Juan Martín del Potro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juan Martín del Potro
Juan Martin del Potro at the 2008 US Open5.jpg
Személyes adatok
Becenév Delpo, Enano, Palito
Ország  Argentína
Lakóhely Tandil, Argentína
Született 1988szeptember 23. (26 éves)
Tandil, Argentína
Magasság 198 cm
Testsúly 83 kg
Kéz Jobb; Kétkezes fonák
Profivá válás 2005
Összkereset $15 229 429
Eredményei egyesben
Eredmények 309–123 (71.53%)
Tornagyőzelmek 18
Világranglistán* No. 4 (2010. január 11.)
Grand Slam-eredmények egyesben
Australian Open 1/4 D (2009, 2012)
Roland Garros 1/2 D (2009)
Wimbledon 1/4 D (2013)
US Open Gy (2009)
Eredményei párosban
Eredmények 29–25
Tornagyőzelmek 1
Világranglistán* No. 105 (2009. május 25.)

* Legjobb helyezés a világranglistán
Frissítve: 2014. január 13.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Martín del Potro témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Argentína színeiben
Tenisz
Olimpiai játékok
bronz
London, 2012
Egyes

Juan Martín del Potro (Tandil, Argentína; 1988. szeptember 23. –) olimpiai bronzérmes argentin hivatásos teniszező. Del Potro az elmúlt évek egyik legdinamikusabban fejlődő játékosa. Jelenleg az 5. a világranglistán, és ezzel ő a legmagasabban rangsorolt argentin teniszező. Eddigi karrierje során 5 egyéni és 1 páros ATP-tornát nyert meg.

Megnyerte a 2009-es US Opent, ahol a döntőben a világelső Roger Federert győzte le. Mariano Puerta 2005-ös Roland Garros szereplése után ő lett az első argentin, aki Grand Slam-tornán egyéniben döntőbe jutott, és Gaston Gaudio 2004-es győzelme óta ő az első nem európai teniszező, aki Grand Slam-tornát tudott nyerni; ő a második olyan dél-amerikai férfiteniszező, aki megnyerte a US Opent (az első Guillermo Vilas volt 1977-ben). Döntőbeli sikerével megszakította Roger Federer öt tornán át tartó veretlenségi sorozatát a US Openen, amely a 2003-as versenyt követően kezdődött (akkor a szintén argentin David Nalbandian győzte le a Federert). Rafael Nadal mellett del Potro a másik olyan játékos, aki Grand Slam-döntőben le tudta győzni a svájci játékost. 2009-ben döntőt játszott az év végi mesterek tornáján.

Személyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juan Martín del Potro 1988. szeptember 22-én született a 110 ezer lakosú Tandilban, ugyanott, ahol a szintén profi teniszező Juan Monaco, Mariano Zabaleta és Máximo González. Édesapja, Daniel, korábban fél-profi argentin rögbijátékos volt, jelenleg állatorvosként dolgozik; édesanyja, Patricia, tanár. Van egy húga, akit Julietának hívnak.

Kisgyerekként elsősorban a futball vonzotta, a tandili Club Independente-be járt edzésekre. A teniszbe akkor szeretett bele, amikor, az egyik edzés előtt, ütőt ragadott és elkezdett a fallal ütögetni. Hét éves korában végleg a tenisz mellett döntött, kezdetben Marcelo Gomez edzette. Gyerekkori példaképe Pete Sampras volt, de csodálta Marat Safin játékát is. Magassága ellenére sosem kosárlabdázott vagy röplabdázott, de a futballt a mai napig kedveli: fanatikus Boca Juniors szurkoló, kedvenc európai csapata pedig a Juventus. Saját bevallása szerint, ha nem profi sportoló lenne, építészetet tanulna, és azt tervezi, hogy sportpályafutása után is ezzel fog majd foglalkozni.

2008 márciusa óta honfitársával, Franco Davinnal dolgozik együtt, aki korábban szintén profi teniszező volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrierje 2005-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Del Potro hét éves korában kezdett el teniszezni a tandili Club Independente-ben, első edzője Marcelo Gomez volt. Már 8 éves korában játszhatott hazája bajnokságában, 9 évesen pedig már a Dél-amerikai Teniszbajnokságon is elindult. 2002-ben megnyerte a nagy presztizsű Orange Bowlt a 14 évesek korosztályában. 2004-ben újabb tornát nyert a juniorok között, a chilei 26th International Junior Tournament-et. Utolsó mérkőzését juniorként a 2005-ös Roland Garroson játszotta, ahol Andy Murray győzte le a negyeddöntőben.

