Teotihuacan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teotihuacan pre-hispán városa
Világörökség
View from Pyramide de la luna.jpg
A Nap-piramis (a háttérben balra) és a "Holtak útja", a Hold-piramisról nézve
Adatok
Ország Mexikó
Világörökség-azonosító 414
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, VI
Felvétel éve 1987
Elhelyezkedése
Teotihuacan  (Mexikó)
Teotihuacan
Teotihuacan
Pozíció Mexikó térképén
é. sz. 19° 41′ 31″, ny. h. 98° 50′ 44″Koordináták: é. sz. 19° 41′ 31″, ny. h. 98° 50′ 44″
A Hold-piramis a Nap piramisáról nézve

Teotihuacan (ejtsd Teotivakan) romváros Mexikóban, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekszik, México szövetségi állam területén. Piramisain kívül a város még híres terjedelmes lakónegyedeiről, az úgynevezett „Holtak útjáról”, és számtalan, jó állapotban fennmaradt színes falfestményeiről.

Virágzása tetőpontján, az első ezredév első felében Teotihuacan volt a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb városa Közép-Amerikában. Az archeológiai terület (melyet ma San Juán Teotihuacán–nak hívnak és Mexikóváros törvényhatósága alatt áll), körülbelül 40 km-re van északkeleti irányban Mexikóvárostól. 150 és 450 között a város területe több mint 30 km² volt, a lakosság száma 150 000 és 250 000 között mozgott.[1] A legkorábbi építkezések Teotihuacanban időszámításunk előtt 200-ra tehetőek. Legnagyobb piramisukat, a Nap-piramist, 100 körül fejezték be. Ez a piramis a második legnagyobb az Újvilágban (az első a San Andrés Cholula nevű városban található). A városállam befolyása Guatemaláig terjedt. Különböző maja feliratokból a régészek kihámozták, hogy a városi nemesség tagjai Hondurasig is eljutottak. Érdekes módon, a városnak nem voltak látható katonai erődítményei; újabb felfedezések azonban arra utalnak, hogy harcászati szempontból nem volt nagy különbség Teotihuacan és más, későbbi civilizációk – mint például a toltékek és az aztékok – között.[2]

A város alaprajza egy négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a „Holtak útja” köré szerveződött. Elnevezése az aztékoktól ered, akik azt hitték, hogy az utat szegélyező kisebb, lapos emelvények sírokat takarnak, azonban a régészek szerint ezek az építmények pusztán szertartási célokat szolgáltak. Az út a Hold-piramisnál végződik, kétoldalt templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 63 m hosszú, alapja 222×225 m-es. A Hold-piramis valamivel kisebb, de arányaiban szebb. A piramisokat sötétpiros színre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollas Kígyó (Quetzalcoatl) romos állapotban lévő templomával. Az eredetileg templomokkal körülvett teret a spanyolok nevezték el Fellegvárnak, abban a hitben, hogy valaha erődítmény volt – valójában ez volt a város vallásos és politikai életének központja. (Lásd még: Mexikó turizmusa)

Teotihuacan megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teotihuacan korai történelme ködbe vész, alapítóinak eredete sok vita tárgyát képezi. A mexikói és északamerikai archeológusok sokáig úgy hitték, hogy a várost a tolték törzs építette (lásd a spanyol hódítás idejéből származó Firenzei Kódexet). Később azonban kiderült, hogy a nahuatl „toltec” szó, ami csak „magasfokú ügyességű mesterembereket” jelent, nem szükségszerűen utal az Hidalgo állambeli Tula környékén letelepedett tolték civilizációra. A tolték törzs századokkal a teotihuacani kultúra után érte el hatalmát, tehát nem lehetett a nagyváros megalapítója. Szakértői körökben spekulációk merültek fel egy másik régi törzs, a totonákok körül, Teotihuacan esetleges alapítói gyanánt. Szóba jöttek már a szapoték, misték és maja civilizációk is; kulturális és építészeti szempontból Közép-amerika legrégibb civilizációja, az olmék törzs áll Teotihuacanhoz legközelebb.

A „Holtak utcája” Quetzalcoatl temploma és a Hold-piramis között, a Nap-piramisról nézve
Részlet a Tollas Kigyó templomából

Bár az, hogy a város egy birodalom központja volt-e vagy sem vitatható, befolyása egész Közép-Amerikára jól dokumentált; erre a régészek számos bizonyítékot találtak több helyen is, mint például Veracruzban és környékén, és a maják területein. A teotihuacáni lakosság etnikai összetétele még szintén vita tárgya; lehetséges, hogy a navatl, az otomi, és a totonák etnikai csoportok is a város lakói közé tartoztak. Néprajztudósi körökben feltételezik, hogy Teotihuacan tulajdonképpen többnemzetiségű államszervezet volt. Mint ipari központ, a város sok és sokfajta mesterembernek adott munkát. A lakosság legnagyobb része földszintes bérházakban lakott, és ugyanitt voltak a dolgozó osztály műhelyei is. A fazekasok, ékszerészek, kőművesek, keramikusok és egyéb munkások termékeit kereskedők juttatták el Közép-Amerika többi területére. Legfontosabb kereskedelmi cikk az obszidián volt. A közemberek szorosan egymás mellé épített, vastag falakkal elválasztott lakásokban éltek, közöttük keskeny utcák és átjárók voltak. A város vezetői és a felsőbb réteg a „Holtak útja” mentén épült, nagyobb és igényesebb házakban laktak. A lakosztályok falait ezer és ezer festmény díszítette. A legtöbb információ Teotihuacan kultúrájáról a maja hieroglifákon kívül a város falfestményeiből származik. Az idők folyamán akadtak olyan lelkes műértők is akik Firenze festészetéhez hasonlították a festményeket.[3]

