Kopula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kopula vagy kopulatív ige, kapcsolóige, a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze.

A kopula gyakran a létige, de a magyarban lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is. Egyes nyelvekben (például az angolban vagy az újlatin nyelvekben) kopulatívak például a ’látszik, hangzik, hallatszik, érződik, tűnik, bizonyul valaminek/valamilyennek’, ’valamilyen íze, illata, tapintása van’ jelentésű igék; a magyarban azonban ezek nem kopulatívak, mert vagy ‑nak/‑nek ragos vonzatuk van, vagy egész más szerkezettel fejezzük ki őket.

Kopula a magyarban a szókapcsolatokban használt való és volta segédszó is (a legtöbb esetben), pl. a repülőgépről való leszállás, az utas orvos volta.[1]

A magyarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefüggés az állítmánnyal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázatban az állítmány aláhúzva, a kopula félkövér betűkkel szerepel.

Igei állítmány Mari biciklizik. nincs kopula
Névszói állítmány Mari ügyes . testetlen kopula
(a legtöbb más nyelvben itt is megjelenik)
Összetett állítmány
határozóval
névszóval

Mari a szobában van.
Ügyes voltál.

van kopula

Kopulatív igék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  Kopulatív állítmány
névszói része igei része (a kopula)
Pista orvos volt.
lesz.
lett.
maradt.
harmincéves múlt.

Jelen időben, (egyes és többes szám) harmadik személyben nem szerepel, ha az állítmány főnév vagy melléknév:

Pista orvos . Pistáék orvosok . ("van", ill. "vannak" nincs kitéve)

Jelen időben, harmadik személyben is szükséges azonban, ha az állítmány a valahol levést fejezi ki:

Pista a szobában van.

Ha egy kopulatív igéből egyéb mondatrészeket képzünk, utána is kopulának nevezhetjük:

Pista orvos akar lenni.Pista orvos lévén meggyógyította a gyereket.

Más nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uráli nyelvek többségében gyakran elmarad, míg az indoeurópai nyelvekben általános használatú és igen gyakran rendhagyó ragozású (elsősorban a létige). Az orosz nyelvben ugyanakkor szintén nem szerepel jelen időben.

A török nyelvekben a kopula jelen időben általában nem ige, hanem toldalék jellegű: a névszók predikatív (állítmányt jelölő) személyragjai, amelyek névmási eredetűek. pl. török ev=ház > evde=házban/otthon > evdeyim=otthon vagyok/a házban vagyok. A törökországi törökben a múlt idejű kopula is toldalék alakú: evdeydim=otthon voltam; küçüktüm=kicsi voltam

A létige kopulatív használatával szembenáll az ún. egzisztenciális használata, amikor nem azt fejezzük ki, hogy valami milyen, hanem hogy létezik, illetve rendelkezésre áll (például Van Pista az osztályunkban.).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006, 256.