Pálmaliliom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pálmaliliom
Yucca decipiens
Yucca decipiens
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Nemzetség: Yucca
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pálmaliliom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmaliliom témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmaliliom témájú kategóriát.

Yucca-fajok által dominált növénytársulás a mexikói San Lius Potosi mellett
Faxon-jukka a Las Vegas-i Springs Preserve Garden-ben
Józsué-pálmaliliom virágrügye
Yucca elata virágzó hajtása a Las Vegas-i Desert Demonstration Garden-ben
Yucca rigida hajtáscsúcsa
Yucca schidigera a Kaliforniai Palm Canyonban

A pálmaliliom vagy jukka (Yucca) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó nemzetség. A „pálmaliliom” nevet pálmákra emlékeztető levélüstökük és liliomra hasonlító fehéres virágaik után kapták. A „jukkapálma” név mindazonáltal botanikailag helytelen, a Yucca genus tagjai nem állnak rokonságban a valódi pálmákkal.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetség neotropikus elterjedésű, diverzitáscentrumuk Közép-Amerika területére esik.

A Yucca nemzetség fajai elsősorban arid és szemiarid területek lakói Mexikó félsivatagi területeitől az USA nyugati partvidékén át Kanada déli vidékéig (Yucca glauca subsp. albertana). Néhány fajuk a Mexikói-öböl partvidékén és az USA keleti részein széles körben elterjedt, azonban eredeti élőhelyük ezeknek a fajoknak is a mexikói-amerikai határrégió közelében terült el. Széles elterjedési területükön számos élőhelyi adottságú területen előfordulnak, kezdve a hegyvidéki területeken 2700 m tengerszint feletti magasságban előfordulóktól (Yucca harrimaniae, Utah) a mérsékelt éghajlatú tengerparti régiókban előforduló fajokig (Yucca filamentosa, Virginia).

A nemzetség fajai képviseltetik magukat a Sonora és Chihuahua-sivatagokban, A Keleti-Sierra Madre hegyeiben (valamint a Mexikói-fennsíkon a Keleti- és a Nyugati-Sierra Madre között) egészen a Déli-Sierra Madre hegyvidékéig, valamint dél felé a Yucatán-félsziget és a Kaliforniai-félsziget déli vidékéig. Néhány fajuk szubtrópusi vagy trópusi régiókban endemikus, mint az epifiton vagy terresztris Yucca lacondonica a Sierra Norte de Chiapas hegyeiben vagy a Yucca guatemalensis Mexikó déli részén illetve a Yucca yucatana Belize és Guatemala területén.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jukkák évelő, fásodó törzsű cserjék vagy fatermetű növények, fajtól függően igen rövid, vagy akár több méter magas törzsük tetején hordozzák levélüstöküket. Egyes fajaik elágazók vagy csoportképzők, míg mások magánosan fejlődnek. A levélüstököt rozettaszerűen álló kard alakú, párhuzamos erezetű levelek alkotják, szélük lehet fogazott vagy szálara hasadó, a levélcsúcs többnyire hegyes tövisben végződik. Egyes fajok levele keskeny, szukkulens, míg másoké lapított, széles.

Fajtól függő korban, de általában a tíz évnél idősebb növényeken fejlődnek virágok. A több méter magasra is megnövő virágzati tengelyen olykor több száz, fehéres színű, bókoló harangra emlékeztető hatszirmú virág fejlődik. A virágok radiális szimmetriával rendelkeznek, szabad szirmúak, esetleg a szirmok tövükön összenőhetnek. Hat porzójuk és három termőlevélből összenőtt termőtájuk fejlődik, a mélyzöld színű termő 1–2 mm átmérőjű, háromosztatú, néha szögletes.

Termésük húsos vagy kiszáradó bogyó, melyek nagyszámú, nagyrészt fekete vagy szürke magot tartalmaznak.

Egyes fajok télállóak Közép-Európában is (legismertebb a széles körben ültetett Yucca filamentosa), melyek főleg a rövid törzsű, nem szukkulens levelű fajok közül kerülnek ki.

Ökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Yucca nemzetség, a fikuszokhoz (Ficus) hasonlóan szép példája a rovarok és a növények közötti koevolúciónak. A jukkák minden faja a jukkamolyok nőstényeinek közreműködését igénylik megporzásukhoz (hasonlóan, mint a Ficus fajok és az Agaonidae darazsak esetében). A nőstény jukkamoly maxillái között szállítja a jukka virágporát a virágokra, majd az avval beporzott virágra helyezi el petéit, ahol a kikelő fiatal lárvák a jukka magkezdeményeivel táplálkoznak. Azonban a jukka magháza rengeteg magkezdeményt tartalmaz, így a növénynek a lárvák rágásából adódó vesztesége kiegyenlítődik a megporzás okozta nyereséggel.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Yucca nemzetség közel 50 fajt és 24 alfajt számláló genus, melynek fajai négy szekcióba (alnemzetség) sorolhatóak. Az alnemzetségek közötti diagnosztikai különbségek elsősorban a termés felnyílásának módjában állnak: egyesek termése felnyíló, míg másoké fel nem hasadó, szabálytalanul töredező.

Felhasadó terméssel rendelkező fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fásodó hajtású fajok, alacsony vagy magasra növő, elágazó vagy elágazásmentes törzzsel. Egyesek magánosan fejlődnek, míg mások csoportképzők. Szálas gyökérrendszere hosszabb-rövidebb rizómából ered, a rizóma a főtörzs folytatásaként jelenik meg a talajban. A levelek változó megjelenésűek, legtöbbször lándzsa vagy kard formájúak, egyenesek, a levelek széle lehet fogazott vagy fogaktól mentes, néha szálakra hasadozó.

