Váránaszi
Váránaszi (dévanágari: वाराणसी, angol:Varanasi, korábbi nevén Benáresz vagy Benares) Uttar Prades szövetségi állam egyik legnagyobb városa India északi részén, a Hindusztáni-alföld nyugati felén, a Gangesz folyó bal partján. A hindu vallás szent városa, ipari, kulturális és kereskedelmi központ.
Tartalomjegyzék |
Lakossága [szerkesztés]
Lakossága 2002-ben 1 122 200 fő volt, az agglomerációban 1 355 400.[1]
Éghajlata [szerkesztés]
A trópusi monszun övezetben fekszik; a havi középhőmérséklet januárban 16,5°C, júliusban 30°C. Az évi átlagos csapadék 1080 mm. A folyóhoz vezető lépcsősorokat rendszerint elöntik a monszunesők okozta nyári áradások.
Története [szerkesztés]
Valószínűleg Váránaszi a Hindusztáni-alföld legrégibb városa; körülbelül egyidős Ninivével és Babilonnal. „Benáresz vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is - és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve” — írta róla Mark Twain. A hindu legenda szerint Benáresz a világ teremtése előtt is létezett, és fenn fog maradni a világ pusztulása után is, mert Siva megóvja majd a pusztulástól.[2] Az i.e. 2. évezredtől hindu vallási központ. Az agglomerációjához tartozó Szárnáthban tanított az i.e. 5. században Gautáma buddha.
Különösen ismertté kézműipari termékei:
- selyem és muszlin,
- elefántcsont- és fafaragványok
tették.
Az iszlám hódítók a 12. század végén foglalták el. A Mogul Birodalom három évszázados uralma alatt lehanyatlott; számos hindu templomát lerombolták, iskoláit bezárták — csak Akbar nagymogul uralma alatt éledt fel pár évtizedre. A Mogul Birodalom szétesése után önálló hindu királyság fővárosa volt 1776-ig, amikor is a britek hódították meg.
1950-től Uttar Prades szövetségi állam része.
Ipara [szerkesztés]
- selyem- és brokátkészítés (hagyományos, nagy múltú),
- művészi kézműipar,
- mozdony- és vagongyártás,
- vegyipar,
- élelmiszeripar.
Közlekedése [szerkesztés]
A Delhi–Kalkutta vasútvonal fontos csomópontja. Nemzetközi repülőtere van.
Kultúra [szerkesztés]
Két egyeteméből az egyiket 1915-ben, a másikat 1956-ban alapították.
Római katolikus püspöki székhely.
Régészeti múzeuma jelentős.
A hindu vallás legfontosabb zarándokhelye, ahol a hívők rituális fürdésre merülnek meg a Gangesz vizében. Halottaikat is a folyóban mosdatják meg, mielőtt a parton kiépített ghátokon elégetnék őket. A legismertebbek:
- Manikarnika ghát,
- Daszásvamedh ghát.
A folyóhoz vezető lépcsősorok fölött hindu templomok, paloták sorakoznak.
- a legjelentősebb a Kási Visvanáth (Kashi Vishwanath) templom.
Látnivalók [szerkesztés]
Az óváros keskeny, zegzugos utcái jóformán csak gyalogszerrel látogathatók; a modern tervek alapján épült újváros könnyebben átjárható.
A több mint 2000 szentély közül a legismertebbek:
- a Siva istennek szentelt Visvanátha (Arany templom, 1776),
- Durgá-szentély (Majom-templom, 18. század),
- Nepáli-templom (erotikus szobrairól híres),
- Aurangzeb mogul nagymecsetje,
- Alamgír-mecset (17. század).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 196. o. ISBN 963-9257-19-2
- ↑ Galambos Rózsa: Benáresz – A legszentebb város
Források [szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 196. o. ISBN 963-9257-19-2
