Nagy mara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy mara
Nagy mara a darmstadti állatkertben
Nagy mara a darmstadti állatkertben
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Részalrend: Caviomorpha
Öregcsalád: Cavioidea
Család: Tengerimalacfélék (Caviidae)
Fischer de Waldheim, 1817
Alcsalád: Maraformák (Dolichotinae)
Pocock, 1922
Nem: Dolichotis
Desmarest, 1820
Faj: D. patagonum
Tudományos név
Dolichotis patagonum
Zimmermann, 1780
Szinonimák
  • Cavia patachonica Shaw, 1801
  • Cavia patagonum Zimmerman, 1780

a Dolichotis patagonum patagonum szinonimái:

  • Dolichotis patagonum australis Yepes, in Cabrera & Yepes, 1940
  • Dolichotis patagonum magellanica (Kerr, 1792)
  • Dolichotis patagonum patachonicha (Shaw, 1801)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy mara témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy mara témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy mara témájú kategóriát.

A nagy mara (Dolichotis patagonum) egy gyors, nyúlra és apró szarvasra egyaránt emlékeztető dél-amerikai rágcsáló, a törpe mara mellett nemének egyetlen képviselője. A vízidisznó és a hódok után a nagy mara a legtermetesebb rágcsálófaj a világon.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj Argentína középső és déli vidékein, a nagy kiterjedésű, nyílt, füves pampákon él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dolichotis patagonum centricola Thomas, 1902
  • Dolichotis patagonum patagonum Zimmermann, 1780

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy mara feje leginkább egy rövid, hegyes fülű nyúléhoz, míg teste egy szarvaséhoz vagy más karcsú patáséhoz hasonlítható. Színezete is sokban emlékeztet némely patásokéra: háta és feje teteje szürkés, az oldala felé világosodik, a pofa és a hasi rész sárgás homokszínű, míg a has hátsó része és a farok alatti folt fehér.

A kifejlett marák testhossza 69-75 centiméteres, amihez egy 4-5 centiméteres farok járul. A fajra 8-16 kilogrammos átlagos testtömeg jellemző. A faj hátsó lábai némileg hosszabbak az elsőknél. Elülső lábain négy, a hátsókon három, éles karomban végződő ujj van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mara monogám állat, a párok egy életre együtt maradnak. Alkalomadtán, táplálékbőség idején nagyobb, akár 70 egyedet is számláló ideiglenes csapatok is létrejöhetnek. Nappal aktív növényevők, főleg fűfélékkel táplálkoznak. A pár territóriumot tart fenn, amely megközelítőleg 40 hektáros méretű is lehet, de a területet csak kevéssé védelmezik. Az ilyen feladatok egyébként is a hímre hárulnak, aki mindig hátramarad párja mögött, ügyelve a rivális hímek vagy ragadozók felbukkanására.

Támadás esetén a marák csak a menekülésre hagyatkozhatnak. Meglehetősen gyorsak, egy kilométeren keresztül képesek tartani a 45 km/h-s tempót. Mozgásuk rendkívül változatos: a séta mellett szökellhetnek, mint a nyúl, galoppozhatnak és négy lábon is ugrálhatnak. Ez utóbbi a menekülés módszere.[1]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A monogámia főleg a rágcsálók esetében számít különleges szaporodási stratégiának. A pár évente két-három almot nevel fel, amelyek egyenként 1-3 kölyökből állnak. A vemhesség kb. három hónapig tart, és a fejletten világra jövő kicsinyek egy általában más állat által kialakított üregben nőnek fel. A marahímek ebben az időszakban meglehetősen agresszívek más párokkal szemben, ennek ellenére több pár utódai is növekedhetnek egy mélyedésben, mivel a szülők csak szoptatáskor keresik fel kölykeiket, akiket szag alapján azonosítanak.

A kis nagy marák gyorsan növekszenek, 2-3 hónap után már el is hagyják szüleiket. A nőstények ekkor már ivarérettek, a hímeknek erre fél éves korukig kell várni.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt elsősorban az Európából vadászati célra behurcolt mezei nyúl (Lepus europaeus) terjeszkedése és élőhelyének mezőgazdasági termelés kiterjesztése kövekeztében bekövetkező pusztulása fenyegeti, a Természetvédelmi Világszövetség ezért rossz kilátásúnak nyilvánította. Fogságban rendkívül jól szaporodik, és igen népszerű állatkerti látványosság.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]