Dabrina
| Dabrina | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Glina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44403 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 54 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 41″, k. h. 16° 09′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 41″, k. h. 16° 09′ 10″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dabrina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 30, közúton 46 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délkeletre, a Maja-folyó völgyének nyugati szélén, a Glinát a dvori határátkelővel összekötő 6-os számú főúttól nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A római korban határában vezetett át a Sisciát (Sziszek) Seniával (Zengg) összekötő fontos kereskedelmi és hadiút, melynek maradványai még ma is láthatók. A környék számos településéhez hasonlóan Dabrina is a 17. század vége felé népesült be a török uralom alatt maradt Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 427, 1910-ben 646 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült. Később több, főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 86 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 427 | 484 | 457 | 551 | 608 | 646 | 628 | 726 | 578 | 575 | 512 | 422 | 303 | 253 | 84 | 86 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnája 1980-ban épült, a buzetai parókiához tartozik.
- Római út maradványai
- Három régi malom a település határában.
- Hagyományos népi építésű védett házak az 5, 6, 7,19, 20, 23, 25, 27, 32, 34, 35, 36, 37, 91 számok alatt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Glina város hivatalos oldala (horvátul)
- Glina község rendezési tervének III. módosítása 2017. (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
További információk[szerkesztés]
- Glina város információs portálja (horvátul)
