Gornje Selište

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Selište
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGlina
Jogállásfalu
Irányítószám44400
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség52 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Terület3,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 34″, k. h. 16° 03′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 34″, k. h. 16° 03′ 57″
SablonWikidataSegítség

Gornje Selište falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 30, közúton 38 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

Gornje Selište a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé Boszniából menekülő pravoszláv szerbekkel népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina, vagy Banija), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 216, 1910-ben 288 lakosa volt. Zágráb vármegye Glinai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én ugyan jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, de később többen, főként idős emberek visszatértek. A településnek 2011-ben 55 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
216 260 199 279 312 288 354 345 260 269 253 212 203 199 70 55

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Katalin tiszteletére szentelt pravoszláv temetőkápolnája egy régi, kis méretű faépület volt. Az épület átvészelte a II. világháborút, de az 1970-es években egy a temetőben égve hagyott gyertya miatt keletkezett tűzben leégett. Ma már csak a helye ismert a falu lakói körében.
  • A településen vízimalom és több hagyományos népi építésű ház található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]