Régiók Bizottsága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Régiók Bizottsága az Európai Uniónak a maastrichti szerződés által életre hívott konzultatív testülete, melynek feladata a helyi és regionális érdekek képviselete az Unió döntéshozatali (jogalkotási) folyamatában. Feladatát általában az Európai Bizottság, esetenként az Európai Parlament vagy az Európai Unió Tanácsa felkérésére vélemények megalkotásával, illetve saját kezdeményezésű vélemények és állásfoglalások kiadásával látja el.

A brüsszeli székhelyű Régiók Bizottságának, 344 tagja és ugyanennyi póttagja van. A tagok és póttagok száma tagállamonként meghatározott, kinevezésük az Európai Unió Tanácsa hatásköre, a javaslattétel pedig a nemzeti delegációk létszámának keretei között a nemzeti kormányoké.

A nizzai szerződés alapján a Régiók Bizottságának tagjává csak olyan személy nevezhető ki, aki hazájában valamely helyi vagy regionális önkormányzatban közvetlen választáson elnyert mandátummal rendelkezik, vagy akit valamely önkormányzati testület olyan tisztségbe választott meg, melynek alapján e testületnek politikai felelősséggel tartozik.

Feladatköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Régiók Bizottsága két fő céllal alakult: egyrészt, hogy biztosítsa, hogy a községek, városok és régiók beleszólhassanak az EU ügyeibe, hiszen az EU jogszabályainak 3/4 része rájuk vonatkozik; másrészt félő volt, hogy megjelenik a demokratikus deficit problémája, a választott mandátumszerző kapcsolatot tarthat fenn az adott területen élő polgárokkal, és ennek köszönhetően talán áthidalható ez a probléma. A Régiók Bizottsága a Tanács és a Bizottság tanácsadó – véleményező szerveként működik. Feladata a véleményalkotás és az érdekképviselet, véleménye azonban nem kötelező erejű. Ki kell kérni a véleményét a régiókat és a helyi önkormányzatokat érintő kérdésekben, különösen

  • az oktatás,
  • a kultúra,
  • a közegészségügy,
  • a drogok elleni küzdelem,
  • a transzeurópai hálózatok,
  • a gazdasági és szociális közelítés (cohesion) és
  • a strukturális alapok területein.

Az állásfoglalást egy ötnapos plenáris ülés keretein belül megtárgyalják – amit évente tart a Régiók Bizottsága –, ha a tárgyalás a tagok többségének egyetértését hozza, akkor azt a Régiók Bizottságának hivatalos állásfoglalásaként elküldik az Európai Bizottságnak, majd megosztják a Tanáccsal és a Parlamenttel. [1]

A testület a kötelező véleményezéseken kívül maga is kezdeményezhet vizsgálódást egyéb kérdésekben, ha véleményük szerint egy törvényjavaslat jelentősen érinti a településeket vagy a régiókat. Az EU jövőjével kapcsolatban is kezdeményezhet állásfoglalásokat. A Régiók Bizottsága elküldheti az aktuális politikai kérdésekkel kapcsolatos határozatait is. A testület véleményét határidőre köteles kiadni, de az semmilyen kötelező erővel nem bír a Tanácsra vagy a Bizottságra nézve. 1994 és 1998 között a testület 234 ügyben foglalt állást a Közösség szinte minden területét érintő kérdésben, írásban is. Tanácsadó szerepe van a Strukturális Alapok feladatainak, célmeghatározásainak, szervezeteinek, költségvetésének meghatározásában. Ugyanez vonatkozik a Kohéziós Alapokra is. Véleményezési joga van (Asz: 162. cikk) az ERFA és az EMOGA által támogatott valamennyi program jóváhagyását illetően. Ez a programozási időszak kezdetén 2 év alatt akár 6-700 programozási dokumentum elbírálását is jelentheti. [2]

