Buzeta
| Buzeta | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Glina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44401 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 50 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 47″, k. h. 16° 06′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 47″, k. h. 16° 06′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Buzeta falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 32, közúton 46 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 11 km-re délre, az azonos nevű patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Neve 1284-ben "terra Bluzeta" alakban tűnik fel először.[2] 1327-ben "Bulzeta locus", 1493-ban személynévben "de Bozetha", 1535-ben "de Bwzetha" alakban találjuk.[2] A 16. század második felétől a 17. század végéig török megszállás alatt volt. A környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1720-ban felépítették első fatemplomát. 1740-ben felépült a falu mai, Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A templom eredetileg a hajtići parókia filiája volt és Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1783-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Buszeta” néven szerepel.1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 663, 1910-ben 956 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült, de később néhány főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 67 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 663 | 802 | 813 | 900 | 983 | 956 | 970 | 1.043 | 949 | 930 | 816 | 665 | 474 | 390 | 60 | 67 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[5] 1740-ben épült. 1849-ben teljesen megújították. Ikonosztázát a 19. században hozták át a hajtići templomból. Szent Dimitrijt ábrázoló ikonja 1810-ben készült két másik ikonnal együtt, amelyek Szent Györgyöt és Szent Illést ábrázolták. Az épület a második világháború során megsérült, de 1952 és 1953 között helyreállították. A helyreállítás során az épület sokáig tető nélkül állt, emiatt kazettás mennyezetképei károsodtak. A tisztán fából ácsolt épületet, mely a II. világháborút is átvészelte 1995-ben a falut visszafoglaló boszniai horvát csapatok felgyújtották és porig égett. Ma már csak egykori helye ismert.
- A régi iskolaépület a 19. század végén épült klasszicista stílusban. A II. világháború idején 1944-ben gyógyszer elosztóhelyként működött. A falán emléktábla látható.
- A faluban hét régi malom található, tulajdonosai a Novak, Tujnica, Barnjak, Vladić, Prodanića és Mlinčić családok voltak.
- Hagyományos népi építésű házak, háztáji ingatlanok és gazdasági épületek a 14, 15, 20 és 98, illetve a 19, 27, 45, 87, 94, 95, 96 és 111 számok alatt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4394.
Források[szerkesztés]
- Glina város hivatalos oldala (horvátul)
- Glina község rendezési tervének III. módosítása 2017. (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb.2008 Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Glina város információs portálja (horvátul)
