Francis Drake

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francis Drake
Francis drake.jpg
Született
1540. július 13.
Elhunyt
1596. január 27. (55 évesen)
Panama
Foglalkozása felfedező
tengerész
Halál oka Vérhas
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Drake témájú médiaállományokat.
Sir Francis Drake (1590 körül)

Sir Francis Drake (1540 körül – 1596. január 28., Portobelo) helyettes admirális, angol tengerész, navigátor, felfedező és privatér rablóhajó (privateer) parancsnok [1], politikus I. Erzsébet angol királynő idejében.

Az általa vezetett flotta másodikként kerülte meg a Földet és ő volt az első kapitány, aki élve hazajutott erről a vállalkozásról. Érdemeiért Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte. Később 1588-ban jelentős szerepet játszott a spanyol Győzhetetlen Armada visszaverésében. 1595-ben egy San Juan (ma Puerto Rico) elleni sikertelen támadás után vérhasban halt meg Portobelo településen, Panamában.

Legendás hősiessége meglehetősen ellentmondásos. Az angolok szemében nemzeti hős volt, a spanyolok számára szimplán kalóz. A spanyolok úgy emlegették, mint “El Draque”, melynek jelentése sárkánykígyó (a latin draco szóból, jelentése: sárkány). II. Fülöp spanyol király 20 000 dukát (ma kb. 4 millió £ vagy 8 millió $) vérdíjat tűzött ki a fejére.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sir Francis Drake 1540 körül született a Crowndale (16 km Tavistock-tól, Devon).[2] Anyja Mary Mylwayne és apja Edmund Drake (1518-1585), protestáns földművelő, aki később világi prédikátor lett. 12 testvére közül ő volt a legidősebb. Mint ahogy kortársai esetében is, születésének pontos ideje nem ismert. Eppúgy lehetett 1535-ben, mint 1540-ben vagy 1544-ben. Egyik, Nicholas Hilliard által festett miniatűr portréja szerint 1581-ben állítólag 42 éves volt, de egy másik, 1594-ben készült festményen állítólag 54 éves volt.[3]

Az 1549. évi katolikus felkelés idején családjával elmenekült Nyugat-Angliából. Kentben, egy bárkán kaptak szállást.[forrás?] 13 évesen hajósinasnak adták, a mesterséget az Északi-tengeren tanulta meg. A kapitány halála után rá hagyta a hajóját, amelyet 23 évesen eladott. Így lépett be egy gazdag plymouth-i kereskedőcsalád, Hawkinsok flottájába, amely az Újvilágba árut és rabszolgát szállított. Itt ismerte meg az Atlanti-óceán vizét és az akkor Nyugat-Indiának nevezett karibi szigetvilágot. 1569-ben második útjuk során San Juan de Ulua mexikói kikötőben megtámadták a legénységet, és sok angolt megöltek. Drake Hawkins-szal együtt elmenekült a Judith nevű hajón, de a spanyolokról szerzett tapasztalatai egy életre szóló borzasztó élményként kísérték. Angliába érve figyelt fel rá a királynő.

A világkörüli út[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drake világkörüli útja

1577-ben Drake amerikai expedícióra indult a spanyol hajók fosztogatására, sok történész szerint Erzsébet királynő tudtával és jóváhagyásával. November 15-én felszedte a horgonyait és elhagyta Plymouth-t. A viharos óceán azonban nagy károkat okozott flottájában, ezért kénytelen volt Falmouthnál (Cornwall) kikötni, s később visszahajózni Plymouth-ig, hogy a vihar okozta károkat kijavíttassa. December 13-án a Pelican fedélzetén és másik 4 hajóval 162 emberrel ismét elhagyta a kikötőt. Afrika partjainál zsákmányolt egy portugál kereskedőhajót is, a Mary-t (korábbi nevén Santa Maria-t). A hajó kapitánya, Nuno de Silva, akinek komoly tapasztalatai voltak a dél-amerikai vizekről, szintén Drake szolgálatába állt.

A mai Argentína területén, San Julien-nél kötöttek ki június 20-án. Mire Amerikába ért, Drake flottája nagyon megviselt volt. Le kellett mondania két hajójáról, a Christopherről és a kétárbocos Swan-ről is, mivel sok embert veszített az óceán áthajózása közben. Drake felfedezte azt is, hogy a vezérhajója rohad, így kénytelen volt elégetni. Drake elhatározta, hogy a tél folyamán San Julian-ban marad, s csak azután kísérli meg az áthajózást a Magellán-szoroson.

