Li Sze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Li Sze
Csin-dinasztia
i. e. 3. század
Született i. e. 280
Sang-caj 上蔡
(Csu 楚 állam)
Elhunyt i. e. 208
Hszienjang
Iskola/Irányzat legizmus
Érdeklődés államigazgatás, politikafilozófia
Átírási segédlet
Li Sze
Kínai átírás
Hagyományos kínai 李斯
Egyszerűsített kínai 李斯
Mandarin pinjin Lǐ Sī
Wade–Giles Li3 Szu1

Li Sze (i. e. 280 - i. e. 208) Csi Si Huang-ti befolyásos főminisztere, a birodalomegyesítő intézkedések egyik kidolgozója, aki i. e. 246-tól állt Csin szolgálatában. Legista politikusként szorgalmazta a hatalom központosítását, a bürokrácia megerősítését, az arisztokrácia letörését. I. e. 233-ban állítólag szerepe volt egykori tanulótársa, Han Fej-ce halálában. I. e. 213-ban az ő tanácsára került sor a nagy könyvégetésre, melynek során a Csin-beli krónikák és a gyakorlati hasznú (mezőgazdasággal, jóslással, orvoslással foglalkozó) könyvek kivételével a birodalomban minden könyvet elégettek. Csin Si Huang-ti i. e. 210-ben bekövetkezett halála után szerepet játszott a Második Császár puccsal történt trónra ültetésében. I. e. 208-ban egykori cinkostársa, a második császárt bábként irányító Csao Kao a kiéleződött hatalmi harcok során családjával együtt során kivégeztette.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Sze életrajzát, a halálát követően valamivel több mint száz évvel később a nagy történetíró, Sze-ma Csien jegyezte fel monumentális történeti műve, A történetíró feljegyzései 87. fejezetében.[m 1] Ezenkívül ugyanebben a műben más, a Csin-dinasztiával kapcsolatos fejezetben is felbukkan az alakja.

Innen lehet tudni, hogy Li Sze i. e. 280-ban született, a Hadakozó fejedelemségek idején a Csu államhoz tartozó Sangcajban. Ifjúkorában tartományi kishivatalnok volt, és a kor nagy gondolkodójánál, Hszün-cenél (kb. 1. e. 310 - i. e. 220) tanult, diáktársával, a később nagy legista filozófussá lett Han Fej-cevel együtt.[1]

Csin szolgálatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

i. e. 247-ben elhagyta mesterét és Csinbe utazott, ahol Lü Pu-vej 呂不韋, a kereskedőből lett miniszter követője lett. I. e. 246-ban Csin királya, a későbbi Első Császár fogadta őt és kinevezte főírnoknak (csang-si 長史). Valamikor i. e. 237 és i. e. 221 között igazságügyi miniszter (ting-vej 廷尉) lett, ekkori tevékenységével kapcsolatban azonban nagyon kevés információ maradt fenn. I. e. 233-ban intrikáival szerepet játszott Han Fej-ce halálában. Valamikor az i. e. 221-es birodalomegyesítést követően, i. e. 219 és 213 között Csin Si Huang-ti baloldali főminiszterré (co cseng-hsziang 左丞相) nevezte ki, ez volt Csinben a legmagasabb tisztség. Ekkor már valószínűleg jó néhány éve ő lehetett a birodalom legbefolyásosabb embere.[2]

Egyesek szerint valójában Li Sze állt az Első Császár legtöbb intézkedése mögött, ő fejezte be azt a folyamatot, amelyet Sang jang kezdett el. Csin szigorú törvényeit és közigazgatási rendszerét kiterjesztette az egész birodalomra, jelentős része volt a konfuciánus tudósokkal való kegyetlen leszámolásban, s híres beszéde alapján került sor a nagy könyvégetésre:

„Szolgád azt kéri, hogy mindazok, akiknek birtokában van valami irodalmi mű, a Dalok könyve, az Írások könyve, vagy a »száz filozófus« mondásai, csupán akkor mentesüljenek a büntetés alól, ha megsemmisítik ezeket. Aki a rendelet kiadásától számított harminc napon belül nem semmisítené meg ezeket a könyveket, arra bélyeget kell sütni és kényszermunkára kell küldeni. Ugyanakkor mindenki megtarthatja a gyógyászattal, a jóslással és a földműveléssel foglalkozó könyveket. Ha pedig valaki tanulni akar, az csak az állami hivatalnokokat ismerje el mesterének.

