Dzsingisz kán
Dzsingisz kán (mongol Чингис хаан), eredeti nevén Temüdzsin (kb. 1162 – 1227. augusztus 18.) mongol nagykán és katonai vezető, aki egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat elfoglalva Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, a Közel-Keletet és Kelet-Európát is. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. Dzsingisz kán volt Kubiláj kán, a Jüan-dinasztia alapítójának és első császárának nagyapja. A Dzsingisz kán uralkodói cím, egyik feltételezett jelentése: tenger népek uralkodója.
Minden kétséget kizáróan a mai napig a leghíresebb mongol a világon, s máig a mongol nemzeti öntudat megtestesítője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkora
Apja, Jiszügej Baatur mintegy 40 család fölött uralkodott. Temüdzsin még gyermek volt, mikor apja meghalt. Anyja, Höelün támasz és hatalom nélkül maradva, vadászó-gyűjtögető életmóddal tartotta el öt saját gyermekét és Jiszügej másik anyától származó két fiát. Ebben az időben Temüdzsin és öccse Kaszar egy családi ellentét során megölte féltestvérét, Bektert – egy ellopott hal miatt, Bekter nem tisztelte féltestvérei vadászterületét [1] –, de megkímélte annak öccsét, aki később sem fordult ellenük. Temüdzsin puszta létével is fenyegetést jelentett az apja halála utána annak hatalmát magához ragadó tajcsiut nemzetség számára, ezért igyekeztek Temüdzsint eltenni az útból. Temüdzsin kisemmizett helyzete miatt önmagában még nem volt képes visszaszerezni apja örökségét, ezért az olkinut nembeli Dejszecsen lányának, Börtének feleségül vételekor kapott hozományt felhasználva apja régi szövetségeséhez, a kereit Togrilhoz (Ong kán néven is ismert) fordult támogatásért. Mikor a merkitek egy régebbi sérelem miatt Temüdzsinre támadtak és elrabolták feleségét, Temüdzsin Togrilhoz menekült. A kereitek és a dzsadzsirat Dzsamuka segítségével vereséget mért a merkitekre és visszaszerezte feleségét, aki ekkorra már terhes volt (a születendő fiú, Dzsocsi származása ilyen módon kétséges volt, s ez később az utódlásnál is érvényesült). A későbbiekben Temüdzsin és szövetségesei között ellentétek támadtak, de vetélytársait fokozatosan legyőzve és a többi mongol törzset (kereitek, tatárok, najmanok, stb.) is békésen vagy erőszakkal csatlakozásra bírva annyira megnőtt Temüdzsin tekintélye és hatalma, hogy 1206-ban a meghódított törzsek követei a mongolok kagánjává (kánok kánja) választották; ekkor kapta a Dzsingisz nevet. Trónraléptekor polgári és hadi szabályrendeletet adott ki (dzsaszag), és ünnepélyesen kinyilatkoztatta egy Istenben való hitét, de azért semmiféle felekezethez vagy hitvalláshoz nem csatlakozott, hanem megmaradt ősei hite, a tengrizmus és sámánizmus mellett. Minden vallásnak szabad gyakorlatot engedett, és valláskülönbségtől, illetve nemzetiségtől függetlenül alkalmazta maga körül az arra érdemeseket.
[szerkesztés] A birodalom alapítása
A hagyományos nomád hadrendet átültette a civil lakosság felosztásába is, a lakosság, akárcsak a hadsereg 10-es, 100-as és 1000-es, 10 000-es csoportokra volt osztva, 10 000 ember alkotott egy tüment. A hadsereg a családot és lovakat is magával vitte, minden lovasnak 3 vagy 4 lova volt, így a pihent ló mindig rendelkezésre állt.
Dzsingisz kán egyik fő célja volt a Kína északi területét uraló dzsürcsi (Csin-dinasztia) és a mai (Kanszu) és Ordosz területén álló tangut (Hszi Hszia) (Nyugati- (Hszia)) állam meghódítása. Miután 1205 és 1209 között több hadjáratban vazallusává tette a (Hszi Hszia) birodalmat, 1211-től kezdve rendszeres támadásokat intézett a dzsürcsik ellen, egyre nagyobb területeket hódítva meg. A tangutok és dzsürcsik elleni hadjáratok során kerültek szembe a mongolok a nomádok számára szokatlan erődítmények elfoglalásának problémájával, s a szökött és szolgálatába szegődött kínai mérnökök segítségével olyan haditechnikákat fejlesztettek ki, amelyek a korban a legjobbaknak számítottak.
1213-ra már a Kínai Nagy Falig jutott. Ezt megkerülve legyőzte a dzsürcsi seregeket, feldúlta Észak-Kínát, elfoglalta a legtöbb nagyvárost, és 1215-ben elfoglalta a fővárost, (Jancsinget) is. A császár látszólag megadta magát, udvartartásával délre, (Kajfengbe) menekült, Dzsingisz megkímélte életét, azzal a feltétellel, hogy miután ő elhagyja a tangut területet, a császár nem tér vissza. Dzsingisz alighogy kitette a lábát a (Csin) területéről, a császár visszatért, és elkergette az otthagyott mongol helyőrséget. Dzsingisz ekkor már nyugat felé indult Hvárezm meghódítására és a közbeeső Kara-kitaj Birodalom leigázására.
