Er ja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Er ja
Az Er ja (Er ya) kommentált kiadása
Az Er ja kommentált kiadása
Szerzőismeretlen
OrszágCsou-kori Kína
Nyelvklasszikus kínai nyelv
Témaértelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye és szinonimák magyarázata
Műfajszótár, enciklopédia, tezaurusz
Kiadás
Kiadás dátumakb. i. e. 3. sz.
A Wikimédia Commons tartalmaz Er ja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Er ja
Kínai átírás
Hagyományos kínai爾雅
Egyszerűsített kínai尔雅
Mandarin pinjinĚr yǎ
Wade–GilesErh3-ya4

Az Er ja a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.

Címének jelentése[szerkesztés]

A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a ja 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.”[1] James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).

Szerzője, keletkezése[szerkesztés]

A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a Csou-házbéli hercegnek, Csou Kungnak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették,[2] a Szung-dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az Er ja nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.[3][4]

Kommentárok[szerkesztés]

Az Er ja legismertebb kommentárja, az Er ja csu (《爾雅注》) Kuo Pu (276–324) nevéhez köthető. Az Északi Szung-dinasztia idején élt Hszing Ping (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az Er jaét is Er ja su (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:

  • Ma Kuo-han (馬國翰; 1794–1857): Er ja ku-csu (《爾雅古注》)
  • Sao Csin-han (邵晉涵; 1743–1796): Er ja cseng-ji (《爾雅正義》)
  • Hao Ji-hszing (郝懿行; 1757–1825): Er ja ji-su (《爾雅義疏》)[5]

Tartalma, szerkezete[szerkesztés]

Az Er jat általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”.[6] A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.

A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak Hszü Sen (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a Suo-ven csie-ceben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.

Alighanem az Er ja ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” (lej-su 類書).

Mind a 19 fejezet címének első tagja a si (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:

Fejezet Kínaiul Átírásban Magyarul Tárgya
1 釋詁 Si-ku Magyarázat a régi (szavakhoz) igék, melléknevek, határozószók, nyelvtani partikulák
2 釋言 Si-jen Magyarázat a szavakhoz igék, melléknevek, határozószók
3 釋訓 Si-hszün Magyarázat az utasításokhoz melléknevek, határozószók, zömében szókettőzéssel
4 釋親 Si-csin Magyarázat a rokonsági kapcsolatokhoz rokonság, házasság
5 釋宮 Si-kung Magyarázat az épületekhez építészet
6 釋器 Si-csi Magyarázat a használati tárgyakhoz használati tárgyak, fegyverek, ruhák és használatuk
7 釋樂 Si-jüe Magyarázat a zenéhez zene, hangszerek, tánc
8 釋天 Si-tien Magyarázat az éghez asztronómia, asztrológia, meteorológia, naptár
9 釋地 Si-ti Magyarázat a földhöz geográfia, geológia
10 釋丘 Si-csiu Magyarázat a dombokhoz topográfia, feng-shui kifejezések
11 釋山 Si-san Magyarázat a hegyekhez hegyek, híres hegyek
12 釋水 Si-suj Magyarázat a folyókhoz folyók, hajózás, öntözés
13 釋草 Si-cao Magyarázat a füvekhez füvek, növények, gyógynövények, gabonafélék, zöldségek
14 釋木 Si-mu Magyarázat a fákhoz fák, bokrok, botanikai kifejezések
15 釋蟲 Si-csung Magyarázat a férgekhez rovarok, kígyók, hüllők stb.
16 釋魚 Si-jü Magyarázat a halakhoz halak, hüllők, kétéltűek, rákfélék stb.
17 釋鳥 Si-niao Magyarázat a madarakhoz vadmadarak, ornitológia
18 釋獸 Si-sou Magyarázat a fenevadakhoz vadállatok, mitikus, legendás állatok, képzeletbeli lények
19 釋畜 Si-csu Magyarázat a háziállatokhoz háziállatok, állattenyésztés, zoológiai kifejezések

Hatása[szerkesztés]

Az Er ja inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja Er ja bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az Er ja inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott Kung Fu (孔鮒; kb. i. e. 264-208) Hsziao Er ja (《小爾雅》), „Kis Er ja”, az i. sz. 3. századi Csang Ji (張揖) által szerkesztett Kuan ja (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ja”, amelyet később Po ja (《博雅》) néven is számon tartottak, a Szung-dinasztia idején élt Lu Tien (陸佃; 1042–1102) Pi jaja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ja”-ja, vagy az ugyancsak a Szung-kori Lo Jüan (羅願; 1136-1184) Er ja ji (《爾雅翼》), vagyis az „Er ja szárnyai” című műve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Coblin 1993. 94. o.
  2. Coblin 1993. 95. o.
  3. Karlgren 1931. 44-54. o.
  4. Coblin 1993. 96. o.
  5. Coblin 1993. 97., 98. o.
  6. Karlgren 1931. 46. o.

Források[szerkesztés]

  • Coblin 1993.: W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94–99. ISBN 1-55729-043-1
  • Karlgren 1931.: Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.

Külső hivatkozás[szerkesztés]

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Er ja témában.