Palermo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Palermo
Palermo02 flickr.jpg
A palermói kikötő
Palermo címere
Palermo címere
Palermo zászlaja
Palermo zászlaja
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Szicília
Megye Palermo (PA)
Frazionék Acqua dei Corsari, Baida, Ciaculli, Croceverde, Santa Maria di Gesù, Villagrazia, Molara
Irányítószám 90100
Körzethívószám 091
Népesség
Teljes népesség 653 790 fő (2013. szept 30.)[1]
Népsűrűség 4154,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 14 m
Terület 158,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palermo (Olaszország)
Palermo
Palermo
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 06′, k. h. 13° 21′Koordináták: é. sz. 38° 06′, k. h. 13° 21′
Palermo weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palermo témájú médiaállományokat.

Palermo (szicíliai nyelven Palermu vagy Palemmu) Szicília régió és Palermo megye legnagyobb városa és közigazgatási székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palermo, Sicily.png
Palermo map.PNG

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első emberi települések nyomai Palermo vidékén az őskorból származnak. Ezek egyben Szicília történetének legrégebbi emlékei is. Az Addaura-barlangokban (a Monte Pellegrino oldalába) talált őskori rajzokat 1953-ban fedezte fel Bovio Marconi régész. A rajzok zoomorf alakzatokat valamint táncoló figurákat ábrázolnak, valószínűleg áldozatot bemutató sámánokat. A barlangokban mezolitikumi, sőt paleolitikumi leleteket (csontmaradványok, eszközök) is találtak.

Föníciaiak és görögök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I.e. 734-ben türoszi (mai Libanon területén) kereskedők virágzó gyarmatot létesítettek a Conca d’Oro területén Zîz néven (jelentése virág). Fő kereskedelmi partnerei a sicelek voltak, akikkel azonban többször is háborúba keveredtek. A város egyike volt a Thuküdidész által megemlített három pun városnak (Soluntum és Mothia volt a másik kettő). Ebből az időszakból mindössze egy nekropolisz maradványai maradtak fenn.

A görögök az i.e. 8-7 században érkeztek Szicíliába és alapították meg gyarmataikat. Ellenőrzésül alá került a város is, amelyet Panormosznak nevezték el (jelentése nagy kikötő), köszönhetően annak, hogy a város két folyójának, a Kémoniának és a Papürethosznak a torkolata egy nagy természetes kikötőt alkotott. A városnak két része volt: Palaeopolisz (öreg város) valamint Neapolisz (új város). A lakosság elsősorban a Karthágóval folytatott kereskedelemből tartotta fenn magát.

Római fennhatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pun háborúk idején a karthágóiak és a rómaiak egyaránt szerették volna megszerezni. Végül i.e. 254-ban a római flotta megostromolta és elfoglalta a várost. A karthágóiak megpróbálták visszafoglalni, de ezt Quintus Caecilius Metellus római konzul sikeresen megakadályozta és ezzel megszilárdította a Római Birodalom fennhatóságát a városban. A karthágóiak utolsó sikertelen próbálkozása a város visszahódítására i.e. 247-ben volt. Panormus (ahogyan a rómaiak nevezték) praetura rangot kapott illetve saját pénzverési jogot. A római leletek közül említésre méltók a Piazza Vittorián feltárt paloták romjai értékes mozaikokkal valamint egy színház romjai. Sztrabón szerint Panormus látta el gabonával Rómát. Vespasianus uralkodása idején a város hanyatlásnak indult. 445-ben az észak-afrikai vandálok, királyuk Gaiseric vezetésével kifosztották. 535-ben Belisarius, abból a célból, hogy visszafoglalja a Nyugatrómai Birodalom elveszített területeit, megostromolta a kikötőt és elfoglalta a várost. A bizánci uralom 831-ig tartott, amikor az aglabidák elfoglalták Szicíliát és Palermót emírségük fővárosává tették.

Szicíliai Emirátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aglabidák uralma alatt Szicília és vele együtt Palermo is, ismét virágzásnak indult. Ennek az időszaknak a kiemelkedő építészeti emlékei a Kalsa nevű negyedben csoportosulnak, ugyanis az emírek saját városnegyedet építettek maguknak a régi város és a tengerpart közé. Egy speciális adó biztosította mind a keresztények, mind pedig a zsidók szabad letelepedését a városban, ez tovább erősítette a város kereskedelmi kötelékeit. A belső viszályok által meggyengített emirátusba 1061-ben hatoltak be a normannok, majd I. Roger vezetésével 1072-ben Palermót is elfoglalták ezzel végleg felszámolva az arabok jelenlétét a szigeten.