2005 áprilisában megnyerte élete első Futures-tornáját, a santiago-i Copa Cristal-t, melyet még ebben a hónapban további két hasonló kategóriájú tornagyőzelem követett (Santiago, Buenos Aires). Júliustól kezdve már Challenger-tornákon indult, első Challenger tornagyőzelmét a montevideoi Copa Petrobras-on aratta novemberben. A 2005-ös évet a világranglista 157. helyén zárta, ezzel ő lett a legfiatalabb játékos az első 200-ban.

2006[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 volt profi pályafutásának első teljes éve. Az év nagyobbik részében elsősorban még Challenger–tornákon versenyzett, melyek közül kettőt meg is nyert, Aguascalientes-ben, valamint Segoviaban. Az ilyen kategóriájú versenyeken 17–10-es győzelem-vereség mutatót ért el.

Január végén Vina del Marban bemutatkozott az ATP–sorozatban, ahol a második fordulóig jutott. Az esztendő során összesen öt alkalommal harcolta ki a főtáblára kerülést ATP–tornán. Legjobb eredményeit Umagban és Bázelben érte el, ahol a negyeddöntőig jutott. Grand Slam-tornákon kétszer – a Roland Garroson és a US Openen – sikerült túljutnia a selejtezőn, de mindkét alkalommal az első fordulóban búcsúzott. Az évet a világranglista 92. helyén zárta, ezzel 2006-ban 18 évesen és 2 hónaposan ő lett a legfiatalabb teniszező az első 100 között.

2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évet az Adelaideben kezdte, ahol az elődöntőig jutott. Első Ausztrál Open-fellépésén a második körig jutott, Fernando Gonzalez ellen a döntő játszmában feladta a mérkőzést. Ezt követően szerephez jutott az argentin nemzeti csapatban, a Davis-kupa első fordulójában Ausztria ellen: a 3. egyes mérkőzésen Jürgen Melzer ellen győzött döntő játszmában (7-6(4) 3-6 6-4 4-6 6-2). A Miami Mastersen bejutott a negyeddöntőbe, ahol Nadal állította meg (0-6, 4-6), de előtte legyőzte Björkmant, Márkosz Pagdatísz és Youzhny-t is. A Davis-kupa negyeddöntőjében két meccset játszott: először Robin Söderling ellen kikapott (6-7(4), 6-7(4), 4-6), majd az utolsó meccsen legyőzte Robert Lindstedtet (7-6(7), 6-4), ezzel hazája egyetlen győzelmét szerezte (SvédországArgentína 4:1). A Grand Slam-tornákon nem volt szerencséje: a Roland Garroson Rafael Nadal (2. forduló), Wimbledonban Roger Federer (2. forduló), a US Openen pedig Novak Đoković győzte le (3. forduló). A Madrid Mastersen megszerezte élete első győzelmét a legjobb 10 közé tartozó teniszezők ellen, a 9. helyezett Tommy Robredot győzte le a második fordulóban (6-7(4), 6-4, 6-3). Végül a következő fordulóban David Nalbandian megállította. A Paris Mastersen a selejtezőből indulva került a főtáblára, ahol a legjobb 32 közé is bekerült, ott Nikolay Davydenko győzte le. Az évet a világranglista 44. helyén zárta.

2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as évben Del Potro egymással teljesen ellentétes két félévet produkált. Míg az esztendő első felében gyakorlatilag a második fordulón is csak elvétve tudott továbbjutni, addig az év második felében egy parádés győzelmi sorozatot mutatott be, melynek köszönhetően bekerült a mezőny 10 legjobb teniszezője közé.

Az év első felében gyakran küzdött hátproblémákkal, ami miatt kétszer is fel kellett adnia mérkőzést: az Australian Openen David Ferrer ellen (2.forduló), illetve a Rómában Andy Murray ellen (1. forduló). Közel öt hónapnak kellett eltelnie, hogy egy torna főtábláján két egymást követő meccset tudjon nyerni: Münchenben a negyeddöntőig jutott, ahol Younes El Aynaoui győzte le (4-6, 4-6). A rosszul sikerült Roland Garros (2. forduló, Simone Bolelli) után 's-Hertogenbosch-ban már az elődöntőig jutott, ahol újra David Ferrer győzte le (6-7(4), 1-6). Bár Wimbledonban még ismét kikapott a 2. körben Stanislas Wawrinka ellen (6-7(5), 3-6, 5-7), a szezon hátralévő részében elképesztő teniszt mutatott be, és 45 meccséből 37-et megnyert.

