkesztés]
A Kr. e. 4. században már kelta település állt helyén, melyet Segesticának neveztek, latin neve később Siscia volt.
I. e. 156-ban a rómaiak megostromolták Siscia városát a szkordikuszok és az ekkortájt szkordikusz szövetségben lévő pannonok elleni háborújukban.[1] Elfoglalni azonban csak Octavianusnak sikerült a várost a pannonoktól az i. e. 35 és 33 között a kelet-alpesi japodok elleni hadjáratában.[2][3]
Vespasianus uralkodása alatt kapott a város colonia rangot.[4] Siscia Pannónia egyik legfontosabb városa, Pannonia Savia tartomány székhelye volt. A város a 3. századtól püspökség székhelye. Első püspöke volt a Sabariában kivégzett Szent Kvirin, aki a város védőszentje lett.
A római uralom I. Theodosius alatt indult hanyatlásnak a városban, ennek jele, hogy 387-ben a városban megszűnt a pénzverde. 401-ben pedig már a gót I. Alarich nyugati gót király vonult át a Száva völgyén Itália elleni hadjáratában, akit a vandál Stilicho csak pannóniai területek átengedése árán tudott visszavonulásra bírni.[5]
A szlávok a 7. században érkeztek erre a vidékre. 810-ben itt rendezte be székhelyét az első horvát uralkodó herceg, Ljudevit Posavski. 1332-ben Zitech néven említik. Vára 1544 és 1550 között épült a Száva és a Kupa folyók által övezett területen. Ellenállt a 15 éves háború török ostromának. 1591-ben a török sikertelenül ostromolta, majd 1593-ban újra megkísérelte elfoglalni, de a felmentő horvát-osztrák-szlovén seregtől június 22-én súlyos vereséget szenvedett, augusztus 24-én azonban a török rohammal vette be.
A török kiűzése után is fontos kikötő és kereskedelmi központ maradt, 1838-ban vásártartási jogot kapott. A város a horvát kultúrának is fontos központja. 1839-ben itt adták elő az első horvát što dialektusban megírt színművet Ivan Kukuljević Sakcinski Juraj és Sofija, avagy A török Sziszek alatt című művét. 1871-ben a határőrvidék megszűnésével egyesült a város addigi két, különálló része. 1874-ben szabad királyi város lett. 1910-ben a városnak 7881 lakosából 6008 horvát, 567 magyar, 545 szerb, 296 szlovén, 261 német és 123 cseh volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegyéhez tartozott. 1941. június 22-én közelében alakult meg a megszállt Jugoszlávia első antifasiszta partizán egysége. A háború után a város gyors fejlődésnek indult, vaskohászati üzem, olajfinomító, vegyiüzem, textilgyár épült.
Jugoszlávia felbomlása után Glina a szakadár Krajina Szerb Köztársasághoz tartozott (a város lakosságának mintegy harmada szerb volt). Az 1991-es szerb-horvát háború során a harcoknak és atrocitásoknak sok horvát polgári lakos is áldozatul esett. A horvát függetlenségi háború utolsó szakaszában a kormányerők a krajinai szakadár területet felszámolták, és visszacsatolták a horvát állami területhez. A városnak ma 38 000 lakosa van.
Itt található Horvátország egyik legnagyobb kőolajfinomítója. A függetlenségi háborúban a környező falvak lakosságából felbújtott szerbek partizánakcióival jelentős károkat okoztak benne. A helyreálltás azóta megtörtént, sőt egyre bővül a finomítóban előállított termékek palettája.
Látnivalók[szerkesztés]
- Siscia római város romjai láthatók a plébániatemplom közelében.
- A Szent Kereszt templom 1756-ban épült.
- A Száva jobb partján található a Lonja-mező Nemzeti Park. A Száva árterületének rendkívül gazdag flórája és faunája látható itt.
Jegyzetek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 3. kiadás, 1987, ISBN 963-05-4321-4
- Ferenczy Endre, Maróti Egon, Hahn István: Az ókori Róma története, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 9631843130
Külső hivatkozások[szerkesztés]