A Régiók Bizottságának közreműködése a törvényhozó folyamatban szinte a munkájának az oroszlánrészét adja. Tagjainak munkája nagyrészt nem Brüsszelben zajlik, ők nap mint nap a saját régiójukban élnek és dolgoznak, és gyakran helyi és regionális kötelezettségeik is vannak: polgármesterek, a vidéki tanács tagjai,… Ők közvetlen kapcsolatban vannak a polgárokkal, így jobban tudják képviselni az érdekeiket az Európai Unióban. Ez egyben azt is jelenti, hogy tájékoztatni tudják a régiójukban élő embereket, hogy mi történik az EU-ban, és hogy Brüsszel, hogy működik. A Régiók Bizottsága ezen kívül megpróbálja úgy szervezni a munkáját, hogy az EU-t közelebb hozza a polgárokhoz, és ezt a szó legszorosabb értelmében, ugyanis a konferenciáit és üléseit nem Brüsszelben, hanem a 25 tagállam különböző régióiban tartja.[3]

Szervezete és működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bihary Gábor alelnök (középen) vezeti a plenáris ülést, mellette Gerhard Stahl főtitkár és Mercedes Bresso elnök

A Régiók Bizottsága évente öt plenáris ülést tart, ahol a testület elfogadja az általa kiadott véleményeket és állásfoglalásokat.

A Régiók Bizottsága tagjai sorából két éves időtartamra elnököt és első alelnököt választ. A jelenlegi elnök Luc Van den Brande, az első alelnök Michel Delebarre (2008 februárja óta).

Az Elnökség az elnökből és az első alelnökből, a tagállamonkénti egy-egy alelnökből, a négy pártfrakció vezetőiből és 27 további tagból (a hat legnagyobb tagállamból kettő-kettő, a 15 közepes méretű tagállamból egy-egy) áll, összesen tehát 60 tagú. Az Elnökség alakítja ki a Régiók Bizottságának politikai programját, ellenőrzi ennek a gyakorlatba való átültetését, koordinálja a szakbizottságok és a plenáris ülések munkáját és dönt a szervezet működésével kapcsolatos operatív ügyekben. Az Elnökség évente öt ülést tart Brüsszelben általában a plenáris üléseket megelőző napon és félévenként egy rendkívüli ülést az Unió soros elnökségét betöltő tagállam területén.

A Régiók Bizottságának tagjai hat szakbizottságban készítik elő a plenáris üléseken elfogadásra kerülő vélemények tervezeteit az általuk kijelölt jelentéstevő (rapportőr) előkészítő munkája alapján.

A hat szakbizottság a következő:

  • Területi Kohéziós Politikai Szakbizottság (COTER)
  • Gazdaság- és Szociálpolitikai Szakbizottság (ECOS)
  • Fenntartható Fejlődés Szakbizottsága (DEVE)
  • Kulturális és Oktatási Szakbizottság (EDUC)
  • Alkotmányos Ügyek és Európai Kormányzás Szakbizottsága (CONST)
  • Külkapcsolatok Szakbizottsága (RELEX) (e bizottság elnöke 2008-2010 között a magyar Sértő-Radics István)

A tagok száma tagállamonként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagok száma Tagállamok
24 Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország
21 Lengyelország, Spanyolország
15 Románia
12 Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Görögország, Hollandia, Magyarország, Portugália, Svédország
9 Dánia, Finnország, Írország, Litvánia, Szlovákia
7 Észtország, Lettország, Szlovénia
6 Ciprus, Luxemburg
5 Málta

A póttagok száma országonként megegyezik a rendes tagok számával.

A magyar nemzeti küldöttség tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sértő-Radics István, Uszka polgármestere jelentéstevőként

Magyarországot a Régiók Bizottságában 12 tag és 12 póttag képviseli. A Régiók Bizottságának megbízatása a lisszaboni szerződés alapján öt évre szól, a legutóbbi kinevezésekre 2010. januárjában került sor. A magyar delegáció összetétele az alábbi[4]:

Tagok:

Póttagok:

A magyar delegáció 2010-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar delegáció összetétele a 2006. évi önkormányzati választásokat követő változásokkal 2007. szeptemberétől 2010. januárjáig az alábbi volt:

Tagok:

Póttagok:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]
  2. Hogyan működik az Európai Unió- Útmutató az EU intézményeihez, Európai Közösségek, 2006
  3. [2]
  4. A magyar delegáció tagjai az RB honlapján

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]