Tíz nappal érkezésük után került sor Drake boszorkánysággal és lázítással megvádolt útitársának, Thomas Doughty perére. A történészek számos okot sejtenek a háttérben. Lehetséges, hogy személyi ellentétek voltak Drake és Doughty között (Doughty korábban lopáson érte Drake fivérét, és Drake rokonai azt is beszélték, hogy Drake feleségének szeretője). Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy Doughty angliai ellenségei fizették le Drake-et, vagy az expedíció résztvevői közül néhányan ellenezték a kalózkodást, és Drake Doughty személyén akart példát statuálni a hatalmáról (ő ugyanis formálisan nem volt az expedíció parancsnoka).[4] A tárgyalás során számos ponton megsértették a hatályos törvényeket, mégsem ítélték halálra Doughty-t. Ezután azonban Drake kijelentette, hogy Doughty az életére tör: így a fogva tartás korlátozott lehetőségei miatt Doughtyt kivégezték. Arthur Herman szerint ez az incidens vezethetett azon közhiedelem kialakulásához, hogy a hajóskapitányok teljhatalommal rendelkeznek a hajó utasai fölött.[5]

Drake Golden Hind-ének replikája

Három megmaradt hajójával megérkezett a Magellán-szoroshoz, Dél-Amerika csücskéhez. A szorost a portugál navigátorról, felfedezőről nevezték el, aki 1521-ben elsőként körülhajózta a földet. Ezt az átjárót Drake-átjárónak nevezték el, de a déli átjárót Tierra del Fuego-nál a Cape Horn körül csak 1616-ban fedezték fel. Drake felismerte, hogy Tierra del Fuego nem része a kontinensnek, mint korábban azt feltételezték. Őt tekintik az Antarktisz első felfedezőjének. Ennél délebbre csak később hajóztak, mégpedig James Cook 1733-ban. Néhány héttel később egy vad tengeri vihar megsemmisítette egyik hajóját, így ismét kénytelen volt visszatérni Angliába. Vezérhajóját átkeresztelte Golden Hind-nek Sir Christopher Hatton tiszteletére.

A spanyolok elleni háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Golden Hind a Csendes-óceánon, Dél-Amerika partjai mentén észak felé vette útját és megtámadta a spanyol kikötőket, lövette a településeket. Néhány spanyol hajót elfoglalt, s a legénységtől pontosabb információkat szerzett. Egy alkalommal Drake egy perui kincsszállító hajót fogott el, amely 25 000 peso tiszta aranyat jelentett (mai értékben kb. £ 7 millió). Lima közelében szintén felfedezett egy új hajót, a Cacafuego-t, amely Panama felé hajózott. Hosszas üldözés után utolérték, s tulajdonba vették. Ez volt a leggazdagabb zsákmány: 34 kg aranyat, arany keresztet, ékszert, 13 láda fémlemezt és 23 tonna ezüstöt találtak.

Nova Albion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1579. június 17-én Drake Point Loma környékén, Új Spanyolországban kikötött, hogy megjavíthassa megrongált hajóit, s utánpótlást szerezzen. Barátságos viszonyt tartott fenn a helyi indián lakossággal. A helységet átnevezte Nova Albion-nak, s a Szentháromság nevében a királyi korona tulajdonába vette. Hátrahagyott embereket az "embrió kolónia" megalapításához.[6] Nova Albion helye a mai napig nem tisztázott, mivel a spanyolok, a támadások elkerülése végett titokban tartották. Samuel Bawlf[7] szerint Nova Albion helye Comox-nál van a Vancouver-szigeten, amelyet egyik titkos, nem dokumentált küldetésén fedezett fel.

Hajóútja során emberei pontosan feltérképezték útjukat nyugat felé, az észak-amerikai kontinens északnyugati “sarkát”, a mai Brit Columbiát és Alaszkát. Bawlf vitatja, hogy Drake hajója elérte volna északon az 56°-ot. Szerinte a leírások sokkal északibb pontot jelölnek, mint ahová valójában eljutott, a spanyol-angol rivalizálás miatt. Erzsébet királynő minden információt titokban kívánt tartani az Északnyugati átjáróról, és ezért Nova Albion sokkal északabbra került, mint valójában.

További útjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drake nyugat felé hajózott és néhány hónappal később megérkezett a Molukka-szigetekhez a Csendes-óceán délnyugati részére, ami ma Indonézia. Három napig vártak az alkalmas dagályra és a nedves hajórakomány száradására. Innen átszelve az Indiai-óceánt, körülhajózta Afrikát a Jóreménység fokánál (Capo of Good Hope) és 1580. július 22-én elérte Sierra Leone-t. 1580. szeptember 26-án behajózott Plymouth kikötőjébe 59 megmaradt emberével a fedélzeten, és egy gazdag spanyol kincsekkel megrakott teherhajószállítmánnyal. A királynő 1581. április 4-én Francis Drake-et lovaggá üttette (a francia nagykövet Marquis de Marchaumont kezében volt a kard) és 1581 szeptemberében Plymouth polgármestere lett.[8] A királynő parancsba adta, hogy Drake minden beszámolója az útról titkosítva legyen, s a résztvevők fogadalmat tettek a hallgatásról.

Győzhetetlen Armada és felbomlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1585-ben kitört a háború Spanyolország és Anglia között.

Francis Drake az Újvilágban kirabolta Santo Domingo-t és Cartagena-t. Visszafelé jövet felgyújtotta a spanyol San Augustine (Florida) erődöt. Ezek az események felbátorították II. Fülöpöt, hogy tervbe vegye Anglia megszállását. Drake megelőzvén a támadást Cádiz és La Coruña kikötőkbe hajózott és megsemmisített 37 katonai és kereskedelmi hajót. Ez a támadás legalább egy évvel késleltette a spanyol támadást.[9] Az elkövetkezendő hónapokban Drake ellenőrzése alatt tartotta az Ibériai partokat Losbon és Cape St. Vincent között, s megsemmisítette a spanyol ellátmányokat, Drake becslése szerint 1600-1700 tonna rakományt.[10] Drake helyettes admirálisa (Lord Howard of Effingham alatt) volt az angol flottának, mikor 1588-ban a spanyolok megkísérelték megszállni Angliát és az egyesült spanyol-portugál flottát küldték az ország ellen. Drake megtámadta s elfoglalta Rosario vitorlást Pedro de Valdés admirálissal a fedélzetén. Ismert volt, hogy a hajó a spanyol hadsereg pénzszállítmányát vitte. A hajó megsemmisítése a flotta felbomlását jelentette.

1589 után az Armada veresége után Drake és Sir John Norreys három új feladatot kapott, felkutatni a megmaradt hajókat, és megsemmisíteni azokat, támogatni a lisszaboni portugál lázadást II. Fülöp spanyol és portugál király ellen és elfoglalni az Azori-szigeteket, ha lehetséges.

Drake és Norreys megsemmisített néhány hajót a spanyolországi La Coruña kikötőben, de elveszített 12 000 embert és húsz hajót. Fel kellett adnia a spanyol hajók felkutatását és minden erejét a portugál felkelésre összpontosítania.[10]

Rabszolga-kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi angol rabszolga-kereskedők, kalózok (John Lok, William Towerson) nyomában rabszolga-kereskedőként, nagybátyjával nagy hasznot szereztek kalózkodásukkal a Nyugat Afrikában elfogott, a helyiektől vásárolt vagy portugál, spanyol hajók kifosztásával szerzett feketék kereskedelmével. Drake először 1563-ban hajózott nagybátyja, John Hawkins teherszállítójával Nyugat-Afrikába. Afrikai foglyait eladta a spanyol ültetvényeseknek. A vállalkozásokban I. Erzsébet angol királynő is részt vett befektető társként, illetve a kalózkodásra engedélyt is adott. Számos fekete rabszolga szolgált a gazdagok háziszolgájaként ebben az időben Angliában is.