A virágzó hajtás felegyenesedő, vagy néha oldalra hajló, a virágok csengettyű alakúak, krémszínűek vagy fehérek, hat lepellevelük van. A termés gömbölyded, tojás alakú vagy hengeres. A fásodó vagy húsos toktermések három egyenlő nagyságú kamrát képeznek. A magok feketék, sima vagy strukturált felszínnel rendelkeznek, ritkán szárnyaltak. A magok fajtól és termőhelytől függően hat-tíz hét alatt érnek be.

Fel nem nyíló terméssel rendelkező csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növények fásodó hajtásúak, a szár lehet alacsony vagy magas, elágazó vagy nem elágazó, a növény lehet csoportképző vagy állhat magánosan. A gyökérrendszer vékony, kevéssé elágazó gyökerekből áll, melyek hosszabb-rövidebb földalatti rizómából erednek. A fényes vagy viaszos levelek változó megjelenésűek, szélük nem fogazott és gyakran fonalakra hasadozik.

A virágzati tengely egyenes, néha oldalra hajló, a virágok csüngők, formájuk csengőtől kuglóf alakúig változhat, illatosak (Yucca faxoniana). A termés gömbölyded vagy hengeres, húsos vagy szivacsos állagú (Yucca brevifolia). A magok exocarpiuma sima vagy ráncos.

Határozókulcs a csoportok elkülönítéséhez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a) A termés fel nem nyíló ..... 2
  • b) A termés felnyíló ..... 3

2.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a) A levélüstök nagyon rövid száron ül, a levelek, a virágok és a gyökerek húsosak, rizóma fejlődik, a virágok bazális állásúak, murvalevelek között fejlődnek; A magok érdesek, gyengén szárnyaltak ..... Endlichiana szekció
  • b) A levelek és a virágok nem szukkulensek. a gyökérrendszer kevéssé elágazó; a magok nem szárnyaltak ..... 4

3.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levelek vékonyak, általában keskenyek, hajlékonyak, néha szélesek, lándzsa alakúak, valamennyire merevek. A termés kiszáradó tok, érés során felhasad. A magok simák, laposak, keskenyek, nem szárnyaltak ..... 5

4.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a) Leveleik nagyok, lándzsa alakúak, merevek, kardszerűek, néha keskenyek és hajlékonyak. Termésük nagy és húsos, néha csüngő és kiszáradó, barnás-feketés színű, ragacsos állagú. A magok nagyok és lapítottak, kidomborodóak, nem szárnyaltak, szürkék ..... Yucca szekció
  • b) A levelek keskenyek és hajlékonyak, laposak tűszerűek, hegyes tövisben végződnek. A termésük kiszáradó, szivacsos állagú, felnyíló, a magok lapítottak, simák, fényes felszínűek, nem szárnyaltak ..... Clistocarpa szekció

5.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a) A növények magánosak, sokszor egytörzsűek vagy a levélrozettából elágazók. A virágzati tengely felegyenesedő, nagyon magas (4-5 m) széles, hosszabb-rövidebb oldalágakkal, szukkulens ..... Hesperoyucca szekció
  • b) A növények magánosak vagy elágazók, pleiokarpok, a virágzati tengely 4 m-nél alacsonyabb, rövid vékony, nem szukkulens oldalágakkal ..... Chaenocarpa szekció

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sectio Yucca Engelm. Syn.: Sarcocarpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sectio Endlichiana Hochstätter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sectio Clistocarpa Engelm.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sectio Chaenocarpa Engelm.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sectio Hesperoyucca Engelm.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galerie[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yucca című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • K. H. Clary: Phylogeny, character evolution, and biogeography of Yucca L. (Agavaceae) as inferred from plant morphology and sequences of the internal transcribed space (ITS) region of the nuclear ribosomal DNA. Ph. D. dissertation, 1997.
  • G. Hentzschel: Morphologie und Anatomie der Samen von Yucca L. (Agavaceae). In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae), 2002.
  • George Howe: Yuccas of the Southwestern United States: A study in numerical taxonomy and in origins at the species level. 1986.
  • Fritz Hochstätter: Yucca (Agavaceae). Database. Synonymized checklist electronically published at fhnavajo.com. 1998.
  • Fritz Hochstätter: Yucca I (Agavaceae). USA und Kanada. 2000. Englisch mit deutscher Zusammenfassung.
  • Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). USA. 2002. Englisch mit deutscher Zusammenfassung.
  • Fritz Hochstätter: Yucca III (Agavaceae). Mexico mit Baja Kalifornia. 2004. Englisch mit deutscher Zusammenfassung.
  • Fritz Hochstätter: A review of the smallest and most succulent of the yuccas, now placed in its own section Endlichiana. In: CactusWorld. Band 26, Nr. 2, S. 100-102.
  • M. Konnert: Isoenzymanalysen in Agavaceae. In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). 2002.
  • G. Mettenleiter: Rasterelektronenmikroskopische Aufnahmen der Yucca Samen. In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). 2002.
  • Eizi Matuda, Ignacio Piña Lujan: Las Plantas Mexicanas del Genero Yucca. 1980.
  • Susan Adams McKelvey: Yuccas of the southwestern United Staates I. 1938.
  • Susan Adams McKelvey: Yuccas of the southwestern United Staates II. 1947.
  • Olle Pellmyr et al: The phylogeny of yuccas. 2007.
  • J. Thiede: Yucca. In: Urs Eggli (Herausgeber): Sukkulentenlexikon. Einkeimblättrige Pflanzen (Monocotyledonen). 2001.
  • William Trelease: The Yuccaceae. 1902.
  • William Trelease: The Yuccaceae. 1907.
  • John Webber: Yuccas of the Southwest. 1953.