Anton Buttiġieġ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Buttiġieġ
Dr. Anton Buttigieg.jpg
Málta 2. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1976. december 27.1981. december 26.
Előd Sir Anthony Mamo
Utód Albert Hyzler (ügyvivő elnök)
Agatha Barbara

Született 1912. február 19.
Qala
Elhunyt 1983. május 5. (71 évesen)
Qala
Párt Máltai Munkáspárt

Házastársa Carmen Bezzina
Connie Scicluna
Margery Patterson
Foglalkozás újságíró, ügyvéd, politikus
Vallás római katolikus

Anton Buttiġieġ (1912. február 19. Qala1983. május 5.) máltai ügyvéd, politikus, újságíró és költő, 1976 és 1981 között Málta második köztársasági elnöke volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gozoi Qala községben született 1912-ben Salvatore Buttiġieġ és Concetta Falzon gyermekeként. A gozói szemináriumban, majd a St. Aloysius College-ben tanult, majd a Máltai Egyetemen szerzett bölcsész diplomát (1934) és jogi doktori fokozatot (1940). 1942 és 1944 között a rendőrségnél szolgált, mint felügyelő, majd ügyvédként kezdett dolgozni. Ebben az évben feleségül vette Carmen Bezzinát, akitől három gyermeke született, John, Rose és Emanuel. 1946 és 1948 között a Times of Malta jogi tudósítója és újságírója volt. 1952-ben belépett az Alkotmányos Pártba. Felesége halála után 1953-ban újra nősült, második felesége Connie Scicluna lett. Néhány év múlva azonban ő is meghalt. Politikai karrierje az 1955-ös választások idején indult, amikor a Máltai Munkáspárt jelöltje lett. Parlamenti helyét egészen 1976-os lemondásáig megőrizte. 1959-től két évig a Máltai Munkáspárt elnöke, majd alelnöke volt. 1959 és 1970 között a Voice of Malta szerkesztője volt. 1971-től öt évig miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter volt. 1975-ben elvette Margery Pattersont. 1976-ban lemondott hivatalairól, és decemberben Málta második köztársasági elnökévé választották. Egy cikluson keresztül töltötte be hivatalát. Két évvel nyugalomba vonulása után, 1983-ban halt meg.

Irodalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már tanulmányai idején a máltai nyelv és az irodalom felé fordult. Alapítótagja volt a Máltai Nyelvért Társaságnak (Society for Maltese Language), 1938-tól a Máltai Nyelv Akadémiájának (Academy for Maltese Language) tagja. Főként verseket írt, amelyekkel számos díjat nyert. Mély illetve humoros versei mellett több haiku- és tanka-kötete is megjelent.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mill-gallerija ta’ żgħożiti (Ifjúságom erkélyéről, 1949)
  • Fanali bil-lejl (Lámpások az éjben, 1949)
  • Fl-arena (Az arénában, 1970)
  • Ballati Maltin (Máltai balladák, 1973)
  • Il mare di Malta (Málta tengere; olasz gyűjtemény, 1974)
  • Il-għanja tas-sittin (A hatvan évet betöltött dala, 1975)
  • The lamplighter (A lámpagyújtó; angol gyűjtemény, később szlovénul és németül is megjelent, 1977)
  • Qabs el Mosbah (arab gyűjtemény, 1978)
  • Poeżiji migbura - L-ewwel volum (Az első két könyv egyetlen kötetben, 1978)

Humoros versek:

  • Ejjew nidħku ftit (Nevessünk egy kicsit, 1963)
  • Ejjew nidħku ftit ieħor (Nevessünk még egy kicsit, 1966)

Haikuk és tankák:

  • Il-muża bil-kimono (A Múzsa kimonóban; angolul és japánul is megjelent, 1968)

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A máltai kormányzat irodalmi díjának első helye (First Prize for Poetry, 1971)
  • Ġuże' Muscat Azzopardi irodalmi díj (1972)
  • A Reggio Calabria-i Circolo Culturale Rhegium Julii ezüst plakettje (1975)
  • International Prize of Mediterranean Culture for Poetry (A palermói Centro di Cultura Mediterranea díja, 1976)
  • Brindisi városának Kulturális, művészeti és irodalmi központjának első- és különdíja (First Prize and Special Diploma for Poetry, 1979)
  • A Malta Literary Award első helye Toni tal-Baħri (Toni, a tengerész fia) című önéletrajzi könyvéért (1979)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hivatalos életrajza (angol nyelven). Department of Information. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)
  • Anton Buttigieg (angol nyelven). AllMalta.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)