Kilencöves tatu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kilencöves tatu
9-banded-armadillo.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Páncélos vendégízületesek (Cingulata)
Család: Övesállatok (Dasypodidae)
Alcsalád: Dasypodinae
Nem: Dasypus
Linnaeus, 1758
Faj: D. novemcinctus
Tudományos név
Dasypus novemcinctus
Linaeus, 1758
Szinonimák
  • Dasypus decumanus Illiger, 1815
  • Dasypus decumanus Olfers, 1818
  • Dasypus longicaudus Schinz, 1824
  • Dasypus cucurbitinus Gaumer, 1917
  • Dasypus novenxinctus Peal & Palisot de Beauvois, 1796
  • Dasypus pepa Krauss, 1862
  • Dasypus longicaudatus Peters, 1864
  • Dasypus leptorhinus Gray, 1874
  • Dasypus cucurbitalis Fermin, 1765
  • Dasypus minor Fermin, 1769 (2:110)
Elterjedés
Common Long-nosed Armadillo area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kilencöves tatu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kilencöves tatu témájú kategóriát.

A kilencöves tatu (Dasypus novemcinctus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjába tartozó faj. Ebből a családból ez a legelterjedtebb és legismertebb faj.

Az állat a Dasypus nem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikában honos, de elterjedése Argentínától egészen az Egyesült Államok déli részéig tart. Családjából ez az egyetlen faj, amely az idők folyamán sikerrel meghódította Észak-Amerikát. Az első állatokat a 19. században találták Texas területén, az 1920-as években jelent meg Floridában. Elterjedési területébe mára beletartozik az Egyesült Államok teljes délkeleti része, északon elérte Colorado, Missouri és Dél-Karolina államokat is. Ezenkívül ez az egyetlen faj a családból, amely megtalálható a karibi térségben is, Grenadán, Trinidad és Tobago szigetein. Ide feltehetően betelepítették.

Leginkább a félsivatagos, száraz klímájú, füves pusztákat kedveli, búvóhelyét néha a föld felszíne alatt alakítja ki. Vackát telegyömöszöli avarral és füvekkel, így biztosítva némi komfortot. Itt vészeli át a szélsőséges sivatagi éghajlat forró nappalait és fagyos éjszakáit.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint minden övesállatot, a kilencöves tatut is a testén található páncélozottságáról lehet felismerni. A pácél itt is, mint minden övesállatnál három részre van felosztva: egy páncélrész a fejen és a vállakon, egy a farrészen és egy összekötő, páncélövekből álló rész a kettő között. Neve ellenére páncélöveinek száma nem mindig kilenc, hét és tizenegy között van. Páncélja többnyire szürkésbarna színű. A kilencöves tatunak hosszú, disznóforma orra és nagy fülei vannak. Teljes hossza 30 és 55 centiméter között van, súlya 3-tól 8 kilogrammig terjed. A hímek valamivel nehezebbek, mint a nőstények.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dasypus novemcinctus novemcinctus Linnaeus, 1758
  • Dasypus novemcinctus aequatorialis Lönnberg, 1913
  • Dasypus novemcinctus fenestratus Peters, 1864
  • Dasypus novemcinctus hoplites G.M. Allen, 1911
  • Dasypus novemcinctus mexianae Hagmann, 1908
  • Dasypus novemcinctus mexicanus Peters, 1864

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Remekül közlekedik a föld alatt; másfél méter mélyen kb. 6 méter hosszú alagutakat ás egyedi stílusban. Mellső lábaival meglazítja és hátratolja a talajt a hátsó lábak hatósugaráig. Azokkal nagyokat rúgva szórja ki a földet az alagút bejáratán keresztül. Hogy ez a mini-bányagép profi módon működjön, a farkát használja segédeszköznek, tehermentesítve a hátsó lábakat. A vízben sem jön zavarba, hisz remekül úszik. Gondolhatnánk, hogy a súlyos páncél némi gondot okoz ennek kivitelezésében, de ezt is bravúrosan megoldja. Hogy ne süllyedjen el, levegőt nyel, így a többlet-felhajtóerő következtében zavartalanul hasíthatja a vizet. És ha ehhez éppen nem lenne kedve, képes 6 percig is visszatartani a lélegzetét, így szépen, kényelmesen átgyalogolhat a fenéken a túlpartra. Étrendjében előfordulnak a rovarok, puhatestűek, kisebb kétéltűek, hüllők és dögök is. Szaglása olyannyira kifinomult, hogy akár a 12 cm mélyen rejtőző rovarokat is megérzi. Maximális élettartamáról csak a fogságban tartott példányok adatai alapján van fogalmunk, ami az ő esetükben 11 év.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a kis állatka a szaporodásában is egyedülálló. Március-április környékén születnek meg az apróságok, melyek száma érdekes módon mindig osztható néggyel. Legfeljebb 12, de általában (és persze minimum) négy utóda születik. A négyes ikrek egyetlen petesejtből fejlődnek ki úgy, hogy a megtermékenyített petesejt négyfelé válik már a barázdálódási folyamat kezdetén.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár kétségtelenül ez a leggyakoribb övesállatfaj, fogságban igen ritkán tartják. Európában csak 4-5 helyen látható. Magyarországon is csak egy fiatal pár látható a Veszprémi Állatkertben.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]