Karibi kalózkodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drake ellenséges érzései a spanyolok ellen elsősorban vallási okokból fakadt. San Juan de Ulua-nál 1568-ban a spanyol flotta megtámadta rabszolgaszállító hajóját. Ő maga elmenekült, mivel jó úszó volt, de ellenérzése nőttön-nőtt az spanyolok iránt. Ettől az időtől kezdve életét annak szentelte, hogy a spanyolok ellen harcoljon. A spanyolok úgy vették őt számításba, mint törvényen kívüli kalózt, de Anglia szimpatizált vele. Második útja, mikor harcolt a spanyolok ellen, sok emberéletbe került, de a királynő kegyeibe fogadta. 1573 márciusa után Drake ünnepelt személyiség lett a spanyol ezüstszállító, a Nombre de Dios elfoglalása után. Drake egy francia rablóhajó kalózaiból és szökött rabszolgákból álló csoporttal portyázott Darien (ma Panama) vizein, közel a Nombre de Dios misszióhoz, hogy elkapja az ezüstszállítókat. Előfordult, hogy az ezüstszállítmányt nem tudta elszállítani a súlya miatt.

Ő volt az első angol, aki a Panama-szorosnál egy fa tetejéről megpillantotta a Csendes-óceánt. Amikor Drake visszatért Plymouth-ba 1573. augusztus 9-én 30 angol tért vissza vele, s mind gazdagon. Erzsébet királynő biztatta Drake portyázásait, de időközben azonban aláírt egy átmeneti szerződést II. Fülöp spanyol királlyal, így hivatalosan nem tudta elismerését adni Drake teljesítményére.

A maga idejében az angolok között nemzeti hősnek számított, viszont a spanyol történelem úgy említi őt mint kalózt, aki könyörtelenül feldúlta a spanyol hajókat, kikötőket az Újvilágban. A spanyolok a vad támadásai után századokig úgy emlegették a kísértet-embert, mint „sárkánykígyót” (El Draque).[11]

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drake folytatta kalandozásait. 1595-ben a Spanyol-Amerika ellen komoly vereséget szenvedett San Juan-nál (Puerto Rico). A spanyol lövészek az El Morro kastélyból ágyúval lőtték vezérhajóját, eltalálták, de Drake túlélte. 1596-ban 56 éves korában vérhasban hunyt el Puerto Bello partjainál (ma Panama). A tengerbe temették el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Angus Konstam: A kalózkodás igaz története - Francis Drake privatér volt
  2. Turner, Michael. (2005)In Drake's Wake - The Early Voyages, Paul Mould Publishing. ISBN 9781904959212
  3. 61921/22 edition of the Dictionary of National Biography, which quotes Barrow's Life of Drake (1843) p. 5.
  4. Kelsey, Harry: Sir Francis Drake: the Queen's Pirate. New Haven: Yale University Press, 1998.
  5. Arthur L. Herman: To Rule the Waves: How the British Navy Shaped the Modern World, HarperCollins, 2004-10-26 ISBN 978-0-06-053424-0.
  6. Dismissed by John Cummins, Francis Drake: The Lives of a Hero 1997:118: "In view of the prominence given in different versions to the crowning of Drake it would be odd if the establishment of a colony had gone unrecorded."
  7. R. Samuel Bawlf, The Secret Voyage of Sir Francis Drake: 1577-1580 (Walker Publishing) 2003.
  8. Thomson,George Malcolm(1972), ‘Sir Francis Drake’, William Morrow & Company Inc. ISBN 978-0436520495
  9. Thompson, E. and Freeman, E.A. History of England, p. 188.
  10. ^ a b Kraus, Hans. Sir Francis Drake: A Pictorial Biography, 1970
  11. Drake's Spanish nickname and its mythic power to frighten naughty children. John Cummins, Francis Drake: The Lives of a Hero, page

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tari Endre – Földrajzi felfedezők, Diák ki kicsoda (Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., Pécs, 1993) ISBN 963-8304-45-6
  • A világ 100 híres felfedezője (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963-368-780-2
  • Bawlf, Samuel (2003). The Secret Voyage of Sir Francis Drake, 1577-1580. Walker & Company. ISBN 0802714056.
  • Hughes-Hallett, Lucy (2004). Heroes: A History of Hero Worship. Alfred A. Knopf, New York, New York. ISBN 1-4000-4399-9.
  • Kelsey, Harry (1998). Sir Francis Drake, the Queen's Pirate.(megjelent magyarul is a Királynő kalóza címen) New Haven, CT: Yale University Press. ISBN 0300071825.
  • Mattingly, Garett (1959). The Defeat of the Spanish Armada. ISBN 0-395-08366-4

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Drake témájú médiaállományokat.