A wimbledoni vereséget követően 21 meccsen és négy egymást követő tornán maradt veretlen: sorozatban megnyerte a stuttgarti, a kitzbuhel-i, a los angeles-i és a washingtoni tornát. A los angeles-i döntő volt az első alkalom az év során, hogy a legjobb tíz közé tartozó teniszező ellen tudott nyerni: Andy Roddickot győzte le 6-1, 7-6(2)-ra. A US Openen bejutott karrierje első Grand Slam-negyeddöntőjébe, ahol Andy Murray állította meg (6-7(2), 6-7(1), 6-4, 5-7), és szakította meg fantasztikus győzelmi sorozatát.

2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009 volt Del Potro pályafutásának eddigi legsikeresebb éve. Az esztendő során három tornagyőzelmet aratott, és megszerezte élete első Grand Slam-győzelmét a US Openen. Az évet a világranglista 5. helyén zárta.

2010[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010 év elején csuklósérülést szenvedett. Az Australian Openen a 4. körig jutott, ahol Marin Cilic horvát teniszezőtől kapott ki 7-5, 4-6, 5-7, 7-5, 3-6 arányban. Ezt követően Del Potro a 2010-es évben már nem lépett pályára a tavaszi csuklóműtéte és az elhúzódó rehabilitáció miatt.

2011[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. – Queen's Club

2011 évben tért vissza, és kezdte meg a felzárkózást. Az évben két salakos tornát nyert meg Delrey Beach-en és a portugál Estorilban, emellett döntőt játszott a bécsi tornán, ahol a döntőben Jo-Wilfried Tsonga-tól szenvedett vereséget 7-6, 3-6, 4-6 arányban. Az Indian Wells-ben rendezett ATP Masters 1000 kemény pályás, kiemelt tornán az elődöntőig menetelt, ahol Rafael Nadal-tól két sima szettben kapott ki.

2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012 év során az Australian Open negyeddöntőbe jutott, ahol Roger Federer állította meg. Februárban döntőt játszott a rotterdami tornán, ahol szintén Roger Federer állta útját, de a következő héten Marseille-ben tornagyőztes lett. Az Estoril Open salakos tenisztornán megvédte címét, és a Roland Garros negyeddöntőjében ismét Roger Federerrel találkozott, ahol 6-3, 7-6, 2-6, 0-6, 3-6 arányban vereséget szenvedett.

Rekordjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Del Potro az első teniszező, aki egy Grand Slam-tornán le tudta győzni Rafael Nadalt és Roger Federert is (2009-es US Open elődöntő és döntő)
  • Ő a második argentin teniszező, aki meg tudta nyerni a US Opent (ez korábban csak Guillermo Vilasnak sikerült 1972-ben)
  • A világranglista első 200, első 100, első 50 és első 10 helyezettje között is volt legfiatalabb teniszező egy adott év végén (2005-ben, 2006-ban, 2007-ben, illetve 2008-ban)
  • Ő a második olyan teniszező, aki Grand Slam-döntőben le tudta győzni Roger Federert (ezt korábban csak Rafael Nadal tudta megtenni)

Felszerelés és ütő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszerelés
Év Márka
2003- Logo NIKE.svg
USA Nike
Ütő
Év Márka
2004- Wilson-sports logo.png
USA Wilson

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éves statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
Nyert-vesztett meccsek 0-1 23-12 33-27 49-17 54-16 3-3 48-18 65-17 51-16 4-0*
Világranglista-helyezés 158 92 44 9 5 258 11 7 5 = 5*
Pénzdíjazás (dollár) 38 348[1] 169 815[2] 393 660[3] 1 322 497[4] 4 753 087[5] 95 273[6] 1 047 196[7] 3 031 003[8] 4 290 510 82 040*


*Feldolgozva az adatok lezárásának napjáig, 2014. január 13-ig.

Grand Slam-tornák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseny 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 Nyert-vesztett
Ausztrál Open n.i. 2k 2k 1/4D 4k 2k 1/4D 3k 2k 17–8
Roland Garros 1k 1k 2k 1/2D n.i. 3k 1/4D n.i. 12–6
Wimbledon n.i. 2k 2k 2k n.i. 4k 4k 1/2D 14–6
US Open 1k 3k 1/4D GY n.i. 3k n.i. 1k 20–6
Nyert-vesztett meccsek 0–2 4–4 7–4 17–3 3–1 8–4 15-4 8–3 1–1 63–26

1k: 1. körben kiesett, 2k: 2. körben kiesett, 3k: 3. körben kiesett, 4k: 4. körben kiesett, 1/4D: negyeddöntős, 1/2D: elődöntős, D: döntős, GY: győztes, n.i.: nem indult

Döntői Grand Slam-tornákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győzelmek (1)

Év Verseny Ellenfél Eredmény
2009 US Open Roger Federer (svájci) 3-6, 7-6(5), 4-6, 7-6(4), 6-2

