Kilencöves tatu

Kilencöves tatu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria) Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra) Rend: Páncélos vendégízületesek (Cingulata) Család: Övesállatok (Dasypodidae) Alcsalád: Dasypodinae Nem: Dasypus Linnaeus, 1758 Faj: D. novemcinctus
Tudományos név
Dasypus novemcinctus Linaeus, 1758
Szinonimák
Dasypus decumanus Illiger, 1815 Dasypus decumanus Olfers, 1818 Dasypus longicaudus Schinz, 1824 Dasypus cucurbitinus Gaumer, 1917 Dasypus novenxinctus Peal & Palisot de Beauvois, 1796 Dasypus pepa Krauss, 1862 Dasypus longicaudatus Peters, 1864 Dasypus leptorhinus Gray, 1874 Dasypus cucurbitalis Fermin, 1765 Dasypus minor Fermin, 1769 (2:110)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kilencöves tatu témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kilencöves tatu témájú médiaállományokat.

A kilencöves tatu (Dasypus novemcinctus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjéhez, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjához tartozó faj. Ebből a családból ez a legelterjedtebb és legismertebb faj.

Az állat a Dasypus nem típusfaja.

Előfordulása

Dél-Amerikában honos, de elterjedése Argentínától egészen az Egyesült Államok déli részéig tart. Családjából ez az egyetlen faj, amely az idők folyamán sikerrel meghódította Észak-Amerikát. Az első állatokat a 19. században találták Texas területén, az 1920-as években jelent meg Floridában. Elterjedési területébe mára beletartozik az Egyesült Államok teljes délkeleti része, északon elérte Colorado, Missouri és Dél-Karolina államokat is. Ezenkívül ez az egyetlen faj a családból, amely megtalálható a karibi térségben is, Grenadán, Trinidad és Tobago szigetein. Ide feltehetően betelepítették.

Leginkább a félsivatagos, száraz klímájú, füves pusztákat kedveli, búvóhelyét néha a föld felszíne alatt alakítja ki. Vackát telegyömöszöli avarral és füvekkel, így biztosítva némi komfortot. Itt vészeli át a szélsőséges sivatagi éghajlat forró nappalait és fagyos éjszakáit.

Megjelenése

Mint minden övesállatot, a kilencöves tatut is a testén található páncélozottságáról lehet felismerni. A pácél itt is, mint minden övesállatnál három részre van felosztva: egy páncélrész a fejen és a vállakon, egy a farrészen és egy összekötő, páncélövekből álló rész a kettő között. Neve ellenére páncélöveinek száma nem mindig kilenc, hét és tizenegy között van. Páncélja többnyire szürkésbarna színű. A kilencöves tatunak hosszú, disznóforma orra és nagy fülei vannak. Teljes hossza 30 és 55 centiméter között van, súlya 3-tól 8 kilogrammig terjed. A hímek valmivel nehezebbek, mint a nőstények.

Alfajai

• Dasypus novemcinctus novemcinctus Linnaeus, 1758
• Dasypus novemcinctus aequatorialis Lönnberg, 1913
• Dasypus novemcinctus fenestratus Peters, 1864
• Dasypus novemcinctus hoplites G.M. Allen, 1911
• Dasypus novemcinctus mexianae Hagmann, 1908
• Dasypus novemcinctus mexicanus Peters, 1864

Életmódja

Portré

Remekül közlekedik a föld alatt; másfél méter mélyen kb. 6 méter hosszú alagutakat ás egyedi stílusban. Mellső lábaival meglazítja és hátratolja a talajt a hátsó lábak hatósugaráig. Azokkal nagyokat rúgva szórja ki a földet az alagút bejáratán keresztül. Hogy ez a mini-bányagép profi módon működjön, a farkát használja segédeszköznek, tehermentesítve a hátsó lábakat. A vízben sem jön zavarba, hisz remekül úszik. Gondolhatnánk, hogy a súlyos páncél némi gondot okoz ennek kivitelezésében, de ezt is bravúrosan megoldja. Hogy ne süllyedjen el, levegőt nyel, így a többlet-felhajtóerő következtében zavartalanul hasíthatja a vizet. És ha ehhez éppen nem lenne kedve, képes 6 percig is visszatartani a lélegzetét, így szépen, kényelmesen átgyalogolhat a fenéken a túlpartra. Étrendjében előfordulnak a rovarok, puhatestűek, kisebb kétéltűek, hüllők és dögök is. Szaglása olyannyira kifinomult, hogy akár a 12 cm mélyen rejtőző rovarokat is megérzi. Maximális élettartamáról csak a fogságban tartott példányok adatai alapján van fogalmunk, ami az ő esetükben 11 év.

Szaporodása

Ez a kis állatka a szaporodásában is egyedülálló. Március-április környékén születnek meg az apróságok, melyek száma érdekes módon mindig osztható néggyel. Legfeljebb 12, de általában (és persze minimum) négy utóda születik. A négyes ikrek egyetlen petesejtből fejlődnek ki úgy, hogy a megtermékenyített petesejt négyfelé válik már a barázdálódási folyamat kezdetén.

Tartása

Bár kétségtelenül ez a leggyakoribb övesállatfaj, fogságban igen ritkán tartják. Európában csak 4-5 helyen látható. Magyarországon is csak egy fiatal pár látható a Veszprémi Állatkertben.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
• Veszprémi Állatkert honlapja
• Louise H. Emmons and Francois Feer, 1997 – Neotropical Rainforest Mammals, A Field Guide.
• Sablon:MSW3 Gardner
• Nixon, Joshua. Armadillo Expansion, September 14th, 2006, retrieved December 3rd, 2006.
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

Külső hivatkozások

• Veszprémi Állatkert honlapja
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)