Rujevac (Dvor)
| Rujevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44437 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 198 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 07′ 49″, k. h. 16° 15′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 07′ 49″, k. h. 16° 15′ 57″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rujevac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 40, közúton 75 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Glinát Dvorral összekötő 6-os számú főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Rujevac benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Itt működött az ezred egyik századparancsnoksága, így a katonai közigazgatás idejében a mainál sokkal jelentősebb szerepe volt. A települést a török háborúk idején palánk védte, melynek nyomai ma is megtalálhatók. A rujevac-bešlinaci bányászati komplexum vasércbányáját és öntödéjét 1802-ben alapította a Trieszti bányatársaság. A nagyolvasztót 1857-ben helyezték üzembe. A komplexum a II. világháborúig lényegében zavartalanul működött, de a háború után hanyatlásnak indult és később bezárták. Épületei ma is állnak.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 471, 1910-ben 1125 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A nemzeti felszabadító háború egyik emlékhelye a bányászati komplexum területén található. A hősökre az iskola falán elhelyezett emléktábla emlékeztet. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 254 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 471 | 868 | 902 | 992 | 1.048 | 1.125 | 963 | 1.061 | 929 | 1.033 | 925 | 725 | 699 | 586 | 224 | 254 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Színeváltozás tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[4] 1887-ben épült. Egyhajós épület félköríves apszissal, Dvor község legnagyobb méretű pravoszláv templomai közé tartozik. A II. világháborúban az épület megsérült, de régi ikonosztázának nagy része fennmaradt. Az ikonok Ivan Hochetlinger munkái 1896-ból. A hiányzó ikonokat 1971-ben pótolták, ezek a kosnai Dimitrije Joka munkái. A parókia épületét a templom felépülte után építették. Ma elhagyatott, de jó állapotban van.
- Az egykori községháza épülete a 19. századból, a katonai közigazgatás idejéből származik.
- Az egykori századparancsnokság épülete a 19. század második feléből származik. Az épület elhagyatva, nyílászárók nélkül áll, de tetőzete még jó állapotban van.
- A nemzeti felszabadító háború hőseinek bronz domborműves emléktábla az új iskolaépületen, melyet 1962-ben avattak fel.
- A rujevac-bešlinaci bányászati komplexum[5] vasércbányáját és öntödéjét 1802-ben alapította a Trieszti bányatársaság. 1857-ben üzembe állított nagyolvasztója és raktára ma is áll. Mindkét épület kőből készült és bár elhagyatva, de jó állapotban van. A komplexum egy része egyúttal emlékhely is a nemzeti felszabadító háború időszakából.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6047.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6284.
Források[szerkesztés]
- Dvor község hivatalos oldala (horvátul)
- Dvor község rendezési terve Archiválva 2017. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
