Melkita bizánci katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melkita bizánci katolikus egyház

(كنيسة الروم الكاثوليك)
Vallás keresztény
Felekezet keleti egyházak
Lelkészi vezető III. Laham Gergely
Tisztsége antiochiai görög-melkita pátriárka[1]
Szertartás bizánci
Tagság 1,6 millió[2]
Nyelv arab
Rómához csatlakozott 1729
Fő terület Libanon, Szíria, Egyiptom, Izrael, USA
Székhely Damaszkusz, Szíria[1]

A(z) Melkita bizánci katolikus egyház
hivatalos honlapja

A melkita bizánci katolikus egyház egy keleti katolikus, a római katolikus egyházzal teljes egységben lévő önálló (latin szóval sui iuris, azaz „sajátjogú”) részegyház. Az egyház a Közel-Keleten született, de napjainkban a melkita katolikus közösségek az egész világon megtalálhatók. Jelenleg világszerte mintegy 1,5 millió hívője van. Az egyház az ortodox kereszténység bizánci liturgikus hagyományait és szokásait követi, az istentisztelet hagyományos nyelve az arab és a görög. Néhány teológus szerint az antiókhiai melkita egyház a "világ legrégebbi, folyamatosan létező keresztény közössége". Jelenleg a melkita bizánci katolikus egyház vezetője III. Gergely pátriárka, akit a 2000. november 29-én választott meg a szinódus.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melkita elnevezés az asszír melk vagyis király szóból származik. Eredetileg az Antikhalkédóni vagy miafizita hívők által használt, azon közel-keleti keresztényeknek a pejoratív értelmű elnevezése volt, akik elfogadták a 451. évi Khalkédóni zsinat határozatát és elismerték a bizánci császár fennhatóságát.

A bizánci jelző a bizánci örökségű vallási rítusra utal, az keleti ortodox egyházak által használt liturgiára.

A katolikus elnevezés a pápának, azaz Róma püspökének egyházfőként való elismerésére utal, mint a katolikus egyház legfőbb pásztora.

Az egyház neve arabul ar-Rūm al-Kathūlīk (arabul: الروم الكاثوليك), ami szó szerint azt jelenti hogy "római katolikus". Az arab Rūm szó azonban jelentheti a bizánci birodalmat is (az úgynevezett "második Róma"). Így aztán az arab kifejezés úgy is fordítható, hogy "görög katolikus".

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melkita katolikus egyház születésének ideje egyidős a kereszténység Közel-Keleti elterjedésének idejével. Ahogy a kereszténység mind szélesebb körökben vált ismertté Antiókhiában (a melkita katolikus pátriárchátus püspöki székhelyén) nevezték először a térségben az igét hirdető tanítványokat keresztényeknek. Az időszámításunk szerinti második századra a kereszténység teljesen elterjedt Antiókhiában és Szíriában. Az egyház növekedése nem állt meg a keresztényüldözések ideje alatt sem, és a negyedik században a kereszténység hivatalos államvallássá vált.

636 -ban a jarmúki csata után az arabok elüldözték a bizánciakat Szíriából és bevezették az iszlám hitet. Bár a görög nyelv és kultúra megmaradt a köztudatban, különösen a jeruzsálemi melkiták között, a melkita hagyományok fokozatosan összeolvadtak az arab nyelvvel és kultúrával.

A melkita bizánci katolikus egyház pátriárkáinak listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melkita bizánci katolikus egyház pátriárkái Alexandria, Antiókhia és Jeruzsálem városok pátriárkái is egyben.

  • VI. Cirill Tanas (1724–1759)
  • IV. Atanáz Jawhar (1759–1760)
  • II. Maxim Hakim (1760–1761)
  • V. Teodóziusz Dahan (1761–1788)
  • IV. Atanáz Jawhar (1765-1768, ellen-pátriárka)
  • IV. Atanáz Jawhar (1788-1794, mint törvényes pátriárka)
  • VII. Cirill Siaj (1794–1796)
  • II. Agapiusz Matar (1796–1812)
  • IV. Ignác Sarruf (1812)
  • V. Atanáz Matar (1813–1814)
  • IV. Macario Tawil (1814–1815)
  • V. Ignác Qattan (1816–1833)
  • III. Maxim Mazlum (1833–1855)
  • I. Klemens Bahouth (1856–1864)
  • II. Gergely Youssef-Sayur (1864–1897)
  • IV. Péter Jaraijiry (1898–1902)
  • VIII. Cirill Jaha (1902–1916)
  • --- (1916–1919)
  • I. Demeter Qadi (1919–1925)
  • IX. Cirill Moghabghab (1925–1947)
  • IV. Maxim Saïgh (1947–1967)
  • V. Maxim Hakim (1967–2000)
  • III. Gergely Laham (2000–)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b gcatholic.org Melkite Antiochia
  2. Ronald Roberson: The Eastern Catholic Churches 2010. Catholic Near East Welfare Association. (Hozzáférés: 2010. december 1.) Information sourced from Annuario Pontificio 2010 edition

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Melkita bizánci katolikus egyház témájú médiaállományokat.