Tenocstitlan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Mexikói-medence és Tenochtitlan a spanyol hódítás idején

Tenocstitlan az Azték birodalom fővárosa volt (klasszikus nahuatl nyelven Tenōchtitlan[1] spanyolosan Tenochtitlán). A várost a Mexikói-medencébe benyomuló aztékok, illetve mexikák (Mexica) 1325 táján alapították a Texcoco-tó egy szigetén, a mai Mexikóváros helyén. Kezdetben csak nádkunyhókat építettek, de 1415-re Tenochtitlan igazi várossá fejlődött: házai, templomai, palotái mind kőből épültek.

Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek. Az iszapból termékeny, kisebb úszó szigeteket alkottak (az úgynevezett chinampákat) zöldségtermelés és egzotikus virágok növesztése céljából. Ezt a hortikulturális tradíciót a lakosság a mai napig követi a Mexikóváros közelében fekvő Xochimilco nevű városkában.

Tenocstitlan Velencéhez hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített út kötötte össze. Amikor 1519 novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, Hernán Cortés és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül Párizs, Velence és Konstantinápoly múlta csak felül az aztékok fővárosát. A lakosságot 200 000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212 500-re emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350 000 főnyi lakosságról is beszéltek.[2]

A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta[3] csöveken át vezették a szigetre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint Moctezuma négyszer.

A Nagy Teocalli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A központi teret fal vette körül. A tér közepén a legmagasabb piramis, a 30 méter magas Teocalli állt, amelyen lépcsők vezettek fel a tetejére épített két szentélyhez. Az egyik oltárt (egy hatalmas jáspistömböt) Vitzilopocstli, a háború és a nap istenének szentelték, a másiknál Tlalocnak, az esőistennek áldoztak; mindkettőt festmények és faragványok díszítették. Mivel minden új azték király a korábbinál nagyobb templomot igyekezett emelni saját maga tiszteletére, a piramist legalább hatszor átépítették.

A régészek által elképzelt Tenochtitlan modellje

A feltételezések szerint az aztékok a főtér nyugati részén hamvasztották el királyaik tetemeit. Ezután urnába zárták és sírba helyezték a hamvakat, végül a sírt lekövezték. Az ősi temetőhely bejáratánál Tlaltecuhtli, a föld egyik istennőjének szobra guggolt. A régészek úgy vélték, egy sír a sok közül Avizotl, az azték birodalom nyolcadik uralkodójának maradványait őrizte.

Cortés látogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tenocstitlanba érkezve Cortés engedélyt kért az aztékoktól az egyik nagy templom megtekintésére. Moctezuma hosszan tanácskozott papjaival, majd megadta az engedélyt. Cortés felment a Nagy Teocalliba, hogy ott felállítsa a keresztet, amiről spanyol társa, aki felkísérte, csak nagy nehézségek árán tudta lebeszélni.

A spanyolok Vitzilopocstli istenének rettenetet ébresztő képmását az ördögével azonosították. A számukra undorító isten testére gyöngyökkel és drágakövekkel díszített hatalmas kígyó tekeredett. A templom falait véges-végig megalvadt embervér borította. Cortés krónikása, Bernal Díaz del Castillo visszaemlékezései szerint az émelyítő szag elviselhetetlenebb volt, mint Kasztília vágóhídján. Az oltárkövön három emberi szív hevert. A Teocalli közelében egy nagy, rekeszekre osztott épületben állítólag 136 ezer emberi koponyát számoltak össze.

Ez után a látogatás után a spanyolok úgy döntöttek, hogy az ördögimádó aztékokkal nem tárgyalni kell, hanem tűzzel-vassal át kell őket téríteni a keresztény hitre.

A hódítás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hernán Cortés hadjárata Tenocstitlan leigázásával végződött 1521. augusztus 13-án. Az 1519-es első látogatása során őt és társait még isteneknek gondolták a kardot és vaspáncélt nem látott aztékok. Cortést a tollaskígyó azték istenének, Ketzalkóatlnak vélték, mivel a korabeli azték krónikák 1519-re jósolták az eljövetelét. Cortés élt is ezzel a lehetőséggel, és kihasználta az aztékok hiszékenységét: aranyat és ezüstöt követelt tőlük. Azonban a vendéglátóik és a városi nép kezdte kiismerni a spanyolok valódi szándékát, és fellázadtak ellenük. II. Moctezuma azték uralkodó a kiabáló tömeg elé kiállva próbálta az alattvalóit lecsillapítani, de mindhiába, és egy feléje dobott kővel halálra sújtották. A feldühödött tömeg még aznap elzavarta a városból fejvesztve menekülő spanyolokat. Cortés és katonái az éjjel, szakadó esőben szöktek meg Tenocstitlánból, de az aztékok tettéért bosszút esküdött.

Visszavonult az alig 200 főből álló spanyol had és szövetséget kötöttek az aztékok régi ellenségével a tlaskalaiakkal. Cortés a Mexikó keleti partjánál megfeneklett hajójából az ágyúkat kiszedette, majd egy új hajót építtetett, melynek darabjait Tenocstitlán alá hordatta, és a várost körülvevő Texcoco sóstó partján összeállíttatta. Az új hajóval elkezdte ágyúzni az aztékok fővárosát, mellyel együtt kezdetét vette egy szörnyű mészárlás. Gyakorlatilag a város minden lakóját megölték, és a spanyolok az újonnan elfoglalt várost az 1521-es ostrom után újraalapították. Ez lett az Új-Spanyolország, vagyis a Mexikói alkirályság székvárosa. A város elfoglalása után a spanyolok megszegve ígéretüket, korábbi indián szövetségeseik ellen fordultak, és azokat is leigázták.

Tenocstitlán városából gyakorlatilag alig maradt valami − a hódító spanyolok módszeresen mindent leromboltak, ami az aztékokra emlékeztetett. A város központi terén álló Nagy piramis helyén felépítették a ma is álló, kéttornyú barokk katedrálist. A várost övező Texcoco sóstót a 18. századra gyakorlatilag lecsapolták, majd a későbbiek során feltöltötték. Erre a feltöltött részre a 19. század folyamán már lakóépületek és házak épültek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a vessző használata az a betűn spanyol eredetű
  2. Smith (2005), p. 411
  3. Cortés, H.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tenochtitlan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]