Győzelmei ATP-tornákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torna típusa
Grand Slam-torna
ATP World Tour Masters 1000
ATP World Tour 500 Series
ATP World Tour 250 Series
Tennis Masters Cup

Egyéni (18)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1 2008. július 13. Németország Mercedes Cup, Stuttgart Salak Franciaország Richard Gasquet 6-4, 7-5
2 2008. július 20. Ausztria Austrian Open, Kitzbühel Salak Ausztria Jürgen Melzer 6-2, 6-1
3 2008. augusztus 4. USA Farmers Classic, Los Angeles Kemény USA Andy Roddick 6-1, 7-6
4 2008. augusztus 17. USA Legg Mason Tennis Classic, Washington, D.C. Kemény Szerbia Viktor Troicki 6-3, 6-3
5 2009. január 17. Új-Zéland Heineken Cup, Auckland Kemény USA Sam Querrey 6-4, 6-4
6 2009. augusztus 8. USA Legg Mason Tennis Classic, Washington, D.C. Kemény USA Andy Roddick 3-6, 7-5, 7-6(6)
7 2009. szeptember 14. USA US Open, New York Kemény Svájc Roger Federer 3-6, 7-6, 4-6, 7-6, 6-2
8 2011. február 21. USA Delray Beach, Florida Kemény Szerbia Janko Tipsarevic 6-4, 6-4
9 2011. április 25. Portugália Estoril Open, Portugália Salak Spanyolország Fernando Verdasco 6-2, 6-2
10 2012. február 20. Franciaország Open 13, Marseille Kemény Franciaország Michael Llodra 6-4, 6-4
11 2012. április 30. Portugália Estoril Open, Portugália Salak Franciaország Richard Gasquet 6-4, 6-2
12 2012. október 21. Ausztria Erste Bank Open, Bécs Kemény szlovén Grega Zemlja 7–5, 6–3
13 2012. október 28. Svájc Swiss Indoors, Bázel Kemény Svájc Roger Federer 6–4, 6–7(5), 7–6(3)
14 2013. február 17. holland ABN AMRO World Tennis Tournament, Rotterdam Kemény francia Julien Benneteau 7–6(2), 6–3
15 2013. augusztus 4. USA Citi Open, Washington, D.C. Kemény USA John Isner 3–6, 6–1, 6–2
16 2013. október 6. Japán Rakuten Japan Open Tennis Championships, Tokió Kemény Kanada Milos Raonic 7–6(5), 7–5
17 2013. október 27. Svájc Swiss Indoors, Bázel Kemény Svájc Roger Federer 7–6(3), 2–6, 6–4
18 2014. január 12. ausztrál Apia International, Sydney Kemény ausztrál Bernard Tomic 6–3, 6–1

Döntői ATP-tornákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1 2008. szeptember 29. Japán Rakuten Japan Open Tennis Championships, Tokió Kemény Csehország Tomáš Berdych 1–6, 4–6
2 2009. augusztus 10. Kanada Canada Masters, Montréal Kemény Egyesült Királyság Andy Murray 7–6, 6–7, 1–6
3 2009. november 22. Egyesült Királyság Barclays ATP World Tour Finals, London Kemény Oroszország Nyikolaj Davigyenko 3–6, 4–6
4 2011. október 24. Ausztria Erste Bank Open, Bécs Kemény Franciaország Jo-Wilfried Tsonga 7–6, 3–6, 4–6
5 2012. február 13. Hollandia ABN AMRO World Tennis Tournament, Rotterdam Kemény Svájc Roger Federer 1–6, 4–6
6 2013. március 17. USA Indian Wells Masters, Indian Wells Kemény Spanyolország Rafael Nadal 6–4, 3–6, 4–6
7 2013. november 9. Kína Shanghai Masters, Sanghaj Kemény Szerb Novak Djokovic 1–6, 6–3, 6–7(3)

Páros (1)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Torna Borítás Partner Ellenfelek a döntőben Eredmény a döntőben
1 2007. július 23. USA Atlanta Tennis Championships, Indianapolis Kemény USA Travis Parrott Oroszország Tejmuraz Gabasvili / Horvátország Ivo Karlović 3–6, 6–2, 10–6

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ATP Prize Money for 12/19/05 (TXT). (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  2. ATP Prize Money for 12/18/2006 (TXT). (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  3. ATP Prize Money for 12/24/2007 (TXT). (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  4. ATP Prize Money for 12/29/2008 (TXT). (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  5. ATP Prize Money for 12/28/2009 (TXT). (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  6. ATP Prize Money for 12/27/2010 (TXT). (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  7. ATP Prize Money for 12/31/2011 (TXT). (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  8. ATP Prize Money for 12/24/2012 (TXT). (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Martín del Potro témájú médiaállományokat.