Vikunya
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Státusz | ||||||||||||||||||||||
| ••••••• Nem veszélyeztetett ••••••• | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Vicugna vicugna Molina, 1782
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimedia Commons tartalmaz Vikunya témájú médiaállományokat. |
A vikunya (Vicugna vicugna) a tevefélék (Camelidae) közé tartozó faj, a két vadon élő dél-amerikai tevefaj egyike.
A guanakó közeli rokona, annál azonban jóval kisebb termetű. Dél-Amerika hegyvidékeinek fontos háziállata, a kitűnő gyapjat adó alpaka egyesek szerint a vikunya háziasított formája. Más vélemények szerint a lámához hasonlóan az alpaka is a guanakó leszármazottja, de az is lehetséges, hogy az alpaka fajkeverék. Mind a négy dél-amerikai teveféle keresztezhető egymással.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
Ezekben az országokban őshonos: Argentína; Bolívia; Chile; Peru, valamint betelepítve Ecuadorban. Az összlétszám növekvőben van a védett területeken, becslések szerint összességében 350 000 egyed élhet ezekben az országokban. Legnagyobb állománya Peruban van, a teljes állomány fele itt él.
[szerkesztés] Megjelenése
Vállmagassága kb. 90 cm, súlya 50 kg körüli. A tevefélék közül a legkisebb. A zergékre emlékeztető biztonsággal mozog a sziklákon. Látása és hallása éles, szaglása kevésbé.
Feltűnően hosszú, finom, csillogó szőrrel rendelkezik, melynek színe változó a halvány fahéjtól a sápadt fehérig. Hosszú gyapja lágyékáról és nyakáról ered. Évente 85 és 550 gramm közötti gyapjúmennyiséget lehet lenyírni a háziasított egyedekről.
A gyapjúfonal erős és rugalmas, többnyire természetes színében használják, mivel a kémiai szerekre érzékeny. A fonalból drága kabátot, ruhát, vállkendőt készítenek. A vastag, selymes gyapjú, amit a történelmi időkben csak az inka nemesség viselhetett, kiváló hőszigetelést biztosít a hőmérséklet ingadozásaival szemben, amivel az állat a természetes környezetében, az Andok 3600-4800 m magas hegyeinek félszáraz legelőin találkozott.
[szerkesztés] Viselkedése
Füvet legel, pihenés közben kérődzik. A nőstények kis csoportokban vándorolnak, amit egyetlen hím vezet, aki az őrködés feladatát látja el, valamint védi a területet a betolakodó más hímekkel szemben. Területük határait közösen lerakott trágyával jelzik.
A hím veszély esetén magas, fütyülésszerű hangot ad ki, ezzel riasztja a többieket. Gyakran és hangosan köp, mint más tevefélék is.
[szerkesztés] Szaporodása
11 hónapos vemhesség után egyetlen utód születik, aki az anya közelében marad legalább 10 hónapos koráig. Az egyed várható élettartama 15-20 év.
[szerkesztés] A faj története
A vikunyákat több száz éven keresztül vadászták, ami az egyedszám csökkenéséhez vezetett. Az inkák összeterelték az állatokat, melyeknek gyapját lenyírták, majd szabadon engedték őket. Egy részüket megölték a húsuk miatt. A spanyol hódítás alatt a vadászat intenzívebbé vált, ezért az állomány száma rohamosan csökkent. Bár a 19. században már olyan törvényt hoztak, ami védelmet biztosított az állatoknak, az orvvadászat folytatódott, ezért az egyedszám tovább csökkent. Az inka időbeli kb. 1 milliós állomány az 1960-as évek végére már csak 10 000 körüli volt. A későbbi vadvédelmi erőfeszítések eredményeként létszámuk növekedni kezdett, mely a 20. század végére elérte a 80 000-es számot.
Létszámuk a 21. században 350 000 körülire tehető, amit elsősorban a vadrezervátumokban élő egyedek tesznek ki.
[szerkesztés] Forrás
- Móra Ferenc könyvkiadó: Búvár zsebkönyvek: Egyszervolt állatok XXI. tábla, 44.oldal
- "vicuña." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