A város nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nemesember szobra

A Teotihuacan nevet (teōtīhuacān) a nahuatl nyelvet beszélő aztékok adták a városnak, jóval annak elnéptelenedése után. (Az utolsó „a” betűn lévő ékezetet a spanyolok adták hozzá.) A név megközelítő jelentése „az istenek születési helye”. Egy másik fordítás szerint „azoknak a otthona, akik az istenek útját birtokolják”.[4] A város eredeti neve ismeretlen. A maja hieroglifákban mint „puh”, vagyis mint „A nádasok helye” szerepel.[5] A 16. századbeli jegyzetek több közép-mexikói településre a „Tollan” névvel utaltak. Ez a gyűjtőnévnek hangzó meghatározás a korai 20. századi kutatási munkákban sok zavarhoz vezetett. Lehetséges, hogy a név egy általános kifejezése volt minden olyan területnek, ahol sok volt a nádas, és a település nagyobb volt az átlagnál.[6]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szertartást szolgáló emelvény a „Holtak útján”

Teotihuacan vallása hasonló volt a többi közép-amerikai valláshoz. Ugyanazokat az isteneket imádták: a Tollas Kígyót (az aztékok Quetzalcoatlját), és az Esőistent (az aztékok Tlaloc-ját.)[7] Teotihuacan fontos vallásos központ lévén, a papok kasztja itt is nagy politikai hatalommal bírt, mint minden korabeli, közép-amerikai társadalomban. Az ember- és állatáldozatot is kultiválták, ahogy azt az ásatások kimutatták. Az áldozatok többnyire az ellenség soraiból mint foglyok kerültek ki a háborúskodás folyamán. Hitük szerint a foglyok rituális feláldozása elősegítette városuk előmenetelét és általános jólétét.[8] A feláldozás módjai közé tartozott a lefejezés, a szív kimetszése, a fejbeverés, és az elevenen való eltemetés. Szentnek vélt állataikat, és azokat melyeknek katonai erőt tulajdonítottak, ketrecekbe helyezve szintén élve temették el. Ezek rendszerint jaguárok vagy pumák, farkasok, sasok, sólymok, baglyok és mérgeskígyók voltak.

Teotihuacan felbomlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teotihuacan egyik fő istennője. Falfestmény

A városban talált leégett helyek miatt a régészek először azt a következtést vonták le, hogy Toltec betolakodók támadták meg Teotihuacant a 6.század körül; ma már úgy gondolják, a pusztítás az uralkodó osztály elleni felkelés eredménye volt. Ezt az elméletet támasztja alá a lakosság számának csökkenése is. Az 535-536 közötti nagy szárazság sem segített a dolgok állásán: a romok alatt talált csontvázak vizsgálata kimutatta, hogy a lakosság hiányos táplálkozásban szenvedett. Következésképpen levonható, hogy a külső ellenséggel folytatott harcok, a növekvő belső nyugtalanság, és a szárazság okozta táplálékhiány mind hozzájárulhatott a város hanyatlásához.[9] Más, aránylag közeli központok, mint Cholula, Xochicalco, és Cacaxtla népei szintén összefoghattak Teotihuacan ellen, hogy visszafogják a törzs hatalmát. A város elüresedése után különböző népcsoportok telepedtek le falai között. Az aztékok idején Teotihuacan zarándokhellyé vált. A romváros ma Mexikóban egyike a leglátogatottabb archeológiai helyeknek.

Ásatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teotihuacán és a klasszikus korszak egyéb fontos települései

Mexikói archeológusok a 19. században kezdték meg az ásatásokat. Az évtizedek folyamán helyreállították a Nap-piramist, a Holtak útját, megerősítettek több omladozó építményt. Az 1971-es ásatások idején a Nap-piramisnál egy 100-méter hosszú alagutat, és egy hozzá kapcsolódó barlangot fedeztek fel.[10] A régészek megállapították, hogy míg a barlang természetes geológiai képződmény, az alagutat a teotihuániak ásták.[11] A Nap-piramisának belsejében eddig még nem végeztek alapos ásatást. Az utóbbi időkben a Hold-piramisánál folytattak kutatást az teotihuacani lakosság kulturális tevékenységeivel kapcsolatban.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Malmström (1978, p.105) 50 000 és 200 000 közöttire becsüli a lakók számát. Coe et al. (1986) szerint „125 000 és 250 000 között lehet”.
  2. Mexico's Pyramid of Death. National Geographic, 2006. (Hozzáférés: 2008. február 26.)
  3. Davies, p. 78.
  4. Millon (1993, p.34)
  5. Mathews and Schele (1997, p.39)
  6. Miller and Taube (1993, p.170)
  7. Coe (1994), p. 101.
  8. Coe (1994), p. 98.
  9. Kaufman (2001, p.4)
  10. Heyden (1975, p.131)
  11. Šprajc (2000, p.410)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teotihuacan témájú médiaállományokat.