Nagy mara
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Dolichotis patagonum (Zimmermann, 1780) |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy mara témájú médiaállományokat. |
A nagy mara (Dolichotis patagonum) egy gyors, nyúlra és apró szarvasra egyaránt emlékeztető dél-amerikai rágcsáló, a kis mara mellett nemének egyetlen képviselője. A vízidisznó és a hódok után a nagy mara a legtermetesebb rágcsálófaj a világon.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A faj Argentína középső és déli vidékein, a nagy kiterjedésű, nyílt, füves pampákon él.
Megjelenése [szerkesztés]
A nagy mara feje leginkább egy rövid, hegyes fülű nyúléhoz, míg teste egy szarvaséhoz vagy más karcsú patáséhoz hasonlítható. Színezete is sokban emlékeztet némely patásokéra: háta és feje teteje szürkés, az oldala felé világosodik, a pofa és a hasi rész sárgás homokszínű, míg a has hátsó része és a farok alatti folt fehér.
A kifejlett marák testhossza 69-75 centiméteres, amihez egy 4-5 centiméteres farok járul. A fajra 8-16 kilogrammos átlagos testtömeg jellemző. A faj hátsó lábai némileg hosszabbak az elsőknél. Elülső lábain négy, a hátsókon három, éles karomban végződő ujj van.
Életmódja [szerkesztés]
A mara monogám állat, a párok egy életre együtt maradnak. Alkalomadtán, táplálékbőség idején nagyobb, akár 70 egyedet is számláló ideiglenes csapatok is létrejöhetnek. Nappal aktív növényevők, főleg fűfélékkel táplálkoznak. A pár territóriumot tart fenn, amely megközelítőleg 40 hektáros méretű is lehet, de a területet csak kevéssé védelmezik. Az ilyen feladatok egyébként is a hímre hárulnak, aki mindig hátramarad párja mögött, ügyelve a rivális hímek vagy ragadozók felbukkanására.
Támadás esetén a marák csak a menekülésre hagyatkozhatnak. Meglehetősen gyorsak, egy kilométeren keresztül képesek tartani a 45 km/h-s tempót. Mozgásuk rendkívül változatos: a séta mellett szökellhetnek, mint a nyúl, galoppozhatnak és négy lábon is ugrálhatnak. Ez utóbbi a menekülés módszere.
Szaporodása [szerkesztés]
A monogámia főleg a rágcsálók esetében számít különleges szaporodási stratégiának. A pár évente két-három almot nevel fel, amelyek egyenként 1-3 kölyökből állnak. A vemhesség kb. három hónapig tart, és a fejletten világra jövő kicsinyek egy általában más állat által kialakított üregben nőnek fel. A marahímek ebben az időszakban meglehetősen agresszívek más párokkal szemben, ennek ellenére több pár utódai is növekedhetnek egy mélyedésben, mivel a szülők csak szoptatáskor keresik fel kölykeiket, akiket szag alapján azonosítanak.
A kis nagy marák gyorsan növekszenek, 2-3 hónap után már el is hagyják szüleiket. A nőstények ekkor már ivarérettek, a hímeknek erre fél éves korukig kell várni.
Védettsége [szerkesztés]
A fajt elsősorban az Európából vadászati célra behurcolt mezei nyúl (Lepus europaeus) terjeszkedése és élőhelyének mezőgazdasági termelés kiterjesztése kövekeztében bekövetkező pusztulása fenyegeti, a Természetvédelmi Világszövetség ezért rossz kilátásúnak nyilvánította. Fogságban rendkívül jól szaporodik, és igen népszerű állatkerti látványosság.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)
- Animal Diversity Web