Normannok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A normannok első intézkedése a kereszténység visszaállítása volt hivatalos vallásként. Palermót a sziget fővárosának tették meg. 1130-ban II. Roger a városban megkoronáztatta magát Szicília királyának. Ekkor az arabok még mindig többséget alkottak a városban és a zsidó közösség is jelentős volt. A mecsetek nagy részét azonban hamarosan keresztény templomokká alakították át. Ennek a kornak a legszebb építészeti emlékei a Martorana-templom, valamint a palotagrófi kápolna, amely az arab, bizánci és normann építészet ötvözésének remeke.

Szicíliai Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Henrik német-római császár és az utolsó normann királyi sarj, Szicíliai Konstancia házassága révén a Szicíliai Királyság a Stauf-ház uralma alá került. A helyi nemesség azonban nem ismerte el az új uralkodót, akit csak 1194-ben koronáztak meg, miután leverte a felkelőket és elfoglalta Palermót. Fia, II. Frigyes Palermót tette meg a Német-római Birodalom fővárosává, ekkor lett a város a korabeli tudomány és művészet egyik európai központja. A császár 1250-ben halt meg és itt temették el a katedrálisban. Törvénytelen fia, Manfréd követte őt a trónon, előbb mint régens, majd király, aki folytatta apjának kulturális törekvéseit valamint adminisztratív és politikai reformjait. 1268-ben I. Anjou Károly, aki rokoni szálai révén szintén igényt formált a koronára legyőzte őt, és így a Szicíliai Királyság a francia dinasztia uralma alá került. Ekkor lett a királyság fővárosa Nápoly, ami Palermo számára súlyos csapás volt, és a város hanyatlásnak indult. I. Károly zsarnoki uralma ellen a sziget lakossága 1282-ben fellázadt (szicíliai vecsernye). Az Anjoukat kiűzték Szicíliából, helyükbe az Aragóniai-ház királyai léptek, ezáltal a Szicíliai Királyság kettészakadt. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre. Palermo ismét fővárossá vált.

Az Aragóniai-ház uralkodása idején Palermo életét a befolyásos nemesi családok (Ventimiglia, Alagona és Chiaramante) közötti viszályok jellemezték, akik a sziget nyugati részének ellenőrzését próbálták elérni. Ebben az időszakban épültek fel a pazar nemesi paloták (Palazzo Steri, Palazzo Sclafani). A város ismét virágzott a Genovával valamint a Spanyolországgal folytatott kereskedelemnek köszönhetően.

Szicíliában 1409-ig az Aragóniai-ház uralkodott. A Nápolyi Királyságot az Anjouk irányították 1443-ig, amikor is V. Aragóniai Alfonz elfoglalta a királyságot és egyesítette Szicíliával. Az újraegyesítés azonban rövid ideig tartott, hiszen még életében a nápolyi trónt fiára I. Ferdinándra hagyta, míg a palermóit testvérére, II. Aragóniai Jánosra. 1494 és 1503 között VIII. Károly és XII. Lajos francia királyok többször is megpróbálták meghódítani a Nápolyi Királyságot, miután az Anjou-ház jogutódjainak tekintették magukat. 1503-tól hivatalosan az Aragóniai-ház uralkodói ültek a trónon, majd 1516-tól a spanyol királyok, akik alkirályokon keresztül gyakorolták a hatalmat. Ennem az időszakban az inkvizíció következtében a város zsidó. Ez az időszak a magas adók miatt nehéz volt a város lakossága számára, ezt tetőzte, hogy a helyi nemesség egyre nagyobb befolyást nyert egyes területeken.

Bourbonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1707 és 1735 között a német-római császárok uralkodtak, az ő hatalmuknak Károly pármai herceg inváziója vetett véget. Őt koronázták meg VII. Bourbon Károlyként Nápoly és Szicília királyaként, később III. Károly néven spanyol király lett belőle. 1816-ban Szicília Királyságát és a Nápolyi Királyságot (mindkettő hivatalos megnevezése Szicíliai Királyság volt) a Két Szicília Királyságaként egyesítették, első uralkodója I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király lett, aki 1816-ig IV. Ferdinánd néven Nápoly és III. Ferdinánd néven Szicília királya volt. Az új kettős királyság 1861-ig állt fenn, amikor Giuseppe Garibaldi seregei elfoglalták és egyesítették az újonnan létrehozott Olasz Királysággal.