Az Első Felséges jónak találta Li Sze javaslatát. Elkoboztatta és megsemmisítette a Dalok könyvét, az Írások könyvét és mind a »száz filozófus« mondását, hogy így ostobaságban tudja tartani a népét. El is érte, hogy az égalattiban senki sem tudta felhasználni többé a múltat a jelen ócsárlására...[m 2][3]

Ideológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Sze a tettek embere volt, elveit Sang Janghoz hasonlóan szintén csak A történetíró feljegyzéseiben idézett beadványaiból, beszédeiből ismerhető meg. Ezekben többször hivatkozik Sen Pu-hajra 申不害 és Han Fej-cere, az egyes konkrét helyzetekhez kapcsolódóan pedig tiszta legista elveket fejt ki.[4]

Ezen szövegekből látható, hogy Li Sze elveiben is a legista hatalomelméletet követte. Az egyik beadványa arra buzdítja az ifjú császárt, hogy szabjon ki szigorú büntetéseket és fokozza az alattvalók ellenőrzését. A részletben szerepel mind a három legista alapfogalom, a si 勢 („hatalmi helyzet”), a su 術 („kormányzati módszer”) és a fa 法 („törvény”) – e három fogalom kombinálása egyértelműen Han Fej-ce hatását tükrözi, akit Li Sze csaknem szó szerint idéz is.[5]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csin Si Huang-ti i. e. 210. szeptember 10-én hunyt el, távol a fővárostól, egy utazása során. Li Szet váratlanul érte az uralkodó halála, valahogy időt akart nyerni, hogy az utódlás körülményeit olyan módon tudja alakítani, amely számára kedvező lehet. Az ehhez vezető utat pedig abban látta, ha az elhunyt császár fiai közül valaki olyat segít a trónra, akit kellőképpen a befolyása alatt tud tartani. Cinkostársával, a császár bizalmas tanácsadójának számító Csao Kao 趙高 főeunuchhal egy közösen hamisított császári paranccsal öngyilkosságra kényszerítették az elhunyt császár legidőseb fiát, Fu-szut, a törvényes trónörököst. A császár holttestét titokban szállították vissza a fővárosba, Hszienjangba sózott halakkal megrakott szekéren, amelynek az volt a célja, hogy a hat hétig tartó út során oszlásnak indult tetem bűzét valahogy elfedjék. A császár végrendeletét meghamisították, és fiai közül, az uralkodásra talán a legkevésbé alkalmas, Csao Kao tanítványát, Hu-hajt ültették trónra.[6]

A Csao Kao és Li Sze közötti hatalmi rivalizálás miatt azonban hamar elmérgesedett a helyzet. Mivel Csao Kao volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő miniszterrel szemben. Nyilvánvalóan Csao Kao sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

„Apám egy kis ország királyaként kezdte, és egy birodalom alapítója lett. Visszaverte a barbárok támadását, békét teremtett, és palotákat épített diadala örömére... Én alig két éve uralkodom, és a birodalmat mindenfelől rablók fenyegetik... Te nem teljesítetted az első császár utolsó kívánságát, és engem sem szolgálsz hűséggel. Nem vagy méltó a hivatalodra![7]

Csao Kao, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával - kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául - végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős Li Szet is kivégeztette annak teljes családjával együtt harmadíziglen.[8] Li Sze kivégzésére a főváros piacterén került sor „az öt büntetésnek” (vu-hszing 五刑) nevezett módon.[9] A sors fintora, hogy ezt, a kínzással egybekötött kivégzési formát korábban épp Li Sze „reformálta meg”, amely ekkoriban abból állt, hogy az először az elítélt orrát vágták el, ezt követően a karjait és a lábait, majd pedig a kasztrálását követően, derékban kettévágták.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Li Sze életrajzi fejezetének legelső részei Tőkei Ferenc fordításában magyarul is olvashatók. Lásd: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. 395-402. o. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1
  2. A történetíró feljegyzései 87.; Tőkei Ferenc fordítása.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Salát 2013 249. o.
  2. Salát 2013 249., 250. o.
  3. Tőkei 1986 402. o.
  4. Salát 2013 250. o.
  5. Salát 2013 250. o.
  6. Paludan 2009 27. o.
  7. Paludan 2009 27. o.
  8. Paludan 2009 27. o.
  9. Salát 2013 250. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
  • Bodde 2008: Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20-102.
  • Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
  • Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
  • Salát 2006: Salát Gergely. Az ókori kínai Qin állam büntető jogának rendszere. (Phd disszertáció) ELTE BTK 2006.
  • Salát 2013: Salát Gergely. „A teljhatalom ideológiája: a legizmus”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 281-300. ISBN 978-963-284-374-2
  • Tőkei 1986: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]