Little Bighorn-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Little Bighorn-i csata
Custer Massacre At Big Horn, Montana June 25 1876.jpg
„Az utolsó hadállás”. Custert és csapatát bekerítik és megölik az indiánok

Konfliktus Nagy sziú háború
Időpont 1876. június 25június 26.
Helyszín Little Bighorn, Amerikai Egyesült Államok, Montana
Eredmény Indián győzelem
Szemben álló felek
US flag 13 stars – Betsy Ross.svg Amerikai Egyesült Államok lakota törzs
csejen törzs
arapaho törzs
Parancsnokok
US flag 13 stars – Betsy Ross.svg George Armstrong Custer alezredes †
US flag 13 stars – Betsy Ross.svg Marcus Reno őrnagy
US flag 13 stars – Betsy Ross.svg Frederick Benteen százados
Ülő Bika törzsfőnök
Őrült Ló
Szemben álló erők
566 lovas és 31 tiszt 1800-2500 közötti harcos
Veszteségek
268 halott 172 halott és 328 sebesült?
é. sz. 45° 33′ 54″, ny. h. 107° 25′ 44″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 54″, ny. h. 107° 25′ 44″

A Little Bighorn-i csata 1876. június 25-én és 26-án zajlott le a George Armstrong Custer amerikai alezredes és hírhedt katona vezette amerikai 7. lovasezred (7th Cavalry Regiment) és az Ülő Bika vezetése alatt álló indián törzsek között.

A csata előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Custer alezredes célja az volt, hogy a lakota és a csejen törzseket visszaterelje a Dakota állam területén létesített rezervátumokba. Az indiánok azért harcoltak, mert az aranyláz miatt elűzték őket földjeikről, azokról a földekről, amit a békeszerződésekben foglalt feltételek mellett az ő birtokukban voltak. Így a lázadó indián törzsek vezérükké Ülő Bikát választották. A csata előtt Ülő bika isteni sugallatot kapott, hogy ezt a csatát megnyerik, de ha a halott katonákat kifosztják, akkor viszont a népe elpusztul.

A szemben álló erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai erők nagy részét a 7. lovasezred alkotta, amelynek parancsnoka George Armstrong Custer volt. Harcolt a polgárháborúban és nagy hírnevet szerzett magának. A háború végén egészen az alezredesi rendfokozatig jutott. Ekkor kinevezték az indiánok ellen induló 7. lovasezred parancsnokának. Az ezred létszáma a csata idején 566 lovas és 31 tiszt volt. Kiegészültek még indián kisegítőkkel, például a varjú törzsből, akik mindig is gyűlölték a lakotákat. De ezek az indiánok inkább felderítő szerepet játszottak a csapatban.

A lakota, csejen és az arapaho törzsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három törzs vezetője Ülő Bika volt. Az indiánok fő fegyverzete az íj, de az amerikaiaktól többször puskákat is zsákmányoltak a háború folyamán. Az indián hadsereg összlétszáma megközelítőleg 900 és 1800 fő között mozgott.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Terry tábornok felderítésre küldi Custer csapatát. A csapat varjú felderítői felfedezték az indiánok táborát Little Bighorn völgyében. Mivel Custer nem tudta, hogy pontosan hány indián harcos tartózkodik ott, emiatt be kellett volna várnia Terry gyalogságát. Custer viszont, attól tartva, hogy az indiánok kicsúsznak a markából, három részre tagolta csapatait. Az elsőt Marcus Reno őrnagy vezette, aki dél felé indult. A másodikat maga Custer, egy 210 fős zászlóalj élén az Északi dombok felé, a harmadikat pedig Frederick Benteen százados irányította és délnyugat felé vette az irányt. Custer viszont csak akkor szembesült az indiánok jelentette igazi erővel, mikor Reno megindította a támadást. A 7. lovasezred 600 katonája sokkolva látta, hogy több mint 2000 lakota és csejen harcossal állnak szembe. Bár az amerikaiak támadása meglepte az indiánokat, gyors reagálásuk eredményeként, azonnal ellentámadásba mentek át és Reno csapatait bekerítették. Noha Benteen is a körzetbe érkezett, ez sem változtatott jelentősen a helyzeten. Mivel a csapata szétzilálódott, Reno parancsot adott a visszavonulásra a hegyek mögé, ahol az életükért küzdöttek. Custer csapatát nagyjából 6 és fél km-re a hegyekben kerítették be az indiánok. Custer és csapata egyaránt halálra volt ítélve, nem is élték túl a csatát. Az indiánok minden katonát megöltek Custer csapatából, még őt magát is. Azt a magaslatot, ahol a legtöbb amerikai katona lelte halálát a csata után az „Utolsó hadállás” (Last Stand Hill) néven emlegetik ma is.

A Little Bighorn-i csata térképe.

Custer hibái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Custer a következő hibákat követte el:

  • Visszautasította Terry 4 egységnyi katonáját a főcsapattól való elválás előtt. A felajánlott erősítéssel Reno valószínűleg sikeres támadást hajthatott volna végre.
  • Alábecsülte az indiánok harci értékét és felosztotta erőit. Így egy legalább 2500 fős indiánsereggel kellett szembenézzen 225 katonájával.
  • Túl sokat várt el katonáitól és korán támadott. Az indiánok is elismerték, hogy mind a lovak, mind a katonák lába remegett a kimerültségtől. Emellett a csata idején forróság volt.
  • Nem ismerte ellenfelei erejét és pozícióját. Emellett elvesztette a meglepetés előnyét, mivel az indiánok többet tudtak róla, mint ő az indiánokról.
  • Nem sikerült elérnie a hegyhát csúcsát. Itt azonban kiemelhetjük Őrült Ló zsenialitását. A siker nem jöhetett volna létre nélküle. Jó időzítése, a fehérektől ellesett taktika remekül hatott.

A csata következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vereség és Custer halála megdöbbentette és egyben felbőszítette az amerikai közvéleményt. A győzelem viszont nem jelentett az indiánok számára sem sok jót. Bár Ülő Bika figyelmeztette harcosait, hogy semmit ne vegyenek el a halott katonáktól, azok kifosztották őket, és így mondhatjuk, hogy az istenek elpártoltak tőlük. Persze ezt máshogy is érthetjük, mert a csata után az amerikaiak vadászatot indítottak Ülő Bika és népe ellen, akik kénytelen lettek Kanadába menekülni. Később elfogták őket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]