Greda Sunjska
| Greda Sunjska | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Sunja |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44210 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 278 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 47″, k. h. 16° 33′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 47″, k. h. 16° 33′ 37″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Greda Sunjska falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 20, közúton 29 km-re délkeletre, a sziszeki Szávamente és a Báni végvidék határán, a Sunja és a Száva folyók között, községközpontja Sunja északi szomszédságában, a Kovarec-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Greda a megye egyik legősibb települése. 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák összeírásában Ivan főesperes már megemlíti a gredai Szent Miklós plébániát is „ecclesia Sancti Nicolai de Greda” alakban. A plébánia alapításáról nincs írásos forrás, de bizonyos, hogy első említésénél jóval korábbi volt. A település 1400-ban „possessio Greda”, 1402-ben „villa Greda” néven szerepel[2] a korabeli forrásokban. 1526-ban II. Lajos király a gredai birtokot Keglevich Péternek adta. 1556-ban miután Kostajnica vára elesett ez a terület is török kézre került. Az állandó harcok elől a lakosság a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra, főként a mai Burgenland területére menekült, mások török fogságba estek. A gredai plébánia kevés megmaradt lakossága a kostajnicai plébániához került. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A kiürült területre hamarosan megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése.
A Keglevichek a Felső-Szávamentéről telepítették ide jobbágyaik egy részét. Topolovaci uradalmuknak ehhez a részéhez abban az időben Gredán kívül még Bistrač, Selišće, Letina Gornja és Donja, Gradusa, Žreme, Krivaj és Sunja falvak tartoztak. Bár e terület hivatalosan a horvát bánok és a szábor fennhatósága alá tartozott az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv vlachokat, köznevükön martalócokat telepítettek be, akik korábban török szolgálatban a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ezzel lényegesen megváltoztatták e vidék etnikai összetételét.
1716-ban immár Sunja székhellyel megalapították a katolikus plébániát. Az egyházi vizitáció 1729-ben említi először 32 házzal. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a település „Dorf Greda” néven szerepel. 1822-ben Sunján elkezdődött a plébániatemplom építése, egyúttal lebontották a Kovarec–patak mellett állt régi, rossz állapotú gredai plébániatemplomot. Az új templom felszentelése 1825-ben történt. 1881-ben megindult a vasúti forgalom, mely elősegítette a további fejlődést. A szomszédos kisvárossá fejlődött Sunja közigazgatási, gazdasági és kereskedelmi központ lett fejlett kézműiparral. 1895-ben megalakult a sunja-gredai tűzoltóegyesület. 1907-ben megkezdte működését az egyesület fúvószenekara.
A településnek 1857-ben 694, 1910-ben 839 lakosa volt. Zágráb vármegye Petrinyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején sikerrel védték meg a horvát erők, de a harcok következtében házai majdnem teljesen megsemmisültek. Védői nagyrészt helybeliek voltak, de jöttek harcosok csaknem az egész ország területéről. A településnek 2011-ben 366 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 694 | 727 | 767 | 770 | 814 | 839 | 739 | 786 | 781 | 810 | 823 | 664 | 636 | 543 | 457 | 366 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A régi plébánia épülete[5] a falu Sunja felőli bejáratánál áll. A 19. század első felében épült egyemeletes késő barokk-klasszicista stílusban. L-alaprajzú épület, melynek homlokzata az utcára néz. Részben kőből, részben téglából építették, nyeregtetővel, melyet hornyolt cseréppel fedtek. A település legrégibb fennmaradt épülete ma is egykori jelentőségét szimbolizálja. A falu ma már a sunjai Szent Mária Magdolna plébániához tartozik.
- A településen több, védett, hagyományos népi építésű lakóház áll. Ilyen a 159-es számú emeletes ház, melyet fűrészelt deszkákból építettek. Az alsó tornácról lépcsőzet vezet fel a felső zárt gangra. Fennmaradtak az eredeti épületelemek, a nyílászárók. A berendezés a 20. század közepén készült. A 189-es számú emeletes fa lakóház[6] 1909-ben épült, hosszúkás alaprajzzal, utcára néző homlokzattal. Tölgyfa deszkáit német módon kapcsolták össze. Itt is fennmaradt az eredeti szerkezet és a nyílászárók. Az emeletre vezető lépcsőzet félig zárt, mely egy zárt emeleti gangra vezet. A lakóházzal szemben még egy földszintes, két lakóterű épület is áll. A 148-as szám alatti házat valamivel 1898 előtt építették tölgyfából, falazott része 1905-ben épült. A régi szávamelléki ház legtöbbször nagyméretű emeletes épület. Vastag tölgyfadeszkából és gerendából építik, mely anyag legtöbbször faragott, de lehet fűrészelt is, melyet kötőgerendával rögzítenek. A tetők korábban zsindellyel voltak fedve, vagy hasított deszkával, ma viszont már a hódfarkú cserepet használják. Az ablaknyílások általában kis méretűek, két szárnyú fa zsaluval vannak ellátva. A földszint és emelet, valamint az emelet és oromzat között egy „krovec"-nek nevezett rész van, feladata a közvetlen esőtől védje az ablakokat. Az emeleti homlokzaton pedig faragott díszítés van.
Kultúra[szerkesztés]
A település kulturális egyesülete a KUD Sloga Greda Sunjska
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980. (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3384.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6331.
Források[szerkesztés]
- Sunja község hivatalos oldala (horvátul)
- Sunja község kulturális látnivalói (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
