Értelmező (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az értelmező a jelző egyik sajátos fajtája; olyan főnév (ill. főnévi csoport), melléknév vagy számnév, amely az előtte álló főnévi csoportra utal vissza, azt fejti ki, magyarázza, „értelmezi” bővebben. Szembeállítható a többi jelzővel, amelyek megelőzik a főnevet.

Például:

Jelző szófaja Minőség- vagy mennyiségjelzős szerkezet Értelmezős szerkezet
Melléknév Láttam egy szép házat. Láttam egy házat, szépet.
Főnév Találkoztam a mérnök Jánossal. Találkoztam Jánossal, a mérnökkel.
Számnév Vettem három ajándékot. Vettem ajándékot, hármat.

A magyarban a jelzős szerkezetnek csak az utolsó tagja ragozódik, az értelmező azonban magán viseli a megelőző szerkezet ragjait, jeleit. Mindig vessző választja el az értelmezettől (kivéve a maga, mind szavakat), l. AkH. 248., ill. például felsorolás esetén kettőspont. Ha a beszédben szünet követi, utána is kitehető a vessző: Anna, a tanár, ezúttal nem tudta, mitévő legyen. Az értelmező el is távolodhat az értelmezett szótól: Julitól kapta ezt a követ, az osztálytársától.

Ha a szó után címet, rangot, tisztséget stb. jelölő utótag szerepel, az csak akkor nevezhető értelmezőnek, ha mindkét tag külön ragozódik. Bizonyos utótagokat, például a birtokos és a határozott névelős szerkezetet, csak értelmezőként lehet a szó után illeszteni:

  • Horváth János országgyűlési képviselő (nem értelmező) – ragozva: Horváth János országgyűlési képviselőt (az előtag nem ragozódik)
  • Horváth János, községünk képviselője (értelmező, birtokos szerkezet) – ragozva: Horváth Jánost, községünk képviselőjét
  • Horváth János, az ismert képviselő (értelmező, határozott névelős szerkezet)– ragozva: Horváth Jánost, az ismert képviselőt

Az értelmező használatának stilisztikai szerepe lehet, mert a szokatlan, hátravetett helyzet jobban felhívja a figyelmet a kérdéses szóra.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]