1218-ra a Mongol Birodalom elérte a Hvárezm muszlim állam határait (a Kaszpi-tenger mellett) nyugaton, valamint a Perzsa-öblöt és az Arab tengert délen.
1218-ban Dzsingisz kán kereskedőkaravánt, majd követeket küldött Hvárezmbe, azonban Otrarban a helyőrség vezetője lemészároltatta a követséget, mire Dzsingisz 200 000 emberrel megtámadta Hvárezmet. 1220-ra Hvárezm mongol fennhatóság alá került, így a Selyemút valamint az észak-dél irányú "Prém-út" is mongol ellenőrzés alá került.
Hvárezm meghódítása után kisebb csapatokat küldött Indiába. A mongolok egészen Delhiig jutottak, de tartós eredmény nem értek el és az indiai népek elleni harcok még halála után egy évszázadig tartottak.
[szerkesztés] A végső hadjárat
Nyugat- (Hszia) szövetséges császára nem segítette Dzsingiszt a Hvárezm elleni hadjáratban, ezért meg kellett büntetni. Közben Nyugat- (Hszia) és (Csin) szövetségre léptek a mongolok ellen.
Ebben az időben Dzsingisz már az utódlásra is gondolt. Utódjaként Ögödej nevű fiát jelölte ki. Közben összeállított egy 180 000 emberből álló haderőt, amivel (Hszia) és (Csin) ellen indult.
1226-ban megtámadta a tangutokat, végül 1227-ben a főváros, (Ninghszia) ostroma alatt az "égbe távozott". Hadjárata közben többször is látott öt csillagot egy vonalban az égen, amelyet udvari jósai intő jelként értelmeztek. Ezt követően törvénybe adta, hogy a mongoloknak tilos véletlenszerűen ártatlanokat leöldösni.
1227-ben a halálos ágyán Toluj nevű fiának átadta terveit a (Csin) dinasztia teljes megsemmisítésére. Testét egyes legendák szerint visszavitték az ősi szállásterületre - a mai Mongóliába -, mások szerint a ma Kínához tartozó belső-mongóliai Muna-hegy tövében temették el. Az uralkodó holttestét kísérő katonák mindenkit megöltek, aki szembejött velük. Ősi nomád hagyomány szerint a mongolok is titkos helyen temették el uralkodóikat, valószínűleg így óvták meg örök nyugalmukat a sírrablóktól és egyéb fosztogatóktól. Ezért senki sem tudja, hogy hol temették el.
A mongolok még a kán életében betörtek Európába. 1223-ban a kalkai ütközetben súlyos vereséget mértek az egyesült orosz-kun seregekre.
[szerkesztés] Összefoglaló
Mivel a birodalom területe hatalmas volt, Dzsingisz kán nagyban befolyásolta az ázsiai országokat, legjobban Kínát és Oroszországot. Eltörölte a korábbi arisztokráciát minden meghódított területen. Seregei rengeteg szenvedést okoztak a megtámadott országoknak, egész népeket irtottak ki. A pusztítás mértékét hangsúlyozzák a hódításokat elszenvedő területekről származó kínai, muszlim és keresztény források, de az - a feltehető túlzások mellett is - nem számíthatott kivételesen szokatlannak a korabeli hadviselésben. A hatalom megszilárdulása után voltak Dzsingisznek haladó intézkedései is. Megalkotta az addigi legnagyobb postai szolgálatot és elterjesztette a mongolok között az egységes ábécét, annak ellenére, hogy analfabéta volt. Nem tűrte a kínzásokat, adómentesítette az orvosokat és tanárokat, megengedte a vallásszabadságot.
Egyik unokája volt a híres Batu kán, aki a magyarországi tatárjárást vezette. Ükunokája volt Mongke Temur, az Arany Horda uralkodója, akinek fiát Tihomir nevű havasalföldi vajdában látják, aki Basarab fejedelem apja is. Ha mindez igaz, akkor Basarab Dzsingisz kán leszármazottja lett volna.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Utóélete
A Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér Mongólia egyetlen nemzetközi repülőtere.
[szerkesztés] Források
- Arthur Lundkvist: Az Ég akarata, Bp., Európa, 1978
- Lőrincz L. László: Dzsingisz kán, Bp., Pannon, 1991 ISBN 963-7955-44-5
- John Man: Dzsingisz kán, Bp., General Press Kiadó ISBN 963-9598-27-5
[szerkesztés] Irodalom
- John Man: Dzsingisz Kán - Különleges könyvek, General Press Kiadó, 2005, ISBN 963-9598-27-5
- Jan, V.G.: Dzsingisz kán, Szövetkezeti Kiskönyvtár, 1960
- Lőrincz László: Dzsingisz kán, Pannon Könyvkiadó, 1991
[szerkesztés] Filmek
- Dzsingisz kán, 103 perc, rendező: Sai Fu és Lisi Mai, 1998
- Dzsingisz kán - A hódító, angol-német, 58 perc, rendező: Edward Bazalgette, 2005
- Dzsingisz Kán - A földek és vizek ura, mongol-japán, 136 perc, rendező: Shinichira Sawai, 2007
- Mongol – Dzsingisz kán fölemelkedése, német-kazahsztáni-orosz-mongol, 120 perc, rendező: Sergei Bodrov, 2008
[szerkesztés] Külső hivatkozások
