Guanakó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guanakó
Guanakó a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Tevealakúak (Tylopoda)
Öregcsalád: Cameloidea
Család: Tevefélék (Camelidae)
Alcsalád: Camelinae
Nemzetség: Lamini
Nem: Lama
G. Cuvier, 1800
Faj: L. guanicoe
Tudományos név
Lama guanicoe
(Statius Müller, 1776)
Szinonimák
  • Lama glama guanicoe Müller, 1776
  • Lama glama fera Gray, 1843
  • Lama glama guanaco (Perry, 1811)
  • Lama glama guanacos (Schinz, 1845)
  • Lama glama guanacus Gray, 1852
  • Lama glama huanaca (C. H. Smith, 1827)
  • Lama glama huanacha Elliot, 1907
  • Lama glama huanachus Thomas, 1891
  • Lama glama huanacos Sclater, 1891
  • Lama glama huanacus (Molina, 1782)
  • Lama glama llama (Waterhouse, 1839)
  • Lama glama molinaei Boitard, 1845
  • Lama glama voglii Krumbiegel, 1944
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Guanakó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Guanakó témájú médiaállományokat és Guanakó témájú kategóriát.

A guanakó (Lama guanicoe) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tevefélék (Camelidae) családjába tartozó faj.

Főleg vadon élnek: a spanyol hódítások után húsáért és bőréért vadászták, csaknem kiirtották. Manapság főleg rezervátumokban található meg.

Előfordulása[szerkesztés]

A guanakó elterjedési területe: Argentína, Peru, Bolívia, Chile, Ecuador és Kolumbia. Főként az Andok lankáin fordul elő, bár élőhelyének minősége és elhelyezkedése is különböző. A száraz, hegyi régiókban lehet vele leginkább találkozni. Chilében és Argentínában a patagóniai területeken gyakori, de nagy populációi élnek a Torres del Paine Nemzeti Parkban, és az Isla Grande de Tierra del Fuego Nemzeti Parkban is. Az itteni populációk a legerősebbek, mert nem kell osztozniuk a legelőn a háziállatokkal. Az indiánok guanakókat is nevelnek, hogy ezzel is segítsék a faj fennmaradását. 2011-ben létszámukat 400 000-600 000-re becsülték.[1] Az Amerikai Egyesült Államokban 300 guanakó él állatkertben, és 200 regisztrált egyed magáncsordában.[2] A guanakó a háziasított láma vad alakja.

Fellelhető az Atacama-sivatagban is, ahol egyes helyeken már több mint 50 éve nem esett eső. Túlélését a partvonal teszi lehetővé, ahol a hűvös tenger a meleg szárazfölddel érintkezik, melynek következtében a levegő lehűl, és köd képződik. Ez a köd elterül a sivatag fölött, így a kaktuszok képesek felvenni a vizet a levegőből. A guanakók a kaktusz elfogyasztásával a vízhez is hozzájutnak.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Lama guanicoe cacsilensis Lönnberg, 1913
  • Lama guanicoe guanicoe (Statius Müller, 1776)
  • Lama guanicoe huacanus
  • Lama guanicoe voglii (Krumbiegel, 1944)

Megjelenése[szerkesztés]

A guanakó hossza 150-200 centiméter, farokhossza 22-25 centiméter, marmagassága 90-125 centiméter és testtömege 80-120 kilogramm. A finom, rövid alsó szőrzet felett levő vastag fedőszőr mélyen gyökerezik a vastag, erős bőrben, színe erős vörösesbarna. Feje keskeny; szeme nagy, feltűnő; szemhéján hosszú szempillasor van. Nyaka hosszú, vékony és egyenes. Farka viszonylag rövid, kerek és vastag, alsó része szőrtelen. Lábujja alatt keskeny, de vastag, rugalmas párnázat (sarokvánkos) található. Gyomra a többi teveféléhez hasonlóan több kamrás, ami segíti megemészteni a növényi táplálékot.

Nyakát vastag bőr védi a harapás ellen. Ez a jellegzetessége megmaradt háziasított rokonainál, a lámánál és az alpakánál is, valamint a szintén vad rokon vikunya (Vicugna vicugna) nyakbőre is vastag. Bolívia lakói cipőt készítenek ebből a bőrből. 2013-ban a chilei kormány évi 15 ezer guanakó levadászását hagyta jóvá.

Akár 5000 méteres magasságban is megtalálható. A lámafélék közül ez a faj jut a legmagasabbra. Ahhoz, hogy megélhessen ebben a magasságban, vére bővelkedik vörös vértestekben. Egy teáskanálnyi guanakó vérben 68 millió vörös vértest található, ami négyszer annyi, mint az emberi vérben.[4]

Életmódja[szerkesztés]

Az állat társas, csordákban él, nappal aktív igazán, délután indul táplálékkeresésre, amely kizárólag növényekből áll. A guanakó egyedülálló abban, hogy képes az összes tápanyagot és a vizet is a sivatagi kaktuszfélékből (Cactaceae) felvenni.[5][nincs a forrásban] A kérődzőkhöz (Ruminantia) hasonlóan az alapos rágás nélkül lenyelt táplálékot visszaöklendezve újra megrágja, habár a teveféléknek nem sok közük van a kérődzőkhöz, ezt az előbéli mirigy jelenléte jelzi.

A manátuszok, a tapír és a jaguár mellett a legnagyobb vadon élő emlős Dél-Amerikában. Ha veszélyben érzi magát, akkor gyakran köp.[6]

Kis csoportokban járja az Andok hatalmas hegységeit. Akár 56 km/órával is képes szaladni a sziklás vidéken.[7] Kiválóan úszik. A csoportokat vagy egy hím és háreme alkotja, vagy kizárólag hímekből áll. A fiatal hímek három-négy évig élnek csordában. A nőstények csapata kicsi, ritkán haladja meg a 10-es egyedszámot, míg a hím csordák akár 50 fősek is lehetnek. A pár nélküli hímek állandóan harcolnak egymással, amivel a későbbi háremszerző harcokra készülnek fel. Először vagy területet foglalnak, vagy megküzdenek egy vezérhímmel a hatalomátvételért. Az öreg, elűzött hímek általában magányosan élnek. A fiatal hímek együtt kóborolnak és saját hárem kialakítására törekszenek. Ha veszélyben érzik magukat, akkor magas hangú mekegéssel figyelmeztetik a csapatot. A guanakók komoly ellensége a jaguár (Panthera onca), az andoki puma (Puma concolor araucanus), és a kondorkeselyű (Vultur gryphus), ez utóbbi főleg a borjakat veszélyezteti. A beteg és a fiatal egyedeket a culpeo pamparóka (Lycalopex culpaeus) is elejtheti. A guanakó a hatékonyabb védekezés érdekében kihasználja a nanduval (Rhea americana) közös életterét, a futómadár ugyanis nagyobb távolságból képes észlelni a veszélyeket és figyelmeztető viselkedése a guanakó csorda számára is hasznos.

Szaporodása[szerkesztés]

A guanakó ivarérettségét 1-2 éves korában éri el. A párzási időszak augusztus-szeptember között van, amikor a csődörök megküzdenek a kancákért, s párbajra hívják ki a vezért. Harcmodoruk elég érdekes: rúgnak és harapnak, sőt gyakran gyomornedvvel köpik le az ellenfelüket. A vemhesség 345-360 napig tart, ennek végén egy,[8] ritkábban két utód jön a világra. A kicsi a születése után rögtön feláll, két óra elteltével már ugrándozik, s elég erős ahhoz, hogy a csapattal tartson. A fiatal állat (csikó) 11-15 hónapig a csordában marad, majd más csordához csatlakozik. 15-20 évig élhet, fogságban akár 30 évig is.

Rokon fajok[szerkesztés]

Vadon élő rokona a vikunya, míg háziasított rokonai a láma és az alpaka. Mindezek a fajok keresztezhetők; a hibridek termékenyek. Ugyan nem zárhatók ki a keresztezések, de a vikunyát nem tekintik az alpaka törzsfajának.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint az i. e. 3. században háziasították. Háziasított egyedei lettek a láma ősei. Az újabb DNS-vizsgálatok szerint a alpaka azonban inkább a vikunyától származik.[9]

Gyapja[szerkesztés]

A guanakó alsó szőrét kedvelik puha tapintása és melege miatt. A vikunya után a második legjobbnak tartják, és luxuscikkek készítésére használják. Prémjével gyakran helyettesítik a vörös róka prémjét, mivel nehéz a kettő között különbséget tenni. Háziasított rokonához, a lámához hasonlóan kétféle szőre van: a durva fedőszőrzet és a puha alsó szőrzet. Ennek szálai 16-18 µ átmérőjűek, és vetekszenek a legjobb kasmírral.[10]

Állatkertekben[szerkesztés]

Magyarországon a Miskolci Állatkertben, a Veszprémi Állatkertben és a Szegedi Vadasparkban tartanak guanakókat.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. C. Michael Hogan. 2008. 'Guanaco: Lama guanicoe, GlobalTwitcher.com, ed. N. Strömberg. [2011. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 15.)
  2. [1] Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. „Deserts”. Produced by Huw Cordey. Planet Earth. BBC. BBC One. 2006. április 2.
  4. Visit Englands Finest Safari Park & Zoo near Liverpool & Manchester. Knowsleysafariexperience.co.uk. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
  5. "Information Resources on the South American Camelids: llamas, alpacas, guanacos, and vicunas 1967-2003". [2014. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 15.)
  6. National Geographic. [2010. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  7. Discovery Animal Guides - Guanacos
  8. Guanaco: Lama guanicoe. World Association of Zoos and Aquariums. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  9. Genetic analysis reveals the wild ancestors of the llama and the alpaca
  10. Beula Williams: Llama Fiber. International Llama Association, 2007. április 17. [2018. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guanaco című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guanako című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.