Begovići

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Begovići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállásfalu
Irányítószám44204
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség53 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság295 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 17′ 58″, k. h. 16° 19′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 58″, k. h. 16° 19′ 40″
SablonWikidataSegítség

Begovići falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 21, közúton 37 km-re, községközpontjától légvonalban 16, közúton 22 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység északi lejtőin, Tremušnjaktól keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A "Gradina" nevű magaslaton található régészeti leletek tanúsága szerint területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Az itt emelt erőd később, a középkorban is használatban volt. További erődök állhattak a 400 méter magas "Kula" és a 360 méteres "Gartovo brdo" nevű magaslatokon is, de ezeknek a helyeknek a régészeti feltárása még nem történt meg. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Begovichi” alakban szerepel. Nevét egykori lakóiról, a Begović családról kapta. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. A falu benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 139, 1910-ben 373 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 58 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
139 176 199 225 288 373 297 360 267 274 282 254 239 177 52 58

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Ókori eredetű várhely a Gradina nevű magaslaton.
  • II. világháborús emléktábla a közösségi ház épületén.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]