Anton Bernolák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Bernolák
Bernolak Anton.jpg
Született 1762. október 4.
Szlanica
Elhunyt 1813. január 15. (50 évesen)
Érsekújvár
Nemzetisége szlovák
Foglalkozása pap, író, nyelvész

Anton Bernolák (magyarosan: Bernolák Antal), (Szlanica (Árva vármegye), 1762. október 4.Érsekújvár, 1813. január 15.) katolikus pap, író, nyelvész; a szlovák irodalmi nyelv megalapítója.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi családból származott. 1774-től 1778-ig Rózsahegyen járt gimnáziumba. Miután a teológiát Pozsonyban és Nagyszombatban elvégezte, papi pályára lépett. Előbb Cseklész plébánosa lett és ebből a kis faluból élete vége felé került át Érsekújvárra, ahol lelkész és esperes volt. Már korán elkezdte a szláv nyelvek tanulmányozását; 25 éves volt, amikor megírta Dissertatio című művét.

Fellépése előtt a szlovákok könyveiben a cseh nyelv volt az uralkodó. Az 1780-as évektől kezdve szembehelyezkedett a cseh irodalmi hagyományokkal. Működése nyomán egyre többen vallották, hogy a szlovák önálló nyelv a szláv nyelvcsaládban, nem pedig a cseh nyelv durvább szójárása; ahogy a szlovák nép is különálló egység és nem a cseh nemzet egyik távolabb eső része.

A szlovák irodalmi nyelvért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák irodalom művelésére irodalmi kört hozott létre, amely 1793-ban alakult Nagyszombatban és a Felvidék nyugati vármegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is pártfogókat tudott szerezni, akik műveit szélesebb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fellépéséig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a szlovákot helyezze és ezzel az irodalmat a szlovák népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez a legközelebb álló nagyszombati nyelvjárást követte, ha pedig a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott. A szlovák irodalmi nyelv Bernolák nyelvétől eltért és a keményebben hangzó turóc-liptói szójárást fogadta el alapul, az ő műszavait is használaton kívül hagyták, miért Bernolák működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképeni szlovák irodalomhoz. Fellépésének köszönhetően a szlovák nép irodalmi önállóságához s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, amely hűen követte mesterének tanait. Ezeket bernolákistáknak nevezték (köztük a legkiválóbb Holly János költő volt).

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dissertatio philologico-critica de litteris slavorum (Pozsony, 1787). A szlovák irodalmi nyelv alapjait ez a mű fektette le.
  • Grammatica slavica (Pozsony 1887 és 1790. Utolsó kiadása Budán, 1849). Az első igazi szlovák nyelvtan; a nagyszombati szlovák nyelvjárás alapján készült. Később latinból németre fordította Bresztyanszky Antal: Slovakische Grammatik. Buda, 1817.
  • Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat, 1791).
  • Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Hat kötet. Buda, 1825–1827). Szlovák-cseh-latin-német-magyar szótár. A hatalmas munka halála után jelent meg. Palkovics György esztergomi kanonok nyomtatta ki saját költségén és ahhoz Repertoriumot is írt.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]