Pueblo indiánok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pueblo indiánok a mai Új-Mexikó és Arizona államok (Amerikai Egyesült Államok) őslakói, akik már a Kolumbusz előtti időkben falvakban (ún. pueblos) laktak. A földművelés mellett házi iparral is foglalkoztak. 8 törzsre oszthatjuk őket a nyelvük alapján:

Ezeken felül van még egy népesség, az anasazik, akiknek eredetükről és rokonságukról gyakorlatilag semmit sem tudunk, mivel pueblóik már a gyarmatosítás idején sem voltak lakottak. Nevük jelentése: Ősök, lakhelyük a Chaco-kanyon környékén, Új-Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozásánál, a mogollonoktól és hohokamoktól északra volt.

A területet Alvar Nunez 1536-ban, és Coronado 1540-ben fedezték fel. Leírták, hogy a pueblo indiánok faragott kövekből emelt magaslatokra (ún. mesas-okra) építették lakóházaikat. Ezek a lakóházak általában kör alaprajzú, emeletes építmények voltak. A legfelső emelet kifelé fordított volt, míg a többi teraszszerűen kiugrott az épületből. A legalsó emelet (ún. estufa) pedig félig a föld alatt helyezkedett el, ez szolgált lakószobául, és itt tartották a vallási szertartásaikat is. Kultúrájuk és iparuk a mai napig megfigyelhető a még fennmaradt törzseknél, és a Washingtoni Nemzeti Múzeumban. Az ezen a területen talált agyagedények fejlett iparágról árulkodnak. Az edényeket ásványi festékekkel vonták be, állatokat, mitológiai motívumokat és geometrikus alakzatokat ábrázoltak rajtuk.