Négy könyv és öt klasszikus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Négy könyv és öt klasszikus
SzerzőKonfuciusz
Eredeti címSze-su vu-csing
Országókori Kína
Nyelvklasszikus kínai nyelv
Témarészben Konfuciusznak tulajdonított művek, de a konfucianizmus szempontjából legfontosabbnak tartott művek, írások
Műfajkönyvek, írások gyűjteménye, kánon
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Sze-su vu-csing
Kínai átírás
Hagyományos kínai四書五經
Egyszerűsített kínai四书五经
Mandarin pinjinSìshū wǔjīng
Wade–GilesSsu-shu wu-ching

A Négy könyv és öt klasszikus néven ismert gyűjtemény azon, jellemzően i. e. 300 előtt keletkezett műveket foglalja magába, melyeket a hagyomány magához Konfuciuszhoz köt, így ezek a művek alkotják a konfuciánus kánon alapját. Ismeretük a Han-kor óta, egészen a császár kor végéig kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak.

Négy könyv[szerkesztés]

A konfucianizmus számára legfontosabb művek közül a Négy könyv kategóriáját a Szung-kor kiváló konfuciánus tudósa, Csu Hszi alkotta meg. Szerinte ezek a művek reprezentálják a leginkább az eredeti konfuciuszi tanokat. A négy mű közül kettő, A nagy tanítás és a A közép mozdulatlansága eredetileg csupán egy harmadik mű, a Szertartások feljegyzéseinek egy-egy fejezete volt. A Négy könyv csoportja így az alábbi művekből áll:

Öt klasszikus[szerkesztés]

Az Öt klasszikus néven ismert kategóriába tartozó művek a konfuciánus kánon legfontosabb és legnagyobb jelentőségű alkotásai, amelyek egyben a legősibb kínai írásműveknek is számítanak. Jelentőségüket már Konfuciusz első nagy követője, Menciusz is hangsúlyozta. A konfucianizmust hivatalos állami ideológiává emelő Nyugati Han-dinasztia korától kezdve ezen művek a legbecsesebb alkotásoknak számítottak, melyeknek ismerete kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak. Az Öt klasszikus a következő műveket tartalmazza:

A hagyomány a Zene könyvének (Jüe csing 《樂經》) összeállítását is magának Konfuciusznak tulajdonítja, és gyakorta a „Hatodik klasszikusnak” (Liu csing 《六經》) is nevezik. A mű azonban még az ókorban elveszett.

Értékelése, hatása[szerkesztés]

Hatása és jelentősége miatt Nyugaton már a 17-18. századtól kezdve a Bibliához hasonlították. Raymond Dawson sinológus szerint:

„Ez a furcsa és meglehetősen valószínűtlennek tűnő gyűjtemény a végső igazságok tárházaként ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a Biblia a keresztény világban. [1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dawson 2002. 198. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]