Óészaki irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az észak-európai germán nyelvű népek középkori irodalma. Az óészaki irodalom időszaka a vikingek korával kezdődött és a 13. században volt a fénykora. A műveket óészaki nyelven írták, amely a mai svéd, dán, norvég és izlandi nyelvek közös elődje.

Az óészaki irodalom legnagyobb alkotásai különös módon Észak-Európa legtávolabbi, legelzártabb területén, Izland szigetén születtek. Az izlandi sagák (szága) a középkori európai szépirodalom kimagasló teljesítményei, amelyek ellentétben a kor általános európai irodalmi műfajaival (például szentek legendái és lovagi költészet) a mai olvasó számára is szinte modern esztétikai élményt nyújtanak, különös, gyakran pszichológiai mélységű, naturalista stílusukkal.

Az óészaki irodalom kora a 14. század elején, a mai svéd, dán és norvég nyelvek kialakulásával fejeződött be. Az izlandi nyelv ugyanakkor igen hasonló maradt a középkori óészaki nyelvhez, így az izlandiak ma is eredetiben olvashatják a középkori műveket.

Az óészaki irodalom fő műfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hősi énekek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A germán mitológiát és hősmondákat, valamint a viking uralkodók tetteit tartalmazó elbeszélő költemények. A költeményeket énekelve adták elő, a dalnokok adták tovább apáról-fiúra, és csak a 1213. században századtól jegyezték le őket.

Sagák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A saga prózai formában írt balladai stílusú elbeszélés egy-egy régebbi korban élt hős vagy egy kortárs személy valamely nevezetes tettéről.

Tudományos művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prózai írásművek az irodalom és vallás köréből. A legismertebb szerző a 13. században élt izlandi Snorri Sturluson volt.

Az óészaki irodalom legismertebb alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]