Vasile Alecsandri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasile Alecsandri
Vasile Alecsandri - Foto02.jpg
Született 1821. július 21.
Bákó
Elhunyt 1890. augusztus 22. (69 évesen)
Mircești
Foglalkozása költő, néprajzkutató, dramaturg, drámaíró, politikus, miniszter
Alecsandri signature.png
Vasile Alecsandri aláírása

Vasile Alecsandri (Bákó, 1821. július 21.Mircești, Iași megye, 1890. augusztus 22.) román költő, néprajzkutató, dramaturg, politikus, miniszter, a román színjátszás és dráma megalkotója, Moldva és egyúttal Románia híres személyisége a 19. században. Részt vett az 1848-as forradalmi eseményekben, külföldi tisztelői szemében ő volt a román "Victor Hugo", Mihai Eminescu a román költészet királyának nevezte.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1821. július 21-én, más források szerint 1819-ben vagy 1818-ban született Vasile Alecsandri asztalnok és Elena Cozoni gyermekeként. Születési helye bizonytalan, mivel akkor jött világra, amikor családja Alexandru Ipsilanti serege elől a hegyekbe menekült.

Gyermekéveit Jászvásáron, illetve Mirceștiben töltötte, ahol apjának birtoka volt. Első tanára egy görög tanító, azután a máramarosi Gherman Vida volt.

1828-ban Jászvásárban megnyílt a francia Victor Cuenim nevelőintézete. Az apja beiratta ide, ahol együtt tanult többek közt Mihail Kogălniceanuval, valamint Matei Milloval, a későbbi híres színésszel, akivel szoros barátságot kötött. Hozzá írta később Chirița ciklus műveit és kupléi nagy részét. 1834-ben más fiatal moldvai bojárokkal, többek közt a későbbi uralkodó, Alexandru Ioan Cuza, és a festő, Negulici társaságában Párizsba küldték folytatni a tanulmányait, ahol 1835-ben le is érettségizett. 1838-ban jelentek meg első versei francia nyelven.

1839-ben tért vissza Romániába és tisztviselőként dolgozott 1846-ig. Több utat tett külföldön (Itáliában, Spanyolországban), valamint hazájában. 1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház igazgatóságának tagja lett, itt írta első színpadi művét "Farmazonul din Hârlău" címmel. Felfedezte a népi alkotások művészi értékét, első verseit románul ezekből merítve írta. Később ezeket a "Doine" ciklusba rendezte, melyet a "Doine și lăcrămioare" (Dojnák és gyöngyvirágok) kötetében jelentetett meg. A '48-as forradalmi tevékenységei miatt száműzték, majd csak 1850-ben térhetett haza. Még ez évben indította útjára első "Chirița" művét Chirița în Iași címmel, melyet Chirița în provincie(1852), Chirița în voiagiu (1864), Chirița în balon (1874) című művek követnek. 1855-ben folyóiratot indított România literară néven és ebben olyan hírességek működtek közre, mint Constantin Negruzzi, Mihail Kogălniceanu, Alecu Russo, Grigore Alexandrescu, Dimitrie Bolintineanu és Alexandru Odobescu.

1859-ben, miután Alexandru Ioan Cuza egyesítette Moldvát és Havasalföldet, őt nevezte ki az uralkodó külügyminiszternek: elküldte Franciaországba, Angliába, valamint Piemontba, hogy elismertesse a külfölddel az unió létrejöttét. Tagja lett az 1863-ban Jászvásárban megalakult Junimea irodalmi társaságnak, 1867-ben a Román Akadémia vette fel tagjai közé. 1878-1879 között írta Despot-Vodă című romantikus, történelmi drámáját, mely nagy sikert aratott.

Halála előtt egy évvel látogatást tettek nála Sully Prudhomme és Leconte de Lisle francia költők. 1890. augusztus 22-én távozott az élők sorából hosszú szenvedést követően és Mircești-ben helyezték örök nyugalomra. Ő az egyik legismertebb romantikus román költő hazájában Mihai Eminescu és George Coșbuc mellett.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chirița în provincie (1852), vígjáték
  • Chirița în voiagiu (1864), vígjáték
  • Chirița în balon (1874), vígjáték
  • Poezii populare. Balade (Cântice bătrânești), 1852, versek
  • Poezii populare. Balade adunate și îndreptate de V. Alecsandri, partea a II-a, 1853, népköltemények gyűjteménye
  • Doine și lăcrămioare, 1853, versek
  • Opere complete, 1875, összes művei

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasile Alecsandri:Pasteluri și alte poezii, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1998
  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9
  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 13-16. o (1979) 
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak