Dzsamuka mongol gürkán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dzsamuka mongol törzsi vezető, a mongol nyelvű törzsek egy részének gürkánja volt a 13. század elején. Gyermekkori barátja és vértestvére, majd riválisa volt Dzsingisz kánnak, akinek végül sikerült Dzsamukával szemben a mongolok egyesítése.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsamuka a szűkebb értelemben vett mongolok dzsadzsirat törzséből – altörzsnek vagy nemzetségnek is nevezik, a szakirodalom következetlen a kérdésben – származott. Egykorú volt Temüdzsinnel, a későbbi Dzsingisz kánnal, akivel akkor találkozott, amikor az gyermekkorában megszökott a tajcsiutoktól, a szűkebb értelemben vett mongolok egyik törzsétől, akik apja halála után lázadtak fel nemzetsége ellen és ejtették őt foglyul. [1] Amikor később Temüdzsinnek és a merkitek elől is menekülnie kellett, akik elrabolták feleségét, Börtét, mivel apja, Jiszügej-baatur a feleségét, – az olkunuutok közül származó Höelünt, akit egy merkit akart feleségül venni –, Temüdzsin anyját tőlük rabolta el, akkor Temüdzsin Dzsamukához és a kereit Tooril kánhoz – akit később Ong kánnak hívtak – fordult segítségért. [2]

Temüdzsinnek sikerült kettejük segítségével visszaszereznie feleségét, s ezután Dzsamukával megerősítették gyerekkori barátságukat, szövetséget kötöttek és fogadott testvérek, mongolul andák lettek. Hamarosan azonban vetélytársak lettek, mivel mindkettőjük célja a mongol törzsek egyesítése volt a saját vezetése alatt. Temüdzsinnek sikerült a – régi, szűkebb értelemben vett, valódi – mongol törzsek többségét vezetése alá vonnia, s ettől kezdve viselte a Dzsingisz kán nevet. [3]

Dzsamuka ebbe nem nyugodott bele, s egy ménest elrabolva hamarosan fegyveresen is szembekerült Dzsingisz kánnal. Ekkor még sikerült legyőznie Dzsingisz kánt, aki a kereit Tooril kánhoz, a mongol sztyepp akkori leghatalmasabb uarlkodójához fordult segítségért, s vele együtt sikerült legyőznie a tatárokat, amiért a kínaiak kitüntették őket – Tooril ettők kezdve az Ong kán nevet használta –, s ezzel Dzsamuka ismét háttérbe szorult. Dzsamuka válaszul 1201-ben a mongol törzsek kisebb részét egyesítve azok gürkánjává választtatta magát. A cím jelentése „egyetemes kán”, amelyet először a 12. század első felében a karakitajok uralkodója vett fel. [4]

Dzsamukának is része volt abban, hogy a szövetséges Dzsingisz kán és Ong kán elhidegült egymástól, Ongot Dzsingisz ellen uszította, Dzsingiszt pedig arról értesítette hogy Ong ellene készül. Dzsingisz végül 1203-ban leszámolt Ong kánnal és a kereitekkel, s ekkor a najmanokkal szövetkező Dzsamuka maradt a legnagyobb ellenfele. 120405-ben Dzsingisz leverte őket a merkitekkel egyetemben, és ekkor Dzsamukának már csak kevés embere maradt, akik kiadták őt Dzsingisz kánnak. [5]

Dzsamuka haláláról két verzió maradt fenn. A mongolok titkos története szerint Dzsamuka maga kérte a halált, miután beismerte bűneit. Ebbe Dzsingisz kán beleegyezett, de mint andájának, vérontás nélkül kellett meghalnia és díszes temetést kellett kapnia. Rasid-ad-Din perzsa történetíró szerint viszont Dzsingisz kán őt rabszolgául egy rokonának – akit már nem kötött a fogadott testvéri eskü – ajándékozta, aki Dzsamukát elevenen fedaraboltatta. [6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vásáry: Az Arany Horda: Vásáry István. Az Arany Horda. Kossuth Könyvkiadó. ISBN 963 09 2792 6 (1986)