Sinor Dénes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sinor Dénes
DenisSinor93.jpg
Denis Sinor Bloomingtonban
Születési neve Zsinór Dénes
Született 1916. április 17.
Kolozsvár
Elhunyt 2011. január 12. (94 évesen)
Bloomington, Amerikai Egyesült Államok
Foglalkozása nyelvész, történész, filológus, altajista, uralista, finnugrista, orientalista

Sinor Dénes (Denis Sinor, eredetileg Zsinór Dénes, Kolozsvár, 1916. április 17.Bloomington, Amerikai Egyesült Államok, 2011. január 12.)[1][2][3] magyar származású és születésű amerikai nyelvész, történész, filológus, altajista, uralista, finnugrista, orientalista a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1916. április 17-én született az erdélyi Kolozsváron, egy római katolikus vallású vállalkozó második fia volt. Gyermekkorát többnyire Budapesten töltötte el, viszont tizenéves korában hónapokat töltött a svájci Vevey egy francia nyelvű internátusában. Németül tanult osztrák nemzetiségű nagyanyáitól, angol és latin nyelvből vizsgázott és érettségizett a budapesti Érseki Reálgimnáziumban, annak ellenére, hogy alig járt oda. A matézisre, fizikai tárgyakra barátja, Ajtay Miklós készítette fel. Később édesapja birtokán élt Makón, kamaszkorában. Iskola helyett inkább számos könyvet olvasott többek közt magyar, német és francia nyelven. 1934-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) bölcsészeti karának hallgatója lett, ahol a közelibb Kelet ókori vallásaival szeretett volna ismerkedni. Magyar-német szakos alapvizsgát is tett.[2]

Kezdetben Német Gyula nyelvész turkológus terelte rá a figyelmét a török világra és nyelvekre, később Ligeti Lajos tanítványaként kapott ismeretek a mongol nyelvről, a belső-ázsiai történelemről és az altaji filológiáról.[2]

1937 és 1938 nyarán a Berlinben található Collegium Hungaricum vendége volt, többek közt megismerkedett a porosz Turfán-kutatás gazdag eredményeivel, valamint olyan elismert tudósokkal, mint a turkológus Annemarie von Gabain vagy a sinológus Erich Haenisch. Német Gyula és Ligeti Lajos tanácsára doktori értekezést írt a középkor közép-ázsiai török buddhizmusáról, melyet a Kőrösi Csoma Archívumban közölt 1939-ben, azonban sosem védett meg.[2]

1939 és 45 között Franciaországban élt, csatlakozott a francia ellenálláshoz és később a francia hadsereghez is. 1948 és 1962 között a Cambridge Egyetem Orientalisztikai Intézetének oktatója és az egyetemen a Magdalene College tagja volt. 1962-től az Indiana Egyetem professzora volt, ahol az egyetem és az amerikai állam minden anyagi segítséget megadott neki a világ egyik legjelentősebb belső-ázsiai kutatóintézetének létrehozásához.

Kezdeményezésére adományozza az Indiana Egyetem a PIAC-aranyérmet, melyet Sinor maga kétszer is megkapott: 1982-ben és 1996-ban. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjai közé választotta.[2][1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. január 12-én hunyt el 95 éves korában az amerikai egyesült államokbeli Bloomingtonban.[1][2][3] Végrendeletében a Szegedi Tudományegyetemre hagyta páratlanul gazdag tudományos könyvtárának egy részét, a könyvállomány az SZTE Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteményében található meg.

Művei, cikkei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyolc könyv szerzője (köztük egy Magyarország-történetnek, egy velős belső-ázsiai történeti összefoglalásnak és egy közép-eurázsiai stúdiumokba bevezető fontos könyvészeti kalauznak) és tizenháromnak szerkesztője vagy nagy részben szerzője volt.[3] Ezen kívül több mint 125 könyvbírálatot tudhatott magáénak. Műveiben főként az összehasonlító történeti nyelvészet, a művelődéstörténet és a történettudomány módszereit és szemléletét ötvözte.[2]

Cikkeinek száma több mint százhatvan fölé tehető, például magyar és altaji szófejtéseknek, köztük a „hajó” szavunkról vagy a „tár” szavunkról szólónak, középkori történeti tanulmányoknak volt a legtöbbször írója.[2]

Több mint száz recenziót jelentetett meg. Ezeken kívül különböző lexikonokba (többek közt az Encyclopædia Britannicába) is írt szócikkeket. Finnugrisztikai szempontból az egyik legjelentősebb munkája az általa szerkesztett és részben írt Az uráli nyelvek: leírás, történet és idegen hatások (The Uralic languages: description, history, and foreign influences) címet viselő kézikönyv.[3]

Tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évfordulóit két nemzetközi cikkgyűjtemény ünnepelte: a Tractata Altaica 1976-ban és a Florilegia Altaistica 2006-ban.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Sinor Dénes. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Elhunyt Sinor Dénes erdélyi születésű nyelvész, történész és filológus professzor. Magyar Tudományos Akadémia, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
  3. ^ a b c d Fejes László: Elhunyt Denis Sinor. Nyelv és Tudomány, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2011. január 24.)