Juraj Jánošík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jánošík egy lengyel fametszeten
Jánošík monumentális emlékműve, Terhely, Szlovákia

Juraj Jánošík (Terhely, 1688. január 25.Liptószentmiklós, 1713. március 17.) Juro néven is ismert és magyarul Jánosik Györgynek nevezett[1] hírhedt szlovák betyár. Jánošík a szlovákok körében legendává vált, életét számos irodalmi mű és film dolgozza fel. A szlovák népköltészet és a hazafias hangvételű romantikus művészeti alkotások képzeletbeli attribútumokkal gazdagították legendává magasztalt alakját.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1688-ben született Terhelyen, Trencsén vármegyében. A falu környéki hegyi tanyákon nőtt fel. Tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe. Amikor 1708-ban a trencséni csatában a császári csapatok vereséget mértek Rákóczi seregére, fogságba esett, és kényszersorozás útján a császár szolgálatába került. Rabőrként szolgált a bitcsei várban, ahol megismerkedett az egyik fogvatartottal, Tomáš Uhorčík zsiványkapitánnyal.

Jánošík később visszatért szülőfalujába, de amikor Uhorčík 1711-ben megszökött, beállt a bandájába. A zsiványok esküjét szeptember 29-én tette le. Többek között lovakat csempészett Lengyelországból. Később a zsiványok kapitányává választották, de nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Kínzást sem nélkülöző bírósági tárgyaláson fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték.[2]

Kultuszának kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezése a 18. század második felében kezdődött. A népi kultúra előtérbe kerülésével lett egyik-másik néphagyomány által tisztelt hős fokozatosan szlovák nemzeti hőssé. Eleinte más népi származású betyár neve is ismertté vált. A betyárok heroizmusa azonban csakhamar Juraj Jánošík személyében összpontosult, ő lett az új hős, aki a dacot és az erőt, a társadalmi és emberi igazságtalansággal való határozott ellenállást testesítette meg.[3]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jánošík az 1944-es 500 koronáson

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Folk traditions as a basis for intercultural dialogue in Central Europe (angol nyelven). World Student Christian Federation. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
  2. Juraj Jánošík (1688 – 1713) (magyar nyelven). Slovakia.travel. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
  3. Dusan Skvarna: A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezéséről (magyar nyelven). hitelfolyoirat.hu. (Hozzáférés: 2010. május 22.)
  4. A betyárját! Tiszt lett Jánošíkból! (magyar nyelven). ujszo.com, 2008. február 6. (Hozzáférés: 2013. március 3.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]