Amikor a franciák 1798-ban elfoglalták a Nápolyi Királyságot, I. Ferdinánd Palermóba menekült. A két királyságot I. Ferdinánd egyesítette hivatalosan 1816-ban, miután elűzte az osztrákok segítségével a trónról Napóleon sógorát, Joachim Murat-t, akit később elfogatott és főbe lövetett. A Bourbon-ház restaurációját erőszakos abszolutizmus követte, aminek következtében egyre mélyült az elégedetlenség. 1820-ben Guglielmo Pepe tábornok vezetésével felkelés robbant ki, amely a királyt arra kényszerítette, hogy hívja össze az országgyűlést. A szicíliai felkelőket azonban ez nem elégítette ki, ők külön parlamentet követeltek a nápolyi kormánytól. Florestano Pepe, az új katonai főparancsnok megígérte nekik sérelmeik orvoslását, de a nápolyi országgyűlés elvetette azokat. Ennek következtében a polgárháború újra kitört és mindaddig folyt, míg I. Ferdinánd a Szent Szövetség laibachi kongresszusától segítséget nem kért saját alattvalói ellen. Kérelmét meghallgatták és a bécsi kormány katonaságot küldött Ferdinánd megsegítésére, mely a felkelést mindkét királyságban rövid idő alatt elfojtotta. Ekkor I. Ferdinánd trónját osztrák seregek fedezete alatt visszafoglalta. Az ezt követő időben az alkotmánypártiak ellen nyilvános üldözést indított, hívek százait, politikai fogolyként börtönbe záratta.

A szicíliai zavargások zenitje 1848-ban volt, amikor január 12-én, Giuseppe La Masa vezetésével Palermo lakossága fellázadt, kikiáltották a parlament létrehozását valamint az alkotmányt. A Bourbon seregek azonban 1849 májusában visszafoglalták a várost és uralmuk alatt tartották 1860-ig. Giuseppe Garibaldi seregei 1860. május 27-én vonultak be a városba és jelentették be egyesülését az Olasz Királysághoz.

Az egyesülés után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesülés után Palermót választották Szicília adminisztratív székhelyévé. A város gazdasági életének fellendítésében nagy szerepe volt a Florio családnak, mely több vállalkozást is birtokolt. A 20. század elején a város túllépte a középkori városfalakat. Elsősorban északi irányban terjeszkedett, az új Via della Libertà sugárút mentén. Itt épültek fel a város legszebb szecessziós (Arte Nuova) stílusú villái. Ezek legtöbbjét Ernesto Basile tervezte. A legreprezentatívabb épület a Grand Hotel Villa Igeia valamint a Teatro Massimo mely 1897-ben nyitotta meg kapuit. A második világháború elején elkerülték a bombázások viszont 1943-ban, Szicília lerohanása során a város kikötőjét gyakorlatilag használhatatlanná bombázták a szövetségesek. A háborús károkat a mai napig nem heverte ki a város. 1947-ben, amikor Szicíliát autonóm régióvá kiáltották ki Olaszországon belül, a regionális parlament székhelye a palermói Palazzo dei Normanni lett. Az autonómiával járó pénzügyi forrásokat a város vezetése a szerteágazó korrupció, valamint a maffia erőteljes jelenléte miatt nem tudta megfelelő mértékben hasznosítani, ez is késleltette a város újjáépítését. A huszadik század második felében a város legégetőbb problémája a maffia (olaszul: mafia) jelenléte lett.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város rendkívül gazdag építészeti emlékekben, talán a világ egyik leggazdagabb városa e téren az európai normann építészet fő központja.

  • A palermói székesegyház egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá.
  • A San Giovanni degli Eremiti templom, épült 1132-ben
  • A Martorana templom (Santa Maria dell'Ammiragliato, épült 1143-ban)
  • San Cataldo templom (12. század)
  • Santa Maria della Gangia templom
  • San Giuseppe dei Teatini templom
  • Oratorio di San Lorenzo templom
  • Oratorio del Rosario templom
A Martorana templom belseje
  • Santa Teresa alla Kalsa templom (17. század vége)
  • Santa Maria dello Spasimo templom (1506)
  • Palazzo dei Normanni, egyike a legszebb itáliai palotáknak, valószínűleg arab erődre épült
  • Palazzo Abatellis (15. század) benne a városi képtárral.
  • Palazzo Zisa (1160)
  • Museo Archeologico Regionale, régészeti múzeum, az ország egyik leggazdagabb gyűjteményével, etruszk, karthágói, római és görög anyagokkal.
  • Teatro Massimo a nagyszínház, 1897-ben nyitotta kapuit.
  • A palermói botanikus kertet 1785-ben alapították
  • Kapucinus katakombák, sok mumifikálódott testtel.
  • A közeli Monte Pellegrinóról pompás kilátás nyílik a városra.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Falcone-Borsellino nemzetközi repülőtér
  • vonatmegállók: Stazione Centrale, Vespri, Orleans, Notarbartolo, Francia, Piraineto (Carini)
  • buszmegállók: Stazione Centrale FS Palermo piazza Giulio Cesare (Hotel Elena), Politeama (Hotel Politeama), via Lazio (via Libertà sarok) via Belgio.
    • a buszok a repülőtér felé oda-vissza félóránként járnak[2]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép naplementekor a városról
Panorámakép naplementekor a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palermo témájú médiaállományokat.