Munkáspárt (Málta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Partit Laburista
(Munkáspárt)
Adatok
Elnök Dr. Stefan Zrinzo Azzopardi
Elnökhelyettes Louis Gatt
Frakcióvezető Joe Mizzi
Országos Választmány elnöke Joseph Muscat (miniszterelnök)
Szóvivő Mark Farruġia

Alapítva 1920. október 15.
Székház Mile End Street, Blata l-Bajda, Ħamrun
Pártújság Malta Star
ONE TV & Radio

Ideológia Szociáldemokrácia
Politikai elhelyezkedés Balközép
Parlamenti jelenlét 1921-től
EP-frakció Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színei Vörös

Málta politikai élete
Weboldala

A Munkáspárt, máltai nevén Partit Laburista (angolul Labour Party) Málta két nagy pártjának egyike. 1920. október 15-én alapították. Neve 2008-ig Máltai Munkáspárt volt. Elnöke Stefan Zrinzo Azzopardi, központja a ħamruni Mill End Streeten áll. Kormányon volt 1922 és 1927 között (az Alkotmányos Párttal koalícióban), 1947-1950, 1955-1958, 1971-1987 és 1996-1998. 15 ellenzékben töltött év után a 2013-as választásokon sikerült újra kormányra kerülnie. Az Európai Parlamentben 3 képviselője van a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt tagsága hagyományosan reform- és angolpárti körökben szerveződött. 1920. októberében alapították, ám az alakuló ülésre csak 1921 tavaszán került sor. Ugyanebben az évben elindult az első választásokon, és 23%-os eredményével 7 képviselőt delegálhatott a törvényhozásba. 1922-ben a Máltai Politikai Unióval (Unione Politica Maltese) koalícióra lépett. 1927-ben az Alkotmányos Párttal kötött koalíciót, a választásokon 14%-os eredményt ért el. 1928-ben Paul Boffa orvos lett a párt vezetője. Az alkotmány 1936-os felfüggesztéséig ellenzékben volt.

1947-ben Boffa vezetésével a szavazatok 60%-át sikerült megszerezni, így első ízben alakulhatott kizárólag munkáspárti kormány. 1949-ben nézeteltérések támadtak Boffa, és egyik minisztere, Duminku Mintoff között, a miniszterelnök végül kilépett a pártból, és megalapította a Máltai Munkások Pártját (Malta Workers' Party). A következő évben a meggyengült párt elvesztette a választásokat, és öt évre az ekkor már egyedüli ellenfélnek számító Nemzeti Párt került hatalomra. 1955-ben a Munkáspárt 56%-os eredményével ismét megnyerte a választásokat. Dom Mintoff került a miniszterelnöki székbe, és azonnal tárgyalásokat kezdett az integrációról Nagy-Britanniával. Ezt azonban sokan ellenezték úgy Máltán, mint Angliában, és a tárgyalások megakadása után a britek visszavonták az alkotmányt. Mintoff ezekben az években összetűzésbe került a katolikus egyházzal, ezért az egyház nyíltan a Nemzeti Pártot támogatta. 1962-ben a Munkáspárt csupán a szavazatok 23%-át szerezte meg.

Mintoff visszakozása, és kilenc ellenzékben töltött év után 1971-ben a Munkáspárt került kormányra, és nagyarányú szociális reformokat indított el. A függetlenség kikiáltása (1974) után pedig különös külpolitikába kezdtek: az európai államokkal fenntartott jó kapcsolatok mellett kommunista és arab országokkal is igyekeztek jó viszonyt kialakítani. 1979-ben lejárt a Royal Navy szerződése a máltai bázisokon, Mintoff pedig elérte, hogy a brit hadsereg kivonuljon Máltáról. 1981-ben a Munkáspárt sorozatban a harmadik választást is megnyerte, ám úgy, hogy a vesztes Nemzeti Párt több szavazatot kapott. Ezután úgy alakították át a választási rendszert, hogy a legtöbb szavazatot kapott párt ne kerülhessen ki vesztesen. 1984-ben a Munkáspárt elnökévé Karmenu Mifsud Bonniċit választották az idős Mintoff helyett.


1987-ben végül a Nemzeti Párt nyerte a választásokat, ezzel a párt ismét hosszú időre ellenzékbe kényszerült. 1992-ben 46%-os eredménnyel sem tudtak kormányt alakítani. A párt új vezetője Alfred Sant lett. 1995-ben készült el a párt adományokból épített új székháza Ħamrunban. 1996-ban mindössze 0,7%-kal, 7000 szavazattal sikerült megnyerniük a választásokat, a miniszterelnök Alfred Sant lett. Két évvel később azonban Dom Mintoff az ellenzékkel szavazott, ezzel megszűnt a Munkáspárt többsége, a bizalmatlansági szavazás után kiírt választásokat pedig a Nemzeti Párt nyerte meg. A Munkáspárt azóta ellenzékben van.

2004-ben a párt megnyerte az ország első Európai Parlamenti választását, az öt máltai képviselőből három munkáspárti lett. Következő évben a helyi tanácsi választásokon is győzött 53%-kal, ám úgy, hogy két településen a kormánypárt nem indított jelöltet. 2006-ban a párt új politikai irány kidolgozásába kezdett, és a 2008-as választások után Alfred Sant is lemondott a párt elnökségéről. A párt új vezetője Joseph Muscat lett, és még ezen év őszén elfogadták a párt új alapszabályát is. A párt hivatalos neve Munkáspárt (Labour Party) lett - bár máltai neve korábban is egyszerűen Partit Laburista volt. 2009-ben a kormány egy munkáspárti politikust, Ġorġ Abelát választotta köztársasági elnökké. 2010-ben a párt elnöke Stefan Zrinzo Azzopardi lett, az ellenzék vezetője továbbra is Muscat maradt. Októberben a párt új emblémát készíttetett.[1] A 2013 márciusában megtartott választásokon a pártnak sikerült győznie, így Muscat kormányt alakíthatott, sőt az önkormányzati választásokon is sikeresen szerepeltek, meghódították például a korábban mindig nemzeti párti Birkirkarát.[2]

Vezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt elnökei:

  • Paul Boffa (1928-1949)
  • Dom Mintoff (1949-1959)
  • Anton Buttiġieġ (1959-1961)
  • Dom Mintoff? (1961-1984)
  • Karmenu Mifsud Bonniċi (1984-1992)
  • Alfred Sant (1992-2008)
  • Joseph Muscat (2008-2010)
  • Stefan Zrinzo Azzopardi (2010-)

Munkáspárti köztársasági elnökök:

Munkáspárti miniszterelnökök:

  • Paul Boffa (1947-1949)
  • Dom Mintoff (1955-1958, 1971-1984)
  • Karmenu Mifsud Bonniċi (1984-1987)
  • Alfred Sant (1996-1998)
  • Joseph Muscat (2013-)

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Munkáspárthoz kötődnek a Malta Star (angol nyelven) és Kull Ħadd (máltai nyelven) című lapok és a ONE TV & Radio (angol nyelven) adó.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Labour Party selects its new emblem”, Times of Malta, 2010. október 23. (Hozzáférés ideje: 2010. október 23.) (angol nyelvű) 
  2. Labour wins Birkirkara”, Times of Malta, 2013. március 17. (angol nyelvű) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Partit Laburista (máltai nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  • Stefan Zrinzo Azzopardi's blog (máltai nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  • Blouet, Brian. The story of Malta, 3. kiadás (angol nyelven), Malta: Progress Press Co. (1981)