Chilei villásszarvas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Chilei villásszarvas
Chilei villásszarvas a természetes élőhelyén
Chilei villásszarvas a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Nem: Hippocamelus
Faj: H. bisulcus
Tudományos név
Hippocamelus bisulcus
Molina, 1782
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Chilei villásszarvas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei villásszarvas témájú kategóriát.

A chilei villásszarvas (Hippocamelus bisulcus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó faj. Az andoki kondorral együtt Chile címerállata.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meredek sziklafalakon jól érzi magát

A chilei villásszarvas Chile és Argentína hegységeinek az őslakos szarvasféléje. Az állat az Andok magasabb hegyeit és hűvös völgyeit választotta élőhelyül. A tudósok próbálják tanulmányozni ezt a ritka állatot, de a chilei vilásszarvasoknak a kis létszáma igen aggasztja őket.

Az állat számos elérhetetlen vagy alig elérhető élőhelyen él. A havasalji cserjésektől a meredek sziklafalakig. A magashegyi erdőket és erdőszéleket kedveli.[2] A fjordokban tett megfigyelésekből, megtudták, hogy a felnőtt bikák és a fiatal állatok a havasalji legelőkön, míg a suták és borjaik kizárólag a sziklafalakon élnek. Az állat fő tápláléka az óriáslapu-virágúak (Gunnerales) rendjébe tartozó növények.[3]

Habár korábban Dél-Amerika délnyugati részén széles körben el volt terjedve, manapság veszélyeztetett állat. 2005-ben, Argentínában már csak 350-600 chilei villásszarvas élt, ezek is kis csordákban.[4] Az argentin nemzeti hivatalokat megkritizálták amiért a chilei villásszarvasok állapotát elfogadhatónak nyilvánították; annak ellenére, hogy a tudósok bebizonyították, hogy ezeknek a száma erősen vissza csökkent. A kutatók további élőhely tanulmányozásokat és védelmi központokat szeretnének végrehajtani, illetve létesíteni.[4]

A chilei villásszarvast a gazdasági tevékenységek és az inváziós fajok is veszélyeztetik. Az argentínai Nahuel Huapi Nemzeti Parkban tett megfigyelés során, rájöttek, hogy az állat legalább 32 különféle növénnyel táplálkozik, köztük a Nothofagus pumilioval is, amelyet a betelepített gímszarvas is igen kedvel. Így a gímszarvas eleszi a chilei villásszarvastól a táplálékot.[5] Az argentínai állományok azért is veszélyeztetettek, mivel a szaporulatuk igen kicsi, és az elhalálozás pedig igen nagy. Argentínában a chilei villásszarvasnak a legfőbb ellensége a puma.[6]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat jól alkalmazkodott a sziklás élőhelyéhez, ezt tömzsi, rövid lábai is mutatják. Bundája barna vagy szürkésbarna, a test alsó része és torka fehér. A hidegtől és nedvességtől hosszú és göndör szőre védi meg. A legnagyobb suták súlya 70-80 kilogramm és marmagassága 80 centiméter. A legnagyobb bikák súlya 90 kilogramm és marmagassága 90 centiméter.[2] Nem mindegyik állat éri el ezeket a méreteket.[7] Az újszülőtt borjak nemüktől függetlenül egyforma méretűek és súlyuak, és nincs rajtuk petty.[2]

A nemi kétalakúság a felnőttek között szembetűnő. Csak a bikáknak van agancsa, amelyet minden évben a tél végén elhullatnak. A bikák homlokán fekete „álarc” van, ez elnyújtott szív alakú és körbefog egy barna részt.[2] Eltérően más szarvasféléktől a chilei vilásszarvasok vegyes csordákban is megtalálhatók, vagyis mindkét nem együtt élhet, sőt minél nagyobb a csorda, annál többet tart az együtt lét. A völgyekben nagyobb csordák élnek, mint a sziklákon, ami arra hagy következtetni, hogy a nyílt terepen valószínűbb, hogy egy ragadozó megtámadja őket (több szem, többet lát).[8]

Rokon faj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A chilei villásszarvas legközelebbi rokona és a Hippocamelus emlősnem másik faja, a perui villásszarvas (Hippocamelus antisensis).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Descubre Chile (Spanish nyelven). red chilena.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
  2. ^ a b c d Van Widen, Jasper. Diet and habitat of the huemul (Hippocamelus bisulcus) in Bernardo O’ Higgins National Park, Chile (2006). THESIS, Department of Science, Technology and Society, University of Utrecht. (PDF) Elérés: 2007. június 7.
  3. Frid, A. (1994.). „Observations on habitat use and social organization of a huemul Hippocamelus bisulcus coastal population in Chile”. Biological Conservation 67 (1), 13–19. o. DOI:10.1016/0006-3207(94)90003-5. Hozzáférés ideje: 2007. június 7.  
  4. ^ a b Flueck, W.T., J. M. Smith-Flueck (2005. June). „Predicaments of endangered huemul deer, Hippocamelus bisulcus, in Argentina: a review”. European Journal of Wildlife Research 52 (2), 69–80. o. DOI:10.1007/s10344-005-0020-4. Hozzáférés ideje: 2007. június 6.  
  5. Gladys, Galende, Ramilo, Eduardo; Beati, Alejandro (2005. April). „Diet of Huemul deer ( Hippocamelus bisulcus ) in Nahuel Huapi National Park, Argentina”. Studies on Neotropical Fauna and Environment 40 (1), 1–5. o. DOI:10.1080/01650520400000822. Hozzáférés ideje: 2007. június 7.  
  6. Smith-Flueck, Jo Anne M., W. T. Flueck (2001. September). „Natural mortality patterns in a population of southern argentina huemul(Hippocamelus bisulcus), an endangered andean cervid”. Zeitschrift für Jagdwissenschaft 47 (3), 178–188. o. DOI:10.1007/BF02241548. Hozzáférés ideje: 2007. június 7.  
  7. Walker, Mark: South Andean Deer Hippocamelus bisulcus'. World Deer. Biology Department, Siegen University, 2005. (Hozzáférés: 2007. június 7.)
  8. Frid, Alejandro (1999.). „Huemul (Hippocamelus bisulcus) sociality at a periglacial site: sexual aggregation and habitat effects on group size”. Canadian Journal of Zoology 77 (7), 1083–1091. o. DOI:10.1139/cjz-77-7-1083. Hozzáférés ideje: 2007. június 6.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]