Ülő Bika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 51 éves Ülő Bika 1882-ben, kezében békepipát tart
Ülő Bika aláírása
Ülő Bika a Fekete Hegyekről szóló tárgyalásokon készült fotón 1875-ben. Ezután a lakota, csejenn és sziú törzsek szövetséget kötöttek, majd Ülő Bika és Őrült Ló vezetésével fegyveres ellenállásba kezdtek.

Ülő Bika (sziú nyelven: Tatanka Ijotake, angolul: Sitting Bull, 18311890. december 15.) amerikai indián sámán és a hunkpapa sziúk vezetője, aki mintegy 1200 sziú és sájen (cheyenne) harcosával megsemmisítő győzelmet aratott az amerikai hadsereg George Armstrong Custer által vezetett 7. lovasezrede fölött. (Little Bighorn-i csata, 1876. június 25.)

A sziúk felkelése azért tört ki, mert 1868-ban az Egyesült Államok kormánya elűzte a bennszülötteket az erdetileg nekik ítélt földjeikről, miután a területükön lévő Fekete-hegyekben aranyat találtak a pionírok. Ekkortól kezdődött el a sziúk üldöztetése.

Az amerikai kormány megtorlása elől Ülő Bika Kanadába vezette a törzsét, ahol 1881-ig éltek. 1881. július 20-án visszatért szülőföldjére, és harcosaival letette a fegyvert az amerikai csapatok előtt Fort Bufordnál, a Dakota Területen, a Yellowstone és Missouri folyók összefolyásánál. Az amerikai kormány amnesztiát ígért neki. Népével együtt a mai Standing Rock Sziú Rezervátum területére deportálták.

Életének későbbi szakaszában Ülő Bika Buffalo Bill bölényvadász és show-man vadnyugati show-műsorával járta az országot, és nagy népszerűségnek örvendett. Amikor a közönséghez kellett szólnia, gyakran anyanyelvén megátkozta őket, a hallgatóság nagy tapsa közepette.

Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él.
– Ülő Bika[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete vége felé közel került a pajute származású vallási vezető Wovoka misztikus szellemtánc mozgalmához. Ő maga nem tartozott a mozgalom követői közé, de a hivatalos hatalom ezt a lépését fenyegetésként fogta fel. A kormány tisztviselői és a misszionáriusok felszólítása ellenére sem ítélte el nyilvánosan az új sziú vallást, és a táncolókat sem küldte vissza sátraikba. Ezért a rezervátumért felelős állami megbízott elrendelte Ülő Bika főnök letartóztatását a Standing Rock Rezervátumban. 1890. december 15-én hajnalban néhány önkéntes és az Egyesült Államok indián rendőrségének tagjai vették körül Ülő Bika a rezervátumban lévő házát. Letartóztatásának hírére gyülekezni kezdtek Ülő Bika haragos hívei, akik őt ellenállásra buzdították. Ekkor az idős főnök védekezni kezdett, amire lövöldözés robbant ki. A dulakodásban Ülő Bika és kedvenc fia, Varjúláb is életét vesztette. Ülő Bika holttestét a rendőrség elvitte Fort Yates-be (Észak-Dakota), és a katonai temetőben hantolták el.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balogh Csaba: Észak -Amerikai indiánok titokzatos élete,Vagabund Kiadó, 2005

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ülő Bika témájú médiaállományokat.