Stari Brod (Lekenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stari Brod
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségLekenik
Jogállásfalu
Irányítószám44271
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség159 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Terület4,98 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 28′ 60″, k. h. 16° 10′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 60″, k. h. 16° 10′ 00″
SablonWikidataSegítség

Stari Brod falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 16, közúton 20 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 16 km-re délnyugatra, a 36-os számú főút mentén, a Kulpa bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu határában ősidők óta átkelőhely volt a Kulpán, melyet már a rómaiak is használtak. Területe a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. Neve is ekkor tűnik fel először írásos forrásban „antiquus portus” alakban. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg. 1560 körül az itteni átkelőhely biztosítására kisebb erődítményt emeletek. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején Stari Brod is az Erdődy család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni.

A településnek 1857-ben 171, 1910-ben 253 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 166 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
171 175 194 213 268 253 252 279 304 317 287 260 205 160 158 166

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Márton fakápolnát[4] valószínűleg 1624-ben építették, első írásos említése 1699-ben történt. Eredetileg a falun kívül fekvő temetőben állt, de később áthelyezték a falu központjába. A kápolna kőalapokon épült tölgyfából, egyhajós épület, háromoldalú szentélyzáródással. Bejárata előtt kis előcsarnok volt, melyet 1736-ban az átépítéskor lebontottak. Ekkor építették a homlokzat feletti kis tornyocskát. Szent Mártont ábrázoló oltárképe 1743-ban készült, melyet később az új retabló miatt áthelyeztek. Ebből az időből származnak a falakon fennmaradt festmények. A padozat Sziszekről származó római téglákból van kirakva, az egyikbe az 1774-es évszám van bevésve.
  • A településen több régi (20. század eleje, 10, 16, 20, 24, 45. szám alatt) fából épített lakóház és épület élvez kulturális védelmet.[5][6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]