Tarajos korallfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tarajos korallfa
Erythrina crista-galli (Maui, Kahului repülőtér)
Erythrina crista-galli (Maui, Kahului repülőtér)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae)
Nemzetség-
csoport
:
Phaseoleae
Alnemzetség-
csoport
:
Erythrininae
Nemzetség: Korallfa (Erythrina)
Faj: Tarajos korallfa (E. crista-galli)
Tudományos név
Erythrina crista-galli
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tarajos korallfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos korallfa témájú kategóriát.

Erősen visszametszett törzse (Funchal, Palheiro Gardens)
Virágzata (Maui, Kaanapali)

A tarajos korallfa (kakastaréjfa, csörgősipkavirág, Erythrina crista-galli) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe tartozó pillangósvirágúak (Fabaceae)családjában a bükkönyformák (Faboideae) közé tartozó korallfa (Erythrina) nemzetség egyik legismertebb faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikából (Dél-Brazília, Paraguay, Uruguay, Észak-Argentína) származik. A világ legtöbb trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidékén, így Madeirán és a Hawaii-szigeteken is meghonosították.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felálló ágú, lombhullató cserje, vagy mintegy 5 m magasra növő kis fa. Kérge vastag, bordázott. Szárát végig tövisek borítják.

Ovális, bőrszerű, fűzöld, szőrös levelei hármasával ülnek a levélnyélen.

Korallpiros virágainak laza fürtje a bohóc csörgősipkájára, illetve kakastaréjra emlékeztet; ennek alapján könnyen megkülönböztethető a többi korallfa fajtól. A virágok az új hajtások végén, nagyjából a növény három éves korától nyílnak.

Magva megnyúlt vese alakú, sötétkékkel márványozott, élénkvörös hüvely.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedveli. Annak ellenére, hogy trópusi növény, a rövid ideig tartó, enyhe fagyot képes elviselni olyannyira, hogy még Dél-Angliában is a szabadban nő. A mérsékelt égöv nagyobbik részén (így a Kárpát-medencében is) hidegházi növény. Madeirán a sziget déli partvidékén mintegy 300 m magasságig szabadon nő a kertekben és parkokban. A sziget legnagyobb tarajos korallfája Caniço főterén, a templom előtt áll.

Gyorsan növekszik.

Eredeti élőhelyén virágait kolibrifélék (Trochilidae) porozzák be, ezért azok feltűnő színűek és sok nektárt termelnek — annyit, hogy az nem ritkán kicsordul a virágból. Eredetileg augusztustól novemberig nyílnak, de Madeirán például márciustól szeptemberig. A megfelelően tartott növény évente többször is virágzásra bírható.

Magról és félfás dugványról is viszonylag könnyen szaporítható.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dísznövénynek